Aktuális

5 áprilisi publi, aminek kapcsán érdemes beszélgetni

Mi minden történt áprilisban, ami fontos? Sándor Mária utolsó figyelmeztetése, a lengyel abortusztilalom kiterjesztése, a Kiss László-ügy két, egymásnak ellentmondó olvasata, a vasárnapi elmebetegség eltörlése, a Századvég-botrány nyomán kibontakozó vs.hu-ügy. Eltemették Pozsgay Imrét és Kertész Imrét, elhunyt Prince. Olvastam sok szép és értelmes dolgot a borszőlő rügyfakadásának hónapjában, ezek közül emelek most ki öt véleménycikket, ami pláne nagyot ütött.

HVG: Az abortusztilalom mint keresztény terrorizmus

Jó, jó, persze: a képzeltbarátozásig én nem mennék el, Tóta W meg túlmegy rajta többször is, de ettől függetlenül minden szavával. A lengyel abortusztilalom további kiterjesztése, ami már súlyos betegség, életveszély, nemi erőszak esetén is megfosztja a nőt alapvető reprodukciós jogától már csak azért is ijesztő, mert szépen illusztrálja az írás tételmondatát: “nem az iszlám veszélyes, hanem általában a hülyeség”. A vallási fanatizmus az, amitől tartanunk kell, a fundamentalizmus nyomorít és öl meg embereket, és ez történetesen – lásd a lengyel példát – a kereszténységhez is éppúgy kapcsolódhat, mint az iszlámhoz.

Lehet ilyenkor a vallási fundamentalizmus jogos kritikáját a vallás lekicsinylésével, kigúnyolásával összekötni? Vallásgyalázás az, ha mondjuk papnak öltözve, performansz keretében osztunk abortusztablettákat? Vagy ezek inkább a figyelemfelkeltés eszközei, hogy végre beszéljünk a keresztény szélsőségesekről is? Nehéz kérdés. Tegnapelőtt a Marie Claire-filmnapokon a Szüfrazsett című filmet néztük meg, és utána egy kerekasztal-beszélgetésen is vendég voltam. Újra felmerült a kérdés: meddig lehet elmenni az alapvető emberi jogokért folytatott harcban? Én azt mondtam, hogy nagyon vékony jég, mi fér még bele, miközben muszáj drasztikus eszközökhöz nyúlni, ha minden egyéb lehetőséget kimerítettek már a jogvédők.

Népszabadság: Tiszta víz

Végre kimondhatjuk: valami megváltozott. Végig ezt éreztem, amikor láttam, hogy a Kiss László-ügy kapcsán a régi korszak médiamoguljai, ikonjai és véleményvezérei még a letűnt idők áldozathibáztató, nőgyűlölő, tekintélyelvű retorikáját nyomatták és összezártak, ahogyan azt tették évtizedeken át, egész aktív, felnőtt életükben, de közben valami történt: a közbeszéd már nem volt olyan nyitott erre a fajta retorikára, mint azelőtt. Aczélt kirúgták, Gyárfást kérdőre vonták, Csapó megszégyenült…

“Hogy mi változott? Nem tudom. Talán, hogy az illendőséget, a szégyent végre felülírja a józan ész. Talán, hogy a nőknek elegük van a hallgatásból, s az apák, anyák, akik hirtelen megértették a „mi lenne, ha” súlyát, más sorsot szánnak gyermekeiknek. Olyat, amelyikben nem viszonylagos a sérelem. Amelyikben nem írnak romantikus kerettörténetet a beteges birtoklási vágy köré (de hát olyan szerelmes volt!), és nem azon akadnak fenn, hogy előkerül egy 55 éves történet, hanem azon, hogy miért is tussolták azt el annak idején. Önnel hány olimpiai érem feledtetné a lánya meggyalázását?” – ezeket kérdezi Csepelyi Adrienn. Közben én is írtam arról, hogy hosszú utat jártunk be, “valami mintha elkezdődött volna”, de még van hová fejlődnie a dolgoknak.

Hírcsárda: Máyer Z. Solt: „Akkor vásároljatok, zsidók!”

Kedvenc írásom a vasárnapi zárva tartás eltörlése kapcsán. Kitűnő paródia, minden sora zseniális: “De felismerlek én ám titeket! Ti egy brancs vagytok, népszavazóstul, tanárostul, cigányostul, holokauszt-emléknapostul. Aljas, undorító cigány csúszómászók vagytok, nemi betegség Pukli ánuszán, egy vadhúsos, begyógyulatlan nyílt seb Nyakó lábujján, Gyurcsány Ferenc félig megemésztett sóletkonzervének szennyvíztárolóban rothadó maradéka. Ti vagytok az ukrán csöcsrázó kurvák, ti vagytok az egymást leszopó travik a metrón, ti vagytok a gyerekeket AIDS-es tűvel kergető pedofilok a Józsefvárosban, ti vagytok az úszónőket megerőszakoló, szemüveges, gyíkvállú Uber-sofőrök.”

A leginkább komikus persze az, hogy Bayernek nem volt humora, és nyilvánosan kellett elhatárolódnia a paródiától, mert olvasói azt hitték, valóban ő a szerző, és gratuláltak is neki a markáns véleményhez. Milyen lelkivilága lehet már annak, akinek még annyi humora sincs, hogy egy jóízűt derüljön ezen az anyagon, vagy ha már nem röhögött, legalább annyi bölcsessége és belátása, hogy ezt ne árulja el….! Azóta a Hírcsárda már egy kitűnő interjút is közölt Máyer Z. Solt tollából Kövér Lászlóval, aki mindenkit kitilt a parlamentből, aki olyat mer kérdezni, ami a kormánypárt számára kellemetlen.

444: A közpénzjellegű közpénz lopásjellegű ellopása és más tréfás esetek

A vs.hu ügye eléggé depresszív történet, annál is inkább, mert számos origós újságíró épp politikai okok miatt, a Lázár-ügy kapcsán köszönt le nem egészen két éve a laptól, és most újra menet volt. Sokan érveltek azzal, hogy Matolcsy közelségét tudni, a közpénzek kétes áramlását pedig sejteni lehetett, nem kéne tehát tágra nyílt szemekkel csodálkozni. Előbbi azért került előtérbe, mert már 2013-ban is jelentek meg cikkek arról, hogy Száraz István, a félmilliárdos jegybanki támogatást kapó New Wave Media ügyvezetője Matolcsy unokatesója (ez természetesen nem bűncselekmény), az utóbbi meg azért, mert a vs-es bérek nagyjából egy százassal a szakmában megszokott átlagbérek fölött alakultak, és még Mac is járt a munkavégzéshez, vagyis az okosak szerint már a kezdetekkor látszott, hogy vagy pénzmosodáról van szó, vagy más áll a háttérben, ami bűzlik.

Ami azt illeti, a finanszírozás módjába egy hétköznapi újságírót nem avatnak be, így aztán adja magát, hogy az ott dolgozók semmit sem tudtak a közpénzről, ami kis híján – ugyebár – közpénz jellegét is elvesztette menet közben. Jó példa erre, hogy épp a vs.hu – egyébként Origótól érkezett – munkatársa perelte ki a gyalázatos Századvég-papírokat, ami szépen illusztrálja, mennyire nem látta át a szerkesztőség, hogy mi az etikett egy matolcsysta orgánumnál, miből van pénz mire. Már soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha a bomba a finanszírozás módjáról nem robban, és a szerkesztőség fele nem áll fel ennek köszönhetően. Vajon “a változó médiafogyasztási szokások miatt” leépítették volna a főszerkesztőt egy hitbuzgóbb emberre, vagy cselesen  maradt volna minden a régiben, de a hasonló szivárogtatásoknak már gátat szabott volna a felsővezetés? Ötletem sincs, mindenesetre Uj Péter ebben a posztban remekül összefoglalja a lényeget. Azoknak ajánlott, akik nem látják át annyira a média működését, de érdekli őket.

