A vissza-kellett-volna-lépni vs a demokrácia-lényege-a-sokszínűség vita margójára
Konkrét csalás – maga a választási rendszer korábbi saját szájízre szabását leszámítva – vélhetően nem történt, de a helyzet jól mutatja, mi történik akkor, amikor a közmédia mellett a kereskedelmi média színe-java is kormánypropagandát nyom újságírás címén, a választópolgár ígéretek helyett rémisztgetést kap (mert Soros, mert migráncs, mert Brüsszel) és az ellenzék annyira széttagozódott, hogy nemhogy összefogásra, de együttműködésre is teljességgel képtelen a közös cél érdekében. Az előző két problémáról már írtam eleget, most az utóbbiról fogok.
Szép, de minek? – kép: pixabay.com
Az világos, hogy a kétharmad ledöntésén túl más cél nem nagyon lehetett, nyilván maguk a pártok is tudták, hogy a kormányváltás a jelenlegi politikai klímában nem igazán opció. Az egy dolog, hogy a kincstári szöveg szerint ilyenkor is önbizalmat, erőt és kompetenciát kell sugallni, a kampány pedig százmilliós nagyságrendű tétel, de ettől még fájdalmasan sajgó tény marad sajnos, hogy a visszaléptetéseket kooridináló összellenzéki együttműködés hiánya sokat segített a Fidesznek, hogy (saját választási rendszerükben) meglegyen az abszolút többség, a parlamenti munkát kiüresítő brutális túlerő.
Alapvetően két iskola létezik „mit kellett volna tenni” vonalon, és lassan egy hete már, hogy ezen marakodnak a politológusok, pártok és ellenzéki érzelmű polgárok Az egyik az, amit most az egyszerűség kedvéért csak Lengyel László-féle nézőpontnak nevezek (mert az alábbi videóban ő beszél erről frappánsan), ami szerint többen szavaztak a Fidesz ellen, mint a Fideszre, és az összellenzék baszta el a egészet, mivel minden választókerületben előfordult szinte, hogy egy-egy három-kilenc százalékot elért, harmadik-negyedik helyen végzett jelölt ikszein múlt, hogy nem A Legesélyesebb Jelölt Győzött a Fidesszel szemben.
Ebben egyébként van bőven ráció, elvégre nálunk ez például úgy néz ki, hogy ha nincs MSZP-s jelölt, a fideszes fószer helyett simán Vona nyer (még ha nem is szavaz át minden ballib arc a Jobbik most már csak egykori elnökére, Vonának még 5 százalék kellett volna, míg az MSZP-P jelöltje 8 százalékot kapott), itt a XVI. kerületben meg másfél százalékon (800 szavazaton!) múlott csupán, hogy nem az Együtt Vajdája győzött a fideszes Szatmáry helyett. Itt az MSZP-s arc ugyan visszalépett, de a Jobbikos és LMP-s jelölt 9 és 7 százalékot vitt, gyakorlatilag tök fölöslegesen. Igen, nekem is kinyílik a kinyílik a bicska a zsebemben ilyenkor… ráadásul szegény Együttéket is sajnálom, még ha ez a szociálliberális vonal nem is az én utam. Ők nagy vesztesei a történetnek, míg Gyurcsány DK-ja – sajnos – abszolút nyertes a vesztesek közt.
A másik iskola az, amit most épp a Kétfarkú Kutyapártból Kovács Gergely foglal össze: ő – amúgy 1,6 százalékukkal az Együttet bizony elverték – azt mondja, hogy a taktikai szavazás hatalmas, kártékony baromság volt, szavazatokat vett el a Momentumtól, az Együttől és persze tőlük is, ráadásul kampány helyett az ellenzék egymással marakodott a visszalépésekről, és nem figyelt. Szerinte „mi az úristenért léptetne vissza bárki is jelölteket”, elvégre a demokrácia arról szól, hogy vannak különféle pártok, és ki-ki vérmérséklete és lelkiismerete szerint eldönti, melyiknek az országvíziója áll hozzá a legközelebb. Szerinte nem a pártok jelöltjeinek, hanem a taktikai szavazást forszírozó Gulyás Mártonnak és Márki-Zay Péternek kellene, kellett volna visszalépnie inkább, hogy ne a „negyednáci” Jobbik és a „Gyurcsány-féle agyhalott” MSZP-DK kapja az ellenzéki szavazatok színe-javát.
