Mindent az ingyenmunkáról: mikor (ne) dolgozz ingyen?
Az ingyenmunka öl, butít, nyomorba dönt, legalábbis etikai problémákat és minőségi kérdéseket vet fel. De vajon mindig olyan szörnyű az, ha bérezés nélkül dolgozunk? Nem minden helyzetben fekete-fehér az ábra. Ebben a posztban az ingyenmunkáról lesz szó, kíváncsi vagyok a ti tapasztalataitokra is.
Mi is ez?
Ma a sokadik “írjál nekünk ingyen, cserébe sokan olvassák a munkádat” jellegű hirdetésre bukkantam az egyik blogos csoportban. A jelenséget jól ismerem, a médiában bevett szokás, hogy másfél-két év ingyenmunkával indul a karrier, illetve 60-80 ezer forintos gyakornoki állások is vannak (heti 40 óra munka, ugyanazok a feladatok és kötelezettségek, mint a hagyományos státusznál, csak a hagyományos státusz juttatásai nélkül, fillérekért).
Természetesen nem csak a médiában, számos egyéb területen is bevett szokásnak számít az ingyenmunka. Felveszünk junior programozónak hat embert, a legjobbak később álláslehetőséget kapnak. Gyere értékesítőnek, bér nélkül, jutalékért, de ha ügyes vagy, státusz is várhat rád. Tanuld ki a szakmát a csúcskoponyák mellett, segíts mindenben, fél év után álláslehetőség a legjobbaknak…. A példákat sorolhatnánk, 2008 után lett igazán népszerű ez a válságmegoldás, és még ma is dívik.
Mi a baj az ingyenmunkával?
Semmiképp nem mondanám, hogy minden esetben baj van vele, de először azzal kezdünk, mikor és miért problematikus. Tisztázzuk, hogy ebben a posztban végig a profitorientált vállalkozásokról van szó: nem a nonprofit tevékenységről, a társadalmi és önkéntes munkáról, az aktivizmusról, jótékonysági tevékenységről. (Ezeken a területeken is vannak visszaélések, amikor már főállású munkakörnek megfelelő státuszban dolgozik a delikvens benzinköltségért hosszú időn keresztül, miközben egy szűk réteg jól megél a pályázati pénzekből, állami támogatásból, adományokból és 1 százalékokból, de ez egy más lapra tartozó történet, amit most nem fogunk érinteni.)
- Nem etikus profitot termelni úgy, hogy a munkaerő nem részesedik ebből. (És igen, akkor is problematikus, ha még nem sok a profit: minden induló projektbe fektetnie kell a tulajdonosnak.)
Ha dolgoztál valaha a vendéglátásban, tudod, hogy kezdőként két opció van: a betanulási időszakban a normál órabér bizonyos százalékát megkapod, vagy azt mondják, gyere el egy napra, betanítunk, de nem fizetünk ki (esetleg, ha jófejek: a jatt a tiéd). Ez egy korrekt megoldás, hiszen a kezdővel még jó eséllyel sokat kell foglalkozni, ami plusz idő és energia a teljes csapatnak, ráadásul az így megszerzett tudás hasznára válik a delikvensnek, ergó profitál abból, hogy egy napot ingyen végigdolgozott. Hosszútávon viszont ez a modell nem tartható fenn, mert a vendéglátóipari egység profitot termel (ha nem, akkor bezár), a munkaerőnek pedig be kell fizetnie valamiből a számláit. Miért gondoljuk mégis, hogy a szellemi munka esetén másképp történnek a dolgok?
- Elértékteleníti a munkát, lenyomja az árakat.
Amikor egy profitorientált felületet ingyencikkekkel töltenek fel, a tulajdonosgárda egy idő után nem lesz érdekelt abban, hogy fizessen az anyagokért. Mindig lesznek lelkes kezdők, akik a minden alkalmat megragadnak arra, hogy ingyen adják át ötleteiket, idejüket, szellemi tőkéjüket. Ha esetleg komoly profit jelenik meg, és nagyobb lesz az igény a rendszeres frissülésre, a tulajdonos eldöntheti, hogy fizetni fog az anyagokért, de… az ingyenmunka előzőleg már megágyazott a rendkívül alacsony bérezésnek. Igen, vannak 120 ezerért alkalmazotti jogviszonyban tipródó emberek, akik nem nagyon mernek pattogni, mert tisztában vannak azzal, hogy az ingyenmunka és a gyakornoki rendszer komoly konkurencia lehet számukra.
- Minőségproblémákat vet fel hosszútávon.
A minőségi tartalom előállításához idő kell. Az idő pénz. Ezen nincs mit ragozni. Szükségünk van-e a huszadik kamuhír-oldalra, esetleg a rosszul megírt, vacakul szerkesztett húsz perc alatt megírt Egyértelmű kapitány-anyagokra? Jó, nyilván egy széles réteg fogyasztja ezeket a tartalmakat, ez működteti a piacot, de lehet mindezt igényesebben is csinálni. Nem csak két hete lefogyasztott hamburger van, hanem léteznek minőségi alapanyagokból előállítók gyorsételek is.
- Motiválatlanságot, kiégést hoz.
“Én sem a pénzért választottam ezt a szakmát” – írja az ingyenoldal szerkesztője. Nem tudom, demagógia-e ez, de sajnos elhiszem neki: szocializációnkban vastagon ott van a “bő pénzt csak véres-verejtékes munkával lehet keresni” és a “gazdagok biztos loptak-csaltak, másképp nem lenne ennyi lóvéjuk” korlátozó hiedelme. Tisztelettel kérdezem: nem egészséges elvárás-e az, hogy ha én rendesen dolgozom, rendes pénzt is kapok értek-e? De igen. Csak épp a realitást mást mutat: ezért kell visszaszorítani az ingyenmunka terjedését, ami hosszútávon minden területen a motiváció elvesztését, és teljes kiégést hoz.
Mikor oké az ingyenmunka?
Természetesen vannak helyzetek, amikor nincs baj vele. Sőt. Hasznos, előre visz. Mikor is?
- Ott a szakmai fejlődés lehetősége.
Te jó ég, melyik lelkes kezdő ne ülne be örömmel egy olyan szakmai műhelybe – akár virtuálisan, – ahol rengeteg segítséget kap a hivatása alapjainak megismeréséhez? Tanítják, segítik, kijavítják a hibáit, új perspektívát, gondolkozásmódot tárnak elé, egyszóval: mentorálják. Egy jó mentor felbecsülhetetlen, a magániskolákban félmillás tandíjakért kapsz egyet, ha szerencsés vagy, és még akkor is megérte. Ha ilyen lehetőséged van, tök oké, ha akár fénymásolni és kávét főzni is beugrasz, ha megteheted: ne feledjük, nem mindenki teheti meg (a többség mögött nem állnak jómódú szülők, esetleg felnőttként nincs olyan munkája, amiből össze tud kaparni fél évnyi, egy évnyi tartalékot a gyakornokoskodáshoz).
- Szükséged van referenciákra, és rímel a céljaidra a hely.
Lehet, hogy már van némi tudásod és tapasztalatod, de még nincs túl sok referenciád, ezért úgy érzed, remek módja ez a portfolió-bővítésnek. Annak, amit a jövőben csinálni szeretnél, ez kitűnő alapja, és megéri a befektetett energiát a tény, hogy egy releváns felületen publikálhatsz/a profilodba illő munkában vehetsz részt (akkor is, ha túl sok segítséget nem kapsz, mert nincs rá idő).
- Élvezed, amit csinálsz, és nem tudnád egyedül csinálni.
Ez fontos. Az ingyenmunka átmenetileg olykor elvállalható, ha hobbiként, szórakozásként éled meg, és nincs más lehetőség arra, hogy csináld. Egy barátnőm pl. ingyen DJ-zik egy klubban, legfeljebb fogyasztást kap érte, imádja csinálni, de egyelőre nincs lehetősége, hogy bérért dolgozzon ezen a területen, kicsi a büdzsé, sok a kiadás (amibe ő nem száll be). Abban bízik, hogy bővíti a készségeit, tapasztalatot, szerez, kapcsolatot épít, mindenekelőtt pedig élvezi, amit csinál, és később talán lesz pénzes lehetőség is. Vagy nem, de az se baj, nem kenyérre kell a pénz, az egyéb hobbiktól vesz csak el időt, és közben maga is jól mulat.
- Küldetést látsz a dologban: erkölcsileg, szakmailag fontos számodra a projekt.
Igen, széniorok is vállalnak néha ingyenmunkát. Kell is. Van, hogy az ember egyszerűen fantáziát lát egy kezdeményezésben, és megkérdezi: “helló, segíthetek esetleg valamiben?” Ilyenkor nem a pénz a fő mozgatórúgó, hanem a tudat, hogy erkölcsileg, szakmailag rímel a céljaimra a projekt, és jó volna benne részt venni, akár térítés nélkül is. Ezeknél az eseteknél persze az van, hogy később, amikor már van profit, etikus módon döntés születik az elosztásról.
Jó, jó, és akkor most vállald-e?
Hallottad a kontrát és a prót, de mi a helyzet a konkrét sztorival, amire felkértek, vagy ami felkeltette az érdeklődésedet? Kedvenc karriertanácsadóm, Penelope Trunk plasztikusan összefoglalta a kérdéseket, amiket ilyenkor jó, ha felteszel magadnak:
- Elérheted-e a célodat anélkül, hogy ingyen dolgoznál?
- Van-e lehetőség arra, hogy később pénzt kapj ezért?
- Kapcsolatépítés szempontjából jól jársz?
- Jó referencia számodra az adott projekt?
- Van lehetőséged új, klassz dolgot kipróbálni?
Ha mindezt mérlegelted, máris sokkal könnyebb döntést hozni, hogy megéri-e az ingyenmunka, vagy már megint az történik, hogy megpróbálnak lehúzni minél több embert úgy, hogy közben esély sincs a szakmai fejlődésre, anyagi gyarapodásra…. miközben a tulajdonos meg vastagra keresi a bukszáját.
Eszter's Offtopic 
Engem lájkvadász oldalak találtak meg, írjak és akár 500 ezer ember és olvassa majd az írásomat:
1. a csapnivaló szenny írásokat nem vagyok hajlandó letenni
2. ez nem referencia hanem inkább önmagam égetése
3. népszerűbbé nem tenne
4. aki egy ilyen oldalt elolvas azt úgyse érdekli hogy ki írta cikket és stb.
Ha pedig csak úgy ingyen írjak egy profitorientált oldalnak, mert jó (nekik) akkor ott a blogom, arra is tudok ingyen írni és azt élvezem is. :)
Nagyon igaz. Sajnálom a profi újságírókat akiknek a munkája egyre kevesebbet ér már.
Az utolsó mondattal kezdenék: persze, vannak ingyen tartalmak, de azért a professzionális tartalomgyártás még mindig egy szakma, attól nem félek, hogy teljesen elértéktelenedik. Maximum átalakul a kontextusa, de ez nem is minden vonatkozásában baj.
Ami a lájkvadász rabszolgagyűjtőket illeti: ez azért szomorú, mert ez maga a tartalom elértéktelenítése. Lopott kontent, ellenőrizetlen forrás, összecsapott anyag, rossz helyesírás, béna nyelvtan, átgondolatlan üzenet, tudatlanság, félrement információ, gyűlöletbeszéd, satöbbi. Nehéz megérteni, mi motivál valakit abban hogy szennyet írjon. Vagy ha nem szennyet ír, azt szennyoldalon publikálja. És ingyen. :( Pont, ahogy írod.
Ingyen tartalom: olyat meg hol találsz? Az “ingyen” tartalom ára a reklám, nem?
A blogokra gondoltam, te! :)
Volt egy ilyen sejtésem is, de azért a blogok nem veszik el a médiamunkások kenyerét, nagyon más műfaj, még a politikai és egyéb blogok is. Szerintem.
Semmiképp nem veszik el, ezért is írtam, hogy a professzionális tartalomgyártáshoz profik kellenek. De, és ez itt nagyon fontos: egy portál portfóliójának egyre nagyobb részét teszik ki a felhasználói tartalmak. nézd meg, minden nagynál ez van, és komolyan hajlandóak fizetni is látogatott blogokért: az Origo Reblogja 100 ezret osztott ki havonta a legjobbaknak (per kopf), az NLCafé VIP-blogredszere évek óta működik sikerrel, az Index blogketrecébe független nagyokat tudnak becsábítani a rendkívül vonzó hirdetést megosztó modelljükkel, satöbbi. Tíz éve ezek még nem voltak, ma egy médiavállalatnak a webkettő jelentősebb bevételi forrása, az fix, és ha ez az ipar áll, bedőlhet egy portál a versenyben.
Igen, ezt tudom. Másrészt: ez pont azt mutatja, hogy az ilyen “ingyen” tartalom nincs ingyen. Üzlet ez is. Vagy reklám van a blogfelületen, vagy … no ezt kérdezem: ha reklám nincs, akkor mi az üzlet pl. az Origonak benne?
A legnézettebbeket jutalmazzák, és az a biznisz, hogy azt tudják mondani a potenciális hirdetőnek, hogy X UV és PI van a blogokkal együtt, Y-nak több, mint a csak szerkesztőségi tartalmaknál, tehát érdemes csomagban hirdetni, ami Z-vel nagyobb hirdetési összeg máris. Ez egy jó motiváció sokaknak, de számszerűen relatív kevesen részesülnek pénzjutalomban, és ez a legtöbb felületen még bőven ötjegyű összeg havonta per fő.
Ja, nem, úgy értem, az Origonak mi a bóni benne?
Napok óta jár ez a fejemben, bár nem konkrétan publikációval kapcsolatban. Tanácsadóként az a munkám, hogy “csak beszélgetek” emberekkel, és ezért kapom a pénzt. Valami zseniális, hogy mennyien nem értékelik ezt. A szakmai tudást, a tanulásra fordított pénzemet és éveimet, stb. És nem is csak arról van szó, hogy nekem is vannak számláim. Ha történetesen lenne egy csitrilliomos szponzorom, valószínűleg akkor sem dolgoznék ingyen, mert egyszerűen nem becsüli meg a közönség azt, amit ingyen kap. Folyton beleszaladok ilyen történetekbe.
És igen, megéri, ha mondjuk szakmailag fejlődsz – de azt én inkább úgy veszem, hogy ingyen tanulok, nem kell fizetnem érte, s persze ők sem fizetnek a betanulási munkámért. De az úgy egészséges szerintem, ha megbecsüljük magunk munkáját és másokét is. Ezt pedig a mai társadalomban pénz segítségével mutathatjuk ki.
Amikor nincs termék, hanem szolgáltatás van, általában ez történik. :( A tanács, a szöveg, a szó, az írás mintha nem számítana, nem lenne mögötte idő, energia, pénz, amit az ember beletesz, és felelősség, amit ezzel vállal. A kedvencem az, amikor bizonyos tudás megosztására még azt is mondják, hogy “ezért pénzt kérni bűn, ezt szeretettel kell átadni”. :P Eh.
És igen, egyetértek: ha a másik nem tesz valamit a közöd munkába, nem fogja azt megbecsülni. Léteznek ösztöndíjas megoldások, pályázati helyek, barterek, akciók satöbbi, de önrész nélkül ezek nem szoktak általában annyira hatékonyak lenni. A motivációt valahogy igazolni kell, a megbecsülés pedig a szolgáltatónak jár.
Saját tapasztalatomat hadd osszam meg: másfél éve csaptam le egy országos terjesztésű, ingyenes magazin hirdetésére, hogy újságírókat keresnek. Semmi tapasztalatom nem volt ilyen téren, arra sem számítottam, hogy ezért bármi fizetést kapjak. Azóta is ingyen csinálom – de egy év után a főnököm hívott egy másik felülethez, ami már járt némi juttatással. Ráadásul kizárólag engem az egész csapatból. Szóval igen, nekem megérte ingyen elkezdeni, viszont abszolút egyetértek az általad leírtakkal, egy bizonyos minőségi szint alá nem szabad menni.
Le a kalappal a kitartásod előtt!
Én összesen egy ingyen cikket írtam egy ilyen oldalra, szép volt, jó volt, de akkor úgy volt, hogy lesz időm/kedvem rá, de a feltételek sem tetszettek annyira, 5 ingyen írásban állapotodtunk meg, hogy aztán meglássák, igényt tartanak-e a további ingyenmunkára. Na, meg még volt egy kitételük, hogy én a saját blogomon reklámozzam a cikkeket, amit nekik írok.Mindezért cserébe kaptam egy linket a blogomra, meg twitteremre, amiről pár kósza találat érkezett csupán. Közben a portál is elkezdett haldokolni, és nekem is lett valakim, akivel szívesebben töltöm az időmet, mint ilyen feltételek mellett ingyen cikkeket fabrikálni.
Szóval ez a műfaj szerintem inkább az időmilliomosoknak való.
Ó, “5 ingyen írásban állapotodtunk meg, hogy aztán meglássák, igényt tartanak-e a további ingyenmunkára”… hát, az mindig szomorú, amikor a későbbiekben is ingyenmunka van, mert ugye elvész a motiváció a lóvéra való kilátás nélkül. Kivéve persze, ha egy közös kreatív cuccról van szó, amit a csapat közösen alakít a maga képére, és ott az élvezet és a szellemi tőke a kulcs… viszont ott a beleszólás a dolgokba és a közös cél is adott kéne, hogy legyen, ugye. Idő mindenesetre kell hozzá, az meg ugye pénz.
Időmilliomosoknak, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal és azoknak, akiknek nem számít a pénz. Meg persze van a jótékonykodás, hobbi.
Felsőoktatásban ezért is van évente/félévente/nyáron gyakorlat, hogy legyen kapcsolat, tapasztalat. Na, az is ingyenmunka, ill. nem, a mentor kap pénzt.
Épp a Szárnyas Fejvadász FB oldalon nézelődtem és találtam egy álláshirdetést, amiben DJ-t is keresnek. Aztán eszbe jutott ez a blogbejegyzés, hogy írtál egy egy barátnődről, aki ingyen DJ-éskedik. Ha nem haragszol idelinkelem a hirdetést, de ha nagyon zavaró itt, a kommenteknél, akkor természetesen nem sértődöm meg ha törlöd. Gondoltam egy kis segítség, hátha. :)
https://fbcdn-sphotos-a-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xtf1/v/t1.0-9/12806262_848318731939203_2635103157151098662_n.jpg?oh=f7914d693475c958616fc29160c016b6&oe=574C55AD&__gda__=1465366518_b9ecd9321252429b3117a78985128b81
Köszi, persze, sose árt az ilyen.
Innováció ingyenmunka terén: http://index.hu/gazdasag/2016/03/23/korhazi_onkentesek/
Sziasztok, szívesen megosztanám a saját tapasztalataim a témában. Én szabadúszok már régóta és ezt a létet a kezdeti ingyenmunkákkal építettem fel.
Mostanra már minden bevételem ezekből a korai ingyenes vállalásokból, kapcsolatokból jön.
Amikor elkezdtem kiépíteni még nem adtam fel a fix állásom, a célom az volt, hogy megőrizzem az anyagi stabilitásom, mellette pedig megvessem a lábam azokon a területeken, amik érdekeltek, amikben fejlődni akartam és fokozatosan megteremtsem a minél nagyobb szabadságom. Teszteltem mi az, amit valóban szívesen csinálok hosszú távon is és hasznos is másoknak, és hát mivel tanultam még, nem is volt pofám “igazi” árakat elkérni.
Visszatekintve azt látom, hogy a megbízóim, klienseim pont ezt a hozzáállásomat becsülik meg, maguktól ajánlották fel előbb-utóbb a fizetést, vontak be egyéb más munkákba is már automatice pénzért. Persze ez most így egyszerűen hangzik, de sok helyzetváltoztatással, rengeteg kitartással, előre belefektetett energiával és pénzzel is járt. Helyenként értek csalódások, de nem volt igazán kiemelkedően rossz élményem, amit ne tudtam volna végül a javamra fordítani valamilyen módon. Bizonyos esetekben el kellett jutnom agyilag is odáig, hogy “na most már ennek ára van”.
Saját tanácsadó praxisom kiépítése elején is ingyen vállaltam az alkalmakat, és amikor már megfelelően kidolgoztam a módszertanom, akkor kezdtem el pénzt kérni érte. Hozzáteszem a mai napig ingyen vállalom ez első (sok esetben 2-3 órás) konzultációkat, mert könnyebben kvalifikálom az ügyfeleim, majd konvertálom megbízható vevőkké őket. Hiszem megtudom mire van szükségük, ki az, akivel tényleg érdemes együttműködni, kiépülhet a bizalom, majd azt kapják amire szükségük van és örömmel fizetnek a garancia tudatában, mert mindig átvállalom a kockázatot tőlük.
Nekem pont az a tapasztalatom, hogy kevés kivételtől eltekintve mindig megbecsülték az ingyen rájuk szánt munkám, pl. igénybe vették utána a fizetőset és/vagy továbbajánlottak.
Azt hiszem ennek a stratégiának az volt az erőssége, hogy bátrabban, félelmek és óvatosság nélkül mertem vállalni a dolgokat, mert közben anyagilag biztonságban tartottam magam a szokásos módon is (nem a hagyományos napi 8-17 ig felállásban mondjuk).
Előbb adtam, előbb adok a mai napig és ez a nagyvonalúság nálam nagyon bevált.
És hogy sosem állok egy lábon anyagilag. Ez alapelv, minimum 3 pillér.
Köszi, hogy ezt leírtad, hasznos. Persze nem minden élethelyzetben van lehetőség ingyenmunkára, az teszi árnyaltabbá a kérdést https://barokeszter.hu/2016/09/19/a-120-nettos-foallas-tovabb-melyiti-az-egyenlotlensegeket-es-mas-baj-is-van-vele/.
Igen, mondjuk azt nem tudom hogy mondjuk 40-50 évesen mennyire működne annak kivitelezése, amit csináltam, meg pl. 2 gyerek mellett. Pályamódosításhoz egyébként az egyik leghatékonyabb eszköznek találom, meg tudja vetni az ember a lábát az új szakterületen vele. Mindenesetre egyéb pénzügyi forrás vagy segítség nélkül nem igazán lehet működőképes relatíve hosszabb ideig.