Ceglédi Zoltán: Csak a politika

Bírom ezt a Ceglédit, jókat mond, pedig nem mindenben értek vele egyet. Én aztán brutálisan apolitikus társaságokban is mozgolódom (amit igyekszem politikus-társasággal ellensúlyozni, haha), és bár nem rugdosok senkit sáros bakanccsal, hogy legalább szavazni tolja el a képét, ha már mástól tartózkodik, annak azért örülök, ha valaki kimondja: szükség van egyfajta közéleti tudatosságra ahhoz, hogy a dolgok változzanak. A civilek munkája pótolhatatlan, magasan politikai szervezetek és érdekek fölött áll, egészen elhűlten olvastam a Magyar Időkben és a Heti Válaszban (hol máshol?), ahogy Sándor Máriát ostorozzák, illetve Gyurcsány Ferenc legfőbb ékének nevezik. (Csak mert beszédet mondott az egészségügy érdekében egy DK-s eventen – na és? Ugyanúgy elmegy az LMP-hez, a PM-hez és a Jobbikhoz is, ha hívják, és a Fidesszel is szívesen leülne: őt az ügye érdekli, nem a színek és szekértáborok. Ezt persze nem mondhatja ki egy kormánypárti sajtóorgánum, ezért marad a karaktergyilkossági kísérlet, aminek legfőbb eszköze egy kis gyurcsányozás.)

Szóval, kellenek a civilek, nagyon kellenek, de muszáj belátni: “Tetszik vagy sem: csak a politika kínál tartós megoldást. Kossuth téri népfelkiáltással nem lehet adótörvényeket alkotni, Facebook-csoportokban nem lehet a felsőoktatás kérdéseit szabályozni, színpadról lekiabálva, tüntetve nem lehet a kórházi ellátórendszer égető problémáit orvosolni. Mindezekre, és még nagyon sok más aktivitásra szükség van, a ma jelentkezők között pedig vannak hősök, vannak szent őrültek, akik nélkül sokkal nehezebb lenne a változás kapujába eljutni, és vannak, ne tagadjuk el ezt se, leendő politikusok, akik már most láthatóan át fognak (akarnak) szállni a másik hajóba. Szükség van rájuk, de 2018-ban az egyetlen releváns kérdése a jövőről döntő millióknak ez lesz: “hova tehetem az ikszet?”. És az dönt el majd mindent.”

Reklámok
Eszter névjegye (857 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

9 hozzászólás 5 áprilisi publi, aminek kapcsán érdemes beszélgetni bejegyzéshez

  1. A hírcsárdás poszt csodálatos, de a legjobb az benne, ami a Modoros fénykorában is tapasztalható volt. Jön egy fasza poszt, néha még jobb kommentek, végezetül azok a marhák, akik komolyan vették, felháborodnak, megmagyaráznak, okoskodnak.

    A történet legszebb hozadéka az volt, amikor bajerrzsóti elkezdett keménykedni, hogy jogi útra tereli majd az ügyet. Ez amúgy megfigyelésem szerint a szélsőjobberek agybaja, hogy ha valami vélt vagy valós sérelem éri őket, akkor egyből azzal fenyegetőznek, hogy majd feljelentenek, beperelnek, bejelentenek stb. Addig általában megy a komcsizás-besúgózás és egyebek, majd ha valami van, rohannak sírós szájjal ahhoz az államhatalomhoz oltalomért, amelyet állítólag annyira megvetnek, lenéznek, kuruckodnak vele szemben.

    További kínzó kérdés: a blog helyesírás-ellenőrzője miért jelöli hibaként mindég a “komment”, “kommentje” stb. szavakat?

    • A “komment”, “kommentje” kérdés engem is foglalkoztat, de sokkal aggasztóbb, hogy az “olajat” szót automatikusan átírja mindig arra, hogy “olajt”.

      Bayer Zsótinak azóta még egy publija megjelent új nevén a Hírcsárdán, és az a baj, hogy azóta mindig azt hiszem az igaziakra is, hogy paródia mind. Volt ez a jópofa a napokban, amiben “a Hadházy Ákos nevű fehérjehalmazt” akarta agyonverni, arra kajakra azt hittem, hogy végre megjött a humora, és írt egy vérbő paródiát maga is magáról, hogy bizonyítsa, hogy nem is faszfej. Még mondtam is, hogy mégis csak érti a viccet, még ha azért is csinálta, hogy ezt belássuk. De nem basszus, komolyan gondolta.

      Ezek a helyreigazítások eszméletlen viccesek. Ákos dalszerző úron is halálra röhögtem magam, akit az Index szopatott széjjel a helyreigazítási kérelme miatt, mire a nemzet dalnoka nótát is írt a példátlan esetről, és most szentül hiszi, hogy jól megmondta, miközben annyira arcpirító az egész. Miből gondolja bárki is, hogy a tagadásként elismételt állítások nem további gyanút keltenek, hogy igaz az egész még azokban is, akik eddig nem foglaltak állást vagy épp kétkedtek? Vérbő komédia ez.

    • Szerintem a Bayerről tök gyakran hiszik, hogy paródia, valószínűleg mert tényleg az. Trollkodik a fickó, jól áll neki ez a szerep, jól keres vele, tök praktikus, hogy úgy engedi ki a fáradt gőzt, hogy közben a kormányhoz is dörgölőzik.

      A vs.hu botrány nagyon szomorú, sajnálom az újságírókat, de én sem értem, hogy lehet ilyesmiről nem tudni. Ha pedig tényleg nem tudtak róla (és ezt bizonyítja a Századvég-iratok kiperelése is), akkor viszont nem történt tényleges nyomásgyakorlás, vagyis… akkor meg nem értem, miért kellett az újságíróknak távozni?

      • Szerintem itt a mondat helyesen az lenne: “úgy engedi ki a fáradt közt, hogy a gőzben a kormányhoz is dörgölődzik”
        Én is padlót fogtam Májertől, mert csak most csapott gyomron és telibe :) A FBn ugyanis nem olvasom el ezeket a cikkeket, mert komolynak tűnnek. Aztán kiderül, hogy tényleg.

        Annyira tök jó Eszter, hogy így összefoglalsz nekünk, remek timeline lesz ez a 2010-es évekről majdan. A következő majd gondolom, a borszőlő rügyei lefagyásának hónapja lesz, merthogy ez történt országszerte.

        • Azt nemtom, de a borszőlő rügyfakadásának ünnepét lehet, hogy megírom, mert jó buli volt. :D

          Hát, ez a sorozat is főként arra jó, hogy néhány hónap múlva ránézzek, és azt mondjam: nem hiszem el, hogy ez megtörtént “ebben az országban” (az “ebben az országban” rész után modoros sóhaj következik). Máyer meg mindent visz, igen!

  2. Jó havi összefoglaló (leszögez egy időre :) )!

    1. Én is abortuszellenes vagyok, de azért erős különbség van közöttem, és a ‘hívők’ között.

    2. Nem csak a kiss lászló ügy kapcsán, de megéri az arany ilyen áron?

    Tényleg megéri?

    3. Remélem a tisztelt pszichikai bűnsegéd (hazaárulás, hűtlen kezelés, csalás, hatalommal és joggal való visszaélés, nagy vagyoni károkozás: egy évnyi komplett költségvetés a 8 év alatt) ‘úr’ megkapja méltó büntetését!

    4. Na igen. Ha nem tudnak megvenni, akkor bemocskolnak. Kösz Árpi!

    5. Egyrészről természetesen igaza van.
    Másrészről van ez a betűkombináció-halmaz: MSZP-DK-MLP-PM-EGYÜTT
    Ez most komoly?

    és ami nálam a legjobban kiverte a biztosítékot ebben a hónapban:
    6. http://nol.hu/belfold/bankparti-gyanuba-keveredett-egy-kuriai-biro-1611829

    Tisztelt Dr. Wellmann György!

    Mégis, hogy képzeli, egy egyszerű levéllel elintézni ezt a súlyos dolgot!
    A végén még szabadnak és függetlennek (és NEM 15-20%-os éves hozamot produkáló több-tízmilliós banktitokkal védett betéttel rendelkezőnek) tűnne a magyar bíróság!
    Egy levél nem elég!
    Ez nem elég!
    Szíveskedjék orális aktusban részesíteni a bankszövetség mindenkori elnökének ánuszát!
    (Dolgozz meg a pénzedért!)

    Ellenpont

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: