15 titok, amivel minden kupis lélek tisztában van
Nagyon szeretem a rendet és a tisztaságot, de inkább csak úgy műkedvelőként. Egyrészt szorongani kezdek a Lakáskultúra magazinba illő, múzeumi rendezettségű kecók hűvös eleganciájának láttán, másrészt pedig túl sokat dolgozom én ahhoz, hogy heti három órában pakolásszak. Persze, van segítőm (köszönöm, Marika!), de sűrűbb időszakokban azért olykor el-eluralkodik a káosz, mint Rogán Tóni vagyonnyilatkozatában. A BuzzFeed posztjának velejét rippelem az alábbiakban, mert minden pixele igazság. Elég a stigmákból; mi, rendetlenek is jó emberek vagyunk!
1. Igen, általában tudjuk, hogy mi hol van. A gondok akkor kezdődnek, amikor hirtelen rend lesz, és egy új struktúrával kell szembenézni.
2. Ilyenkor kétségbeesetten keressük a kulcsot, és mindenhonnan elkésünk emiatt. Az benne a kiakasztó, hogy tényleg bárhol lehet.
3. Hogy hol van a telefon, esetleg a töltője? Épp most, ebben a pillanatban? Ki tudja. Kár, hogy az USB-kábelt nem lehet megcsörgetni.
4. Most úgy tűnik, meseszerű rend van, de ne akarj benézni a szekrényembe. Nem avatott kezek számára ez akár életveszélyes is lehet.
5. Egyébként minden kupis ember otthonában van egy szék/fotel, ami könyvespolcként, fiókként és irattárként működik. Szerencsés esetben ez első blikkre rejtve marad a kíváncsi szemek előtt. Nálam ez az ablak melletti sarokban van, saját fotót azért nem mutatok.
6. Nem akarod tudni, mi van az ágy alatt. Vagy ha nincs ott épp egy kisebb zombiapokalipszis, akkor az ágyneműtartó a veszélyzóna.
7. Természetesen időről időre mi is rendet rakunk, méghozzá sajátkezűleg. Akkor minden tökéletesen néz ki pár napig. Csak hát… előbb-utóbb fel kell öltözni.
8. A legfantasztikusabb inspiráció a takarításra mindig a fontos, bonyolult, egész embert kívánó, felelősségteljes, határidős munka, aminek megkezdését/befejezését gyakran a végtelenségig halasztgatjuk. Ilyenkor van, hogy még a porszívó is előkerül.
9. Nem szabad felkapcsolni a nagyvillanyt, mert akkor látszani fog minden apró porcica. És a nagyobbak is. Gyertyafénynél viszont minden tökéletes. (Öt hétig. Utána nagytakarításnak kell jönnie sajnos, ha nem akarunk bekerülni abba a fura műsorban a Spektrumon, ami a kényszeres gyűjtögetőkről szól, akik patkánytetemekkel élnek évtizedeken át, és a szomszédok jelentik fel őket.)
10. Bizonyos szintű rendszeresség azért persze a rendetlen emberek életében is van. Tiszteld ezt a minden területre kiterjedő konzisztenciát.
11. Ha nincs (rendszeresség), akkor legalább van rá ideológia, hogy miért. A zseni átlát a káoszon. A kreatív ember élete rapszodikus. A küldetés nem engedi meg, hogy ilyesmivel foglalkozzunk. Tulajdonképpen csak aludni járunk haza. És amúgy is.
12. Halálra tudunk rémülni a Pinteresten és az UrbanEve-en posztolt idealista listáktól: mindig felmerül a kérdés, hogy aki ilyen elkötelezetten csoportosítja a teendőket, és mindig fegyelmezetten tartja magát az órarendhez, az él-e vajon közben egyáltalán. De ez persze csak előítélet, a rondábbik fajtából. Bohó ifjúságunk hajnalán mi is próbálkoztunk ilyesmivel, csak hát nem ment.
13. Ökoszociális elvrendszerrel támasztjuk alá, hogy miért nem vasaltunk még soha. Fenntarthatóság, tudod? Igenis a feladatunk, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat. Amúgy meg csak meg kell tanulni, hogyan kell pöpecül teregetni.
14. Arról is van egy csomó elmélet, hogy milyen gyakran kell cserélni az ágyneműt. Nem akarjuk tudni.
15. Ez az egész mosogatás-téma is túl van lihegve: tulajdonképpen bármiből lehet tálca, nem kell feltétlenül a hagyományos megoldásokra szorítkoznunk.
Hát igen, így megy ez. A BuzzFeed-en még több okosság van a témában. Kihagytunk valamit?
Eszter's Offtopic 
“Amúgy meg csak meg kell tanulni, hogyan kell pöpecül teregetni.”
És nem gyűrődős ruhákat venni.
Elmondom, mi az igazán ijesztő – amikor rendszerezett ember vagy, és nem találod ott a dolgokat, ahol LOGIKUSAN lennie kéne. Na, az az igazán megrázó. :D
A listáktól én is teljesen kész vagyok, bevásárláshoz mégis szoktam használni, ha nem, akkor valamit rögtönzök otthon. ;-)
Én csak akkor csinálok listát, ha egy napra öt-hatnál több határidős meló gyűlik össze, és akkor némi elégtétellel tölt el, ahogy sorra húzom ki a tételeket. Van, hogy azt is beleírom utólag, amivel már készen vagyok. Pár napig őrizgetem, örülök neki, aztán megy a kukába. :D
Az a prablem, hogy en ha nem irok listat, akkor egy napra valo teendoim szetcsusznak egy hetre. Foleg a telefonalnivalokat felejtem el.
Nagyon kupisként huszonévig éltem együtt egy rend- és tisztaságmániás pasassal. Annyi jó volt benne, hogy ő vasalt. Rám is.
Azt hiszem, beleszeretős pillanat volt az új emberrel, mikor valami szerkentyűhöz való kis műanyag baszt elkezdtem halálra keresni a lakásában, és öt perc múlva előjött felöltözve, hogy hagyjam a francba, most elmegyünk, és veszünk egy másikat.
Ez tényleg romantikus
Ez cuki. Én folyton ettől rettegek, és hogy emiatt majd
a, durván megítéltetek,
b, tönkremegy minden.
Mondjuk, ehhez képest a kupisság nem volt még para, de nem is keveredtem össze extrém rendmániással.
Ó, igen, az a fotel a buckával… Anyám egyik barátnője nevezte el buckának, mikor véletlenül meglátta, és mindenáron fel akarta velem számoltatni. Nos.. azt nem lehet. Buckás fotelnek lennie kell. Azóta már kicsi, és így relatíve könnyebben rendben tartható lakásban élek, de egyrészt itt is öt perc alatt megtalálta a bucka a kis foteljét a galérialépcső alatt, másrészt a fenti pontok mindegyike továbbra is szinte maradéktalanul igaz maradt :) Főleg a porcicák a szőrehulló macskám miatt, a mosogatás mindig mumus marad, a 8. ponthoz pedig: nálam nem a más munka, hanem a látogató súlyosan közelgő érkezése váltja ki a mániás takarítást. Egyre vagyok büszke: manapság ez már nem vesz igénybe két napot, csak két órát :))
Egyébként tényleg átlátható a káoszom: Minden Ott Van, Ahol Hagytam :)
Jó, hát ha látogató jön, az más, akkor én is :). A 11-es ponthoz kapcsolódik, hogy a csajokkal át is beszéltük, hogy a rendetlenség, amikor más(ok) kedvéért viszont rendet raksz, az bizony a self-abuse egy finoman árnyalt, bujtatott formája. Milyen mély értelme van ennek! Másnak igen, magamnak nem.
Egyébként valszeg a rutin a kulcs: a segítőm 4 óra alatt végez, nekem ugyanez 10 óra körül van/volna. Valahogy tud rendszerezni, tudja, mi után mi jön, hogyan praktikus. Én meg el vagyok veszve, és a ronda részeknél (vécépucolás, lefolyótisztítás stb.) simán felfordul a gyomrom.
Nekünk azóta nincsen buckánk, amióta macskáink vannak – megtanultuk, hogy akármit elöl hagyunk, abba belefészkelnek, és mivel egyik macska fehér, a másik meg fekete, minden ruhán meglátszik a szőr: a sötéteken a világos, a világosakon a sötét. Volt, hogy a munkatársaim szóltak, hogy a fekete pulcsim hátán ott a fehér cica bundájának a fele. :( A szekrényeink kicsik voltak, nem lehetett rendesen elpakolni bennük, így aztán mindig kupi volt, csak behánytuk a ruhákat, amik mindig az ölünkben vagy a fejünk tetején landoltak, amikor kinyitottuk az ajtót. Jó esetben az is közte volt, amit épp fel akartunk venni.
A helyzet szerencsére megoldódott mióta új lakásba költöztünk, hála a két méretes beépített szekrénynek és a mi mércénkkel brutálnagy gardróbnak. Minden cuccunk kényelmesen elfér, könnyű elrakni és megtalálni is őket, így azóta ruhafronton végre rend uralkodik.
Van is erről egy jó cikk itt: http://nol.hu/mozaik/miert-maszik-a-macska-a-dobozba-1514133 És tényleg. XD
Nekem a galériaágyam alatt (6) van a kupacos szék (5). Kettő is. Igazából mindkettőn az alsó réteg azoké a ruháké, amiket azért nem pakoltam szekrénybe mert 1. nem fértek be 2. nem tudtam milyen kategória szerint csoportosítani (itthoni? másodkézből való retró? utcai? bevállalós? meg kell varrni, de jó lesz még?), a felső pedig a napi rutiné – mosatlan, vagy épp új aminek nagyon örülünk, és alig várjuk hogy holnap felvegyük.
Voltak őrült pillanataim amikor próbáltam felszámolni, de mára már bölcsen belátom hogy a kupac egy olyan képződmény amivel kreatív, nem repetitív életmódot élő ember egyszerűen nem szállhat szembe. Lehet próbálkozni, de először megjelenik egy ruha a támfán, aztán ha már van egy ruhás támfa akkor mér ne pakoljunk oda még kettőt, és máris kész a kupac. Ami aztán önálló életet él, cserébe viszont jól átláthatod hogy mit vettél fel eddig a héten. Na, kíváncsi vagyok hogy van-e ilyen organikus timeline-juk az ún. “rendes” embereknek, mert hallottam valakitől hogy olyanok is léteznek.
A ruhákat csoportosítani én se tudom, így aztán van x db szezonális állandó, azokat variálom, és néha meglepődöm, hogy a szekrényben a kupac alján olyasmi is van, amit nem láttam még. XD Az organikus timeline-ra rendeséknél én is kíváncsi volnék.
Bocs elore mindenkitol aki esetleg, de vasalni csak a szexualisan frusztralt nok szoktak. Ha nem hisztek nekem, vegezzetek 1-2 honapig terepmunkat es csak figyeljetek. Neha mar keseruen rohogok, hogy mar megint igazam volt, foleg ha mondjuk a sajat unokatesom az, aki buszken, egnek csapott orral jelenti ki, hogy o nem fekszik bele vasalatlan agynemube. Kozben meg tudom, hogy abban az agynemuben tenyleg a ropogos vasaltsag a legjobb, ami szokott tortenni vele evek ota.
“o nem fekszik bele vasalatlan agynemube. ”
Mi van? Reggel felkel, minden nap lehúzza az ágyneműt, estére kivasalja (esetleg megy a szennyesbe, és heti 7 ágyneműt mos)? Akkor nyilván minden nap frissen sütött-főzött meleg vacsi, tüchtig rend mindenütt. Mindezt munka után, nyilván. Honnan maradna erő a szexre?
Én néha még össze se hajtogatom a megszáradt ágyneműt mosás után, csak behajítom az ágyneműtartóba.
Az ágyneműt KIVASALNI???????????????? Ha egy évig gondolkozom, ez az ötlet akkor se jut eszembe. Úristen. Van, ahol ez szokás? Esküszöm, megcsináltam volna bizonyos szitukban, ha ezzel az ágy színvonalasabb szolgáltatást nyújt. De magamtól ilyenek nem jutnak eszembe. XD És akkor ezzel minden áldott nap elpöcsölget? Azért hogy ráérhet már az ilyen ember.
Szerintem csak mosás után vasalja egyszer. Az már tényleg beteges, ha valaki emiatt minden nap képes lehúzni és megvasalgatni egy kicsit.
Na de ha alszik benne – a szexet nem is említve – másnap már nem vasalt az!
Hát igen, egy nap után már gyűrődik. :)
Ez olyan, mint én, amikor huszonegynehány éves koromra kezdett leesni a tantusz, hogy ortodox gruftinak lenni a külsőségek szintjén marhára strapás dolog. És én nem Goth Spice, hanem Sporty Spice vagyok, aki 10 percet tölt a tükör előtt maximum egy nap. :)
Ilyet nem mondtam, ez blaci ötlete volt :) meg aztán milyen dolog lenne már használt ágyneműt vasalni?
:D
Simán elképzeltem pedig. XD
Nemvicc. Miazhogy és mennyi olyan! :) Nemcsak nagymamák, simán az én korosztályomban is dögivel. Volt olyan csaj (fiatalabb kicsivel nálam) akivel úgy kávéztunk, hogy ő közben büszkén demonstrálta, hogy mindent de mindent kivasal a férje alsógatyáitól a gyerekek zoknijáig, közben visszatérő téma volt, hogy mennyire utálja a férjét és nem érti, miért nem tud megszabadulni tőle. Én nagyon komolyan és vicc nélkül mondom, hogy olyat még nem láttam, aki boldog kapcsolatban élt és vasalt volna. Nem alkalmi vasalsokról beszélek, amikor jajj épp fel kéne venni a kedvenc nyári alkalmi ruhám és gyűrött, nosza gyorsan, hanem az ilyenekről, akik masszívumokat vasalnak folyton, és a mósógép/szárítótól a szekrényig semminek nincs közvetlen útja kötelező vasalás nélkül. (mellesleg fent idézett csaj ugyanabból a szárítóból szedte ki a cuccait, amiből én, tükörsimán. Merthogy a szárító tükörsimára vasal mindent, csak abban a pillanatban kell kiszedni őket, ahogy a szárító megállt. Nekem megérte pontos időben lemenni értük, neki viszont nem érte volna meg, hogy elhagyhassa a vasalásban megdicsőülést)
Erről kéne egy tanulmány a brit tudósokról, egyelőre semmit se találtam, de csak fél percet gugliztam. Elgondolkodtató. Valszeg az lehet az oka, hogy a vasalás pótcselekvés: nincs rá szükség általában, ugyanakkor azt az illúziót adja, hogy valami fontosat csinálsz, és a szimbolikus jelentése is erős: “elsimítom a dolgokat”.
Hah.
Minek neked ehhez brittudósok, amikor ilyen istenien levezeted egyedül is :)
Amúgy azért nincs erről kutatás, mert a rohadtelnyomópatriarchális Rend normálisnak tartja, hogy a nők vasalnak, és ötletszinten sem merül fel, hogy milyen más anomáliákkal lehet kapcsolatban :)
Nekem az ex elmagyarázta, hogy kisimítja a szövetszálakat, fertőtlenít és nem pattog ki a bőre. Mármint ha az alsógatya és a zokni is pöpec.
Oké, kis barátom, mondtam én, akkor vasalj. Én kurvára nem fogok.
És hogy örült magának, mert kivasalta a bugyim is…. mert ő olyan kedves.
Amúgy tényleg pótcselekvés, kivéve ha fertőző betegség után fertőtlenítési céllal csinálod. Ismertem olyan nőt, akinél ki sem volt húzva a vasaló. Letekerte nullára, és bedugva tárolta a kinyitott deszkán. Ágynemű, konyharuha, törölköző, fehérnemű, minden. Barátnő volt, két-két gyerekkel rendelkeztünk. Nyár, kurva meleg.
gyere, menjünk le a tóra. volt kocsim, én amúgy is mentem, ingyen szórakozás lett volna.
Azt mondta, több alkalommal is: most nem, mert le kell törölnöm a port a szekrény tetejéről, vagy rendbe kell tenni valami más, eldugott kis helyet a ragyogó házban.
Nem tartott sokáig a kapcsolatunk…
Ezek sztem kifogások, fél kimozdulni, nem szereti az embereket, ilyesmi. Kizárt dolog, hogy valakinek tényleg kedve van port törölgetni, ha a tóra is lehet menni kirándulni.
Nekem az ex elmagyarázta, hogy kisimítja a szövetszálakat, fertőtlenít és nem pattog ki a bőre. Mármint ha az alsógatya és a zokni is pöpec.
Oké, kis barátom, mondtam én, akkor vasalj. Én kurvára nem fogok.
És hogy örült magának, mert kivasalta a bugyim is…. mert ő olyan kedves.
Amúgy tényleg pótcselekvés, kivéve ha fertőző betegség után fertőtlenítési céllal csinálod. Ismertem olyan nőt, akinél ki sem volt húzva a vasaló. Letekerte nullára, és bedugva tárolta a kinyitott deszkán. Ágynemű, konyharuha, törölköző, fehérnemű, minden. Barátnő volt, két-két gyerekkel rendelkeztünk. Nyár, kurva meleg.
gyere, menjünk le a tóra. volt kocsim, én amúgy is mentem, ingyen szórakozás lett volna.
Azt mondta, több alkalommal is: most nem, mert le kell törölnöm a port a szekrény tetejéről, vagy rendbe kell tenni valami más, eldugott kis helyet a ragyogó házban.
Nem tartott sokáig a kapcsolatunk…
De hát ezek rugalmas anyagból vannak, tönkreteszi őket a vasalás!!
Jelentkezem, én vagyok az az ember, aki szokott ágyneműt vasalni – nálunk otthon is szokás volt. Nem minden ágyneműt vasalok – a mikroszálasokat egyáltalán nem is szükséges – de van három garnitúra régifajta, vastag pamutvászon ágyneműm, aminek határozottan jót tesz a vasalás, magas hőmérsékleten, gőzölős vasalóval. Imádom azt az érzést, amikor frissen fürödve, tisztán belebújok a frissen húzott, jóillatú, ropogósra vasalt ágyneműbe, már kiskoromban is imádtam. Persze másnapra összegyűrődik, de az kit érdekel. Amúgy én szeretek vasalni, de ritkán szoktam, összevárom, hogy legyen elég vasalnivaló, például ágynemű, a férjem ingei, legyen kedvem, hangulatom hozzá, és akkor nekiállok. Meditatív tevékenységként űzöm, általában zenét vagy hangoskönyvet hallgatok közben, vagy megnézem valamelyik kedvenc filmemet.
Értékelem a coming outot, ebben a kontextusban merész volt, de bátor kiállásod megdöntötte a sztereotípiát, és rehabilitálta az esetet. Nekem nincs ilyen pamutvászon ágyneműm, asszem, nem is volt soha, ezért a fíling kimaradt, de most már – mint tőről metszett hedonistát – izgat.
Úgy az igazi, ha épp akkor mostál hajat, fürödtél és bekented magad testápolóval és friss pizsama/hálóing van épp rajtad. Na így belebújni a ropogós, tiszta ágyneműbe nagyon fasza érzés. Egyedül is meg párban is. XD
A vasalás-kérdés egyébként szerintem sokban azon múlik, hogy ki mit hozott otthonról illetve mennyire lázad ellene. Nálunk anyukám szinte mindent vasalt, de a zoknit, bugyit, alsónadrágot nem, ilyet először csak – elnézést az etnikai sztereotípiáért – sváb ismerősöktől hallottam, és néztem is nagyokat, hogy a zoknit mi a francnak kell. Számomra az is sok volt, amennyit anyu vasalt, így lázadásból, valamint a józan ész szavának engedelmeskedve, én már nem vasalom a kötött cuccokat, farmert és a pólókat sem, inkább ügyesen teregetek. Csak az kerül a vasaló alá, aminek muszáj, mert anélkül olyan, mintha a tehén szájából tépték volna ki: ing, blúz, nyári ruhák, szoknyák, vékony vászonnadrágok. Na meg az ágynemű, de az hedonizmus…
Jobban belegondolva, nálunk családi szinten se volt divat a vasalás, ezért valószínűleg ezt hoztam magammal mintaként. Viszont érdekes, hogy a horoszkópom szerint én, mint Mérleg, a vasalást élvezem: elsimítok dolgokat. XDD
Épp hezitáltam a vasalós kommenteket olvasva, merjem-e leírni, hogy bizony anyukám alsóneműket is vasalt – fertőtlenítés céljából. Na meg, mert ő valóban túlzottan is tisztaságmániás volt. Sváb felmenőkről nem tudok :))
Ebből a neveltetésből sokat lefaragtam, de igen: a frissen vasalt ágynemű nagyon kellemes :)
:-D Ezt megint végignevettem! Abszolút, születetten és változtathatatlanul kupis emberként egyik érdekes ötleteként kaptam a sorstól, hogy egy alapvetően rendszerető emberrel szerettünk egymásba, aki az a típus, aki amint leveszi a pulcsit, már hajtogatva teszi is el, evés után mosogatna, stb. Ez az első kb. 1 évben okozott pár konfliktust (aztán csak a 9. évben kezdett újra előjönni mint ütközőpont), de azért lehet kompromisszumokat kötni. (Jajjj, kéne sok pénz, meg külön szoba gardróbnak, kupiszobának, az szép lenne…) Mellesleg minden rendmániás felkötheti a gatyáját és kezdheti leadni az elvárásait, amint gyerekei születnek. (Vagy elfogult vagyok önmagammal és felmentést keresek.) Néha-néha meg lehet csinálni a 24 órás pakolást, de hamar rájön az ember, hogy minek? Nézem néha anyóst pl. aki élő porszívóként kapdossa fel a kölykeim által leszórt morzsákat és pakolja el játék közben még a cuccokat, és tényleg egész nap állandóan és szünet nélkül pakol. Rend van nála. És? Erről még a görögök is büntetésként írtak Sziszifusznál. Én pár évig napi 2x pakoltam el (délutáni és esti altatás), aztán mostanában már csak 1x, este. Napközben meg csak amit muszáj, hogy ne bukjunk orra.
Mellesleg a vasalásról: fura, nekem még a nagyszüleimnek és a szüleimnek is evidencia volt az ágynemű, törölköző (!) vasalás. (A nagymamám az alsógatyákat is vasalta.) Én semmit. Ez néha ciki, de jól teregetek. :-) Akkor kell nagyot lélegezni, mikor körülnézünk az oviban és látjuk, hogy minden más ágynemű vasalva van, csak a mienk nem. Pár hétig görcsöltem ezen (azért nem vasaltam ki, csak 1x), aztán lélekben vállat vontam. De vívódást okozott, hogy miért csak nekem nincs időm ilyesmire?! Hát hogy lehet? Hát mit csinálok rosszul? De aztán úgy döntöttem, aki ezt nézi, az nézze.
Én is azt mondanám amúgy, hogy ha egy rendmániás és egy kupis találkozik, akkor valahol középen kell kompromisszumot kötni, és együtt dógozni a megtartásán. Csak ez mindkét félnek nehéz, kell hozzá a szerelem kötőanyagnak! :D Mondjuk tökmindegy, ha van kölök, akkor úgy is ő diktálja a tempót. Mindig a tinédzser Adrian Mole karaktere jut az eszembe, aki rendmániás volt, az anyja meg kupis, és ment a harc folyton.
ps.: Francért nem találom a fészbukos mémet: “Aludj akkor, amikor a baba, egyél akkor, amikor a baba, vasalj akkor, amikor a baba!” Trú.
8. pont. Ez betalált. Soha annyit nem akartam takarítani, pakolászni, szöszölni, mint amikor államvizsgára készültem. Mert ugye tanulni csak úgy lehet, hogy pöpec rend, minden élére állítva, tiszta kád és ablakok.
Igen, és mellé tökéletes ideológia a halogatásra, hiszen értelmes cél az is… :D
Szerintem sokkal szarabb amit én csinálok: ha megbetegszem, félholtan takarítok. Merthogy az az érzésem, hogy nem vagyok képes meggyógyulni belül, amíg disznóól van körülöttem :)
Amikor beteg vagyok, akkor muszáj nekem is rendet vágnom. Abból az apropóból, hogy ha véletlenül haldoklásig fajulna a betegség, ne úgy jöjjön a mentő, hogy kupi van… Jó okom van erre. Egyszer egy nagyon rusnya fertőzés után, ami eszméletlen fosással és hányással járt, a férjem alsógatyájában vittek kórházba. :D