A sokak által osztott Kovács-féle nézőpontban is van ráció… legalábbis volna, egy normálisan működő, egészséges demokráciában, hagyományos, kétfordulós, becsületes választási rendszerben. Akkor tényleg azt mondhatnánk, hagyjuk az álságos kényszermegoldásokat és az elvek teljes feladását, szavazzon mindenki oda, ahogy a szíve húzza, a pártok pedig kampányoljanak, ne taktikázzanak, vagy taktikáról vitatkozzanak. Ezzel azonban egy baj van: a Fidesz saját magára szabott, 40 százalékos győztes pártnak kétharmadot adó választási rendszere teljes egészében ellehetetleníti az ellenzéket. Márpedig – nem győzöm elégszer hangsúlyozni – a mindenkori ellenzék feladata az, hogy gát/fék, kontroll és alternatíva legyen az aktuális kormánnyal szemben, erre pedig egy kétharmad melletti névleges, képletes ellenzék nyilvánvalóan nem lehet képes. Ezért aztán nincs olyan ár, ami drága lenne azért, hogy a kétharmadnak vége szakadjon*
Az elvi-ideológiai vita – amire még csak azt sem mondhatom, hogy amúgy nincs értelme, hiszen ezek a sajátosságok teszik különálló pártokká a jelenlegi paletta szereplőit – mellett aztán baromira vastagon ott volt a pénz is. Nem az, amit a politikusok, pártok bejutás esetén kapnának, hanem az, amit veszíthetnek, ha nem. Egy-egy átlagos jelölt kampányára csak az LMP másfél-két millió forintot költött, hitelt vett fel, az Együtt pedig – mivel az 1 százalékot se érte el – most fizetheti is vissza még a 150 milliós állami támogatást is. Míg a kamupártok kamuemberei ilyenkor felszívódnak és csődöt jelentenek, az ismert, aktív pártok vezetői valóban személyes vagyonukkal – egzisztenciájukkal – felelnek a bukásért. Bármilyen szomorúan röhejes is, de a visszaléptetések hiánya mellett ott volt vastagon a rengeteg, erőn felüli pénz és energia is, amit az ellenzéki pártok mindegyike a kampányba pakolt, és a bukás lehetősége miatti egzisztenciális krízistől való félelem.
Mit lehet erre mondani? Semmit, de akármelyik álláspontot is képviseljük a kettő közül, egy biztos: a parlamenti munkának ebben a formában nincs sok értelme, és ez az egész ország számára kedvezőtlen forgatókönyv újabb évtizedre betonozódott így be. Csodára meg várhatunk: voltaképp az egyetlen remény az marad, hogy a politikában néha iszonyú gyorsan fordulnak a dolgok… Így legyen!
*Azt hagyjuk, hogy az időközik – Rig és Kész – miatt a kétharmad az utóbbi időben papírforma szerint már nem volt meg, tudjuk jól, hogy nem egy-két emberen múlik sajnos az ilyen mértékű többség, pláne egy széttagozódott ellenzékben.
Eszter's Offtopic 
“Az világos, hogy a kétharmad ledöntésén túl más cél nem nagyon lehetett”.
Pontatlan. Megakadályozásán, nem ledöntésén. 2015. februárja óta nem volt kétharmada a kormánypártnak.
“Azt hagyjuk, hogy az időközik – Rig és Kész – miatt a kétharmad az utóbbi időben papírforma szerint már nem volt meg, tudjuk jól, hogy nem egy-két emberen múlik sajnos az ilyen mértékű többség, pláne egy széttagozódott ellenzékben.” Márpedig igenis, időnként, esetenként egy-két emberen múlik.
Van egy hatalom az egyik oldalon, másikon meg semmi kb.
Működött volna taktikai szavazás ha mindenki megérti, igen Mindenki!
Amit leírsz, ha Mszp jelölt helyett a szavazói átszavaztak volna… én hiányoltam, hogy a pártvezetők nem mertek a taktikai szavazásról beszélni, meg nyilván a saját zsebükre hajtottak. Féltették a saját hatalmukat.
Mi lett volna a konkrét csalás? Hogy a NVI-ban kicserélnek szavazatokat? Ez lehet, hogy nem történt meg, de egy picit is normálisan működő országban akkor lennének arra válaszok, hogy miért állt le a rendszer etc. , illetve egy annál is normálisabban működő országban azonnal új választásokat írnának ki, még akkor is ha 100% tisztában vannak azzal, hogy nem történt csalás ,mert a demokrácia mindenek előtt van. Felesleges azon agyalni szerintem, hogy nem kellett volna koordináció egy valódi demokráciában, mert ezt tudjuk, de azt is tudjuk, hogy itt nem az van, és válsághelyzet volt. Azt kellett volna felismerni inkább, hogy ez a bűnbanda minden eszközt bevet arra, hogy “demokratikusan nyerjen”, és semmi esély ellenzéki győzelemre, és ilyen esetben nincs értelme az ellenzéki jelölteknek. Viszont ez nem valódi ellenzék volt, így ezt nem is tette meg. Az Együttnél biztos vagyok abban, hogy ha 40%-ot értek volna el, akkor is 1% alatt lennének, ez egy előre megtervezett bosszú volt, a legaktívabb korrupció-felderítő politikai csoport ellen. El akarják őket tüntetni teljesen azzal, hogy a családjaikat földönfutóvá teszik anyagilag. Igazából ez is előre borítékolható volt. A csaláshoz annyit, hogy nincs kis csalás és nagy csalás a szememben. Aki úgy gondolja, hogy ezt megteheti, az már másra is képes, ha még csak jelenleg kicsiben is tette meg. Az, hogy falvakban az ellenzéknek nem voltak delegáltjaik, és listát készítettek azokról, akik az ellenzékre szavaztak, illetve milliós jutalmakat kaptak azok, akik a fidesz listásokat fuvarozták egész nap, a csalásnál is durvább kategória. Hiszen falvakban tudható volt, hogy lesz listakészítés az ellenzékre szavazókról, és ez sokkal nagyobb félelemkeltés, mint azzal riogatni köztévén, hogy a migránsok…
Hű de nagyon egyetértek! Minden egyes szavaddal!
Hű hát én hányok ettől a taktikai szavazástól. Még jó, hogy nem kellett itt nálunk.
Én baromi sokáig gondolkodtam azon,hogyha nálunk a taktikai szavazás azt hozza ki,hogy a jobbikra kell voksolni,mit csináljak. Nagyon nem szívesen tettem volna oda azt a x-et. Ha teljesen a szívem szerint szavazok akkor egy momentum-lmp vagy lmp-kétfarkú lett volna a voksom.
Mondjuk nálunk legalább bejött a taktika.
Nagyon kíváncsi leszek ezek után majd az önkormányzati választásokra jövőre,hogy kiszínesedik-e az ország vagy sem.
Az önkormányzatok többsége is vidéki, ott meg pláne nem mernek majd az emberek az ellen szavazni, akitől közvetlenül függ az életük.
Honnan tudják, hogy te a szavazófülkében kire adod a voksodat ?
És nem önkormányzati választás volt.
Arra a felvetésre válaszoltam, amit rabyn fogalmazott meg a jövőre esedékes önkormányzati választások eredményének színességéről.
Kis településeken, ahol pár száz választásra jogosult van, a helyiek tisztában vannak a lakosok pártpreferenciáiról.
Konkrétan lista volt a kormánypárti szavazókról, a delegáltak pipálták ki, hogy ki az, aki megjelent. Aki nem szerepelt rajta, de elment szavazni, annak a neve, születési dátuma felkerült a delegált ellenzéki listájára. Aki segített a helyi lista elkészítésében, szavazók utaztatásában, az komoly jutalomban részesült. Ellenzéki delegált egy szál sem volt a legtöbb kistelepülésen, viszont volt színfideszes bizottság a legtöbb helyen.
Azt természetesen nem tudhatják, hogy melyik ellenzéki pártra ment a voks, de ilyen kistelepüléseken elvétve kaptak 1-2 szavazatot olyan pártok, mint lmp, momentum, dk, együtt, a kétfarkúak többet, pl. az ingyen sör miatt. Tehát, aki az ellenzékre szavazott, az vagy “komcsi” (az ősellenség mszp) vagy jobbikos (mostani fő ellenség), egyik sem megjutalmazandó kategória. Így, aki nem szeretett volna felkerülni a büntetendő listára, az nem ment el szavazni.
A taktikát nem is értettem és nem is érdekelt, én arra szavaztam, aki nekem szimpatikus volt, mint ember: Karácsonyi hangulatban voltam…:) A demokrácia nem teljesen jó, de jobbat nem találtak még ki…hülyékből mindig több van, ezért kerül válságba előbb-utóbb a demokrácia.