A férfigyűlölettől a személyes frusztrációkon át a családellenességig: az 5 leggyakoribb tévhit, amivel feministaként találkozol
Sok kommentet és levelet kapok, sokszor nekem kedves, számomra fontos emberektől is. Látom, hogy sokszor nem értik, illetve félreértik mindazt, amit megosztok – így aztán arra gondoltam, hogy csokorba gyűjtöm a leggyakoribb észrevételeket és rájuk adott válaszaimat, hogy egyszerűbb dolgunk legyen…
Aki rendszerhibáról ír, az férfigyűlölő.
Jó lenne, ha soha többé nem kellene sehol leírnom, hogy a férfigyűlölet épp annyira destruktív, mint a nőgyűlölet, egészséges embernek és/vagy mozgalomnak nem jut eszébe, nem lehet célja. A rendszerhibákról folytatott párbeszédet – miért van kevesebb nő a közéletben, a vezetői székekben és tudományos berkekben, mint férfi, miért keres 20-25 százalékkal kevesebbet az átlagnő, mint az átlagférfi ugyanazzal a végzettséggel, miért dolgozik a háztartáson belül 60 százalékkal több órát az átlagnő, mint az átlagférfi, miért sújtja több elvárás a nőt a közbeszédben, mint a férfit, nem is beszélve az egész életét elkísérő kettős mércéről… stb. – természeténél fogva eleve nem érzések mozgatják, hanem ez egy higgadt, tényszerű, számokra épülő diskurzus.
Bónusz emellé, hogy az ezzel járó lassú, de biztos paradigmaváltás hosszú távon a férfiakat is felszabadítja: elismeri, hogy ők is ugyanúgy képesek szeretettel ellátni és nevelni a gyerekeiket, ahogyan a nők, az ő apaságuk ugyanúgy lehet fenséges csoda, mint a nők anyasága, kimondja, hogy ők is lehetnek bántalmazó kapcsolatban áldozatok, az irányukba történő, nők által elkövetett nemi erőszak sem tréfadolog, elfogadja, hogy érzékenynek lenni és sírni nekik is lehetőségük és joguk van anélkül, hogy nevetségessé válnának, továbbá megszabadítja őket a régi világ elvárásától, hogy egy életen át egyedüli eltartók, családfenntartók és a hon kizárólagos védelmezői legyenek.
Az ilyesfajta párbeszédet személyes frusztrációk, csalódások motiválják.
Ez a tévhit a régi szüfrazsettellenes plakátok üzenetét követi: a feminista ronda, öreg, magányos, a legszívesebben péniszt növesztene, és természetesen senkinek sem kell. Ehhez képest a valóságban valamiért főként két-háromgyerekes anyákkal és apákkal találkozol a fronton, ők ugyanis már pontosan ismerik a rendszerhibákat: azt, hogy mit kívánt tőlük a társadalom, míg idáig szülőségükben eljutottak, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük, ami egy családbarátabb, egyenlőségre épülő rendszerben jelentős részben elkerülhető, de legalábbis csökkenthető lett volna.
Tehát valóban, ilyen szinten a személyes vonal is megjelenik, de ettől még az egyéni hiányosságokat, problémákat nem tehetjük rendszerhibák eredményévé: például az, hogy voltak önbizalomgondjaim, szorongásos panaszaim és kihívásaim az egészséges kötődéssel kapcsolatban, nem írható sem kizárólag a rendszer, sem egyes csoportok, esetleg egyes emberek számlájára. Mindez a személyes önismerethez, személyiségfejlődéshez tartozó történet, és ha a rendszerhibák szerepet is játszhatnak bizonyos problémák kialakulásában, felelősséget elkerülni próbáló, rövidlátó önámítás volna azt hinni, hogy egy-egy személyes gond kizárólag rendszerhiba eredménye lehet(ett). Tehát: a személyes frusztráció, csalódások egészen máshol vannak – amikor vannak egyáltalán -, mint a higgadt rendszerkritika.
Aki nőjogi kérdésekről beszél, az családellenes.
Amikor emberjogi kérdésekről beszélgetünk, nem lehetünk családellenesek, hiszen a család a társadalom alapvető egysége. A “családellenes”, mint kulcsszó ilyesformán az elnyomó, patriarchális retorika támadófegyvere, a valósággal viszont csekély kapcsolata van. A kormány és egyes egyházak persze szívesen érvelnek ezen a vonalon, mintha elég volna öltönyös, közpénzen dúsgazdaggá lett férfiaknak széles plénum előtt, magas lóról megmondani, hol a nő helye, hogy több gyerek szülessen és kevesebb házasság végződjön válással. (Sőt, olyan képviselő is volt, aki kerek perec megmondta, hogy a családon belüli erőszak úgy csökkenthető, ha a nő otthon marad szülni, ugye emlékszünk?) De a valóságban nyilván senki sem elég naiv ahhoz, hogy elhiggye, ez a járható út, ami tényleg kiegyensúlyozottabb családokat és nagyobb születésszámot hoz?
A nőjogi kérdésekben nyíltan állást foglalók között természetesen van, akinek sok gyereke született, van, akinek kevés, van, aki vágyik családra, és van, aki egyedül élne szívesebben. Van, aki csemetéjét kötődve neveli és évekig otthon marad vele főállású anyaként – esetleg apaként, – míg más bölcsődébe adja a kicsit, esetleg tudatosan nem vállal egész életében gyereket. Rengeteg lehetőség van, emberjogi szempontból egy dolog a fontos: mindenkinek lehetősége legyen az élethelyzetének, habitusának, adott esetben gyereke karakterének leginkább megfelelő opciót választani… méghozzá anélkül, hogy mások ítélkeznének fölötte ismeretlenül, indulatosan, és döntése miatt esetleg számos hátrány érné őt az élet minden területén.
Elfogadni, hogy az a szép, ha többféle út is létezik
Az egyik legnépszerűbb posztom volt 2012 márciusában A férfi az úr a háznál, amelyet azóta is sokan osztanak azok, akik szerint – vicces módon – ez az egyetlen járható út. Én ebben az írásban épp arról beszélek, hogy természetesen az is egy választható, releváns alternatíva, hogy apu pénzt keres és döntéseket hoz, anyu pedig gyereket nevel és elfogadja férje döntéseit. Ehhez azonban két dologra van szükség: az egyik az, hogy anyunak lehetősége legyen ezt eldönteni, vagyis más választási lehetősége is rendelkezésére álljon, valamint az, hogy apu is felelős, áldozatot vállalni kész felnőtt emberként, ne pedig egy össze-vissza kefélő, érzelmileg és gyakorlatilag elérhetetlen macsó playboyként vegyen részt a család életében.
És akkor mi lesz a régi világrenddