Aktuális

(Rossz) beteg vagyok

Meghajlok embertársaim előtt, akik krónikus betegséggel küzdenek, és türelemmel viselik, mert én sajnos egyáltalán nem vagyok jó beteg: egy nyavalyás hőgutával kísért fülgyulladás is teljesen térdre kényszerített, pedig ilyesmibe azért nem szokás belehalni. Éjszaka simán felnyögök és felkiáltok, ha olyan részhez ér a párna, ahol fáj, napközben pedig sírok, amiért nem és nem javul, és én tehetetlennek meg kiszolgáltatottnak érzem magam.

kép: yettogrowup.wordpress.com

Nem szoktam meg sem a fájdalmat, sem a tehetetlenséget: én soha nem vagyok beteg. Nem is emlékszem rá, felnőtt életemben mikor agonizáltam utoljára vizes lepedőbe csavarva; jó, a néha felbukkanó migrén vagy szorulás nem számít, és tudom, hogy volt egy kis seblázam, amikor a fogaimat koronázták másfél éve – de ennyi, utoljára valszeg iskolás koromban terített le valami nyavalya, azóta meg azért sok víz folyt le a Dunán.

Türelmetlen is vagyok: vasárnap azt hittem, hétfőre jól leszek, hétfőn azt mondtam, szerdára elmúlik az egész… és most el vagyok keseredve, mert nem javult, hanem rosszabbodott azóta az állapotom. Fáj, lüktet, hasogat mindkét fülem, a szakrendelésen bekötözték, így alig hallok valamit, tompult az érzékelésem. Szédülök, hányok, lázam van, ráz a hideg, aztán meg izzadok, mint a ló. Nem tudok enni, mert egyrészt fáj a rágás, másrészt nincs étvágyam se: tegnap csupán két őszibarackot sikerült leerőltetni, de azt is óriási melóként éltem meg.

Próbálok úgy számolni, hogy ne lépjem túl a napi Algopyrin-limitet, de persze négy órával a legutóbbi tabletta bevétele után nem merek újat bontani, ezért aztán az éjszakáimba belopakodtak az abszurd, nyomasztó, kiborító lázálmok, amik félig éber állapotban gyötörnek húszperces ciklusokban, hadd emlékezzem mindenre tökéletes részletességgel. Be vagyok zárva, kínoznak, bántják a családomat, mindenki elpusztul, én tehetek mindenről… aztán hopp, hozzáér valamelyik fülem valamihez, és felébredek a fájdalomra… de nincs annyi erőm, hogy felkeljek bevenni az Algopyrint. Csak fekszem, lesem a plafont, lassan újra elalszom, és kezdődik az egész elölről. És ez így megy már két napja (vasárnap még nem fájt a fülem, akkor azt hittem, egy sima napszúrás terített le).

Tegnap orvosi rendelésre elkezdtem antibiotikumot szedni, amivel utoljára gyerekkoromban találkoztam (rendeltem hozzá probiotikumot is a patikából, de még nem érkezett meg). Ma háromnegyed ötre megyek a fülészet szakrendelésre, leszedik a kötést. Remélem, ha időpontom van, nem kell órákig várni, mert ezek a sokórás sorbanállások rengeteg energiát kivesznek belőlem. Semmihez nincs erőm és kedvem, már aludni se bírok, hiszen csak hason fekve szoktam, akkor meg hozzáér valamihez a fülem. Az olvasáshoz jobban kéne tudnom koncentrálni, a filmet nem hallom rendesen a bekötözött fülekkel, mozogni alig tudok, az evés nem megy, látogatókhoz meg túl rossz passzban vagyok.

El kellene mennem a körzeti orvoshoz is a táppénzes papírért, de nem tudom, jó ötlet-e: EKHÓ-sok vagyunk, egy hét táppénz mínusz huszonöt-harminc ezer forintot is jelenthet… Nagyon szarul állok most anyailag, lehet, hogy inkább szabadságnak veszem ki ezt az időszakot. Persze a szabadságra is szükségem volna, így ott vagyok, ahol a part szakad. Valszeg a “fél táppénz-fél szabadság” lesz a válasz, péntekre meg talán már leszek olyan állapotban, hogy itthonról legalább tudjak dolgozni.

Aláírom, arra legalább jó ez az alapvetően nem súlyos, de rendkívül kellemetlen (és fájdalmas) nyavalya, hogy egy kicsit visszavegyek a nagy arcomból, amikor más ember náthájáról, influenzájáról, torokgyulladásáról vagy tüszös mandulájáról hallok. Különösen kegyetlen voltam akkor, ha valaki zsinórban, egymás után kapott el valami vackot: “Ne már, megint beteg vagy?! Baszki, hogy csinálod? Én 16 éves koromban dőltem ki utoljára, hát mozogsz és eszel te rendesen?!” Most kezd derengeni, hogy az ember olyan vacakul van ilyenkor, hogy ez a legutolsó dolog, amit hallani akar, meg amúgy is: a betegség azért többről szól, mint a megfelelő étkezés és a mozgás…

Szóval, lőjetek le, végem van…

…és még a orvosi ellátás is macerás

Reklámok
Eszter névjegye (857 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

8 hozzászólás (Rossz) beteg vagyok bejegyzéshez

  1. Lehet hogy a Karmád csapott vissza? Vagy lehet, hogy azért bénítanak le teljesen, hogy egy kicsit “pihenj” – tudom, óriásira nem lehet pihenni egy középfül gyulladással. De mégis, egy teljesen más állapotot élsz meg a betegség által – ami szintén fejleszt, hiszen a tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot is éppúgy meg kell élni, csak az ember általában választhat, hogy milyen módon. Persze amikor már egy csomó lehetőségre nemet mondott, akkor jön a test teljes megadása, és betegségbe dönti az illetőt, hogy ha szebben nem ment, hát akkor szenvedj, mert Te kérted, kedves emberi lélek. Szóval gyógyulgass, gyakorold a türelmet, és ha nem ellenkezel, azonnal javulni fog az állapotod :)

  2. Mielőbbi gyógyulást kívánok… én sem szoktam beteg lenni, kb 10 évesen voltam utoljára, azóta csak kisebb megfázás meg ilyen apróságok. De most nyáron a klímától folyton folyik az orrom – de mi a f@szt csináljak. Vagy a melegbe döglök meg, vagy a hidegbe :)

  3. nézz némafilmeket. Chaplin szórakoztató tud lenni pl. Nem tudok érdemi tanácsot adni, remélem hamarosan jobban leszel. Itt egy pár cuki állatos kép hogy felvidulj és gyorsabban gyógyulj:





    mert mindenki hirtelen meggyógyul ha cuki állatokat lát. :)

  4. Jobbulást kívánok. Azért megnéztem a Lelki eredetű betegségek lexikonját, de elég sablonos a magyarázat, nem is fárasztanálak vele! :)

  5. Jobbulást kívánok!
    A facebookos megjegyzést olvasva kitört belőlem a nevetés. :D

  6. jobbulást itt is (nem ám politikailag)! én szinte az egész gyerekkoromat különböző felső- és alsólégúti megbetegedések bűvkörében töltöttem, de a lázálmos cucc már a középsuli végén figyelt be. bakker, iszonyat kemény volt, a szüleim ültek az ágyam mellett, és drukkoltak, h ne hányjam ki a teában oldott algopyrin injekciót, mert a tablettát nem tudtam lenyelni @=S szerencsére nem rémségeket álmodtam, hanem szimplán fárasztó faszságokat. szedj multivitamint, legalább 500 mg c-t, igyál annyi folyadékot, amennyit csak tudsz (húsleves és tea fontos), a probiotikum pedig parasztvakítás (csak az érzékeny emésztőrendszerűek számára nem az) – mondjuk ártani nem árt, viszont nem is csinál semmit a gyártó gazdagításán kívül.

  7. Kedves Eszti! Mielőbbi gyógyulást kívánok a nyavajádból. Bár nem halálos, de biztos rossz! söt rossz!! ezt ajánlom neked vigaszul. Egyébként is egy profi véleményére voltam kíváncsi.
    http://myworldistoyou.wordpress.com/2012/07/12/vihar-a-hegyen/
    Na igen az a C-vítamin az 500mg -ba, na az kötelező is.
    Mondjuk betegség nélkül is, ja meg rum. Na az még gyógy- ír mindenre.
    Azt mondják a sport emberek!

  8. Köszi mindenkinek a biztatást, már jobban vagyok!!!

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Megérkeztek a várva várt, friss, ropogós keresőkifejezések! « Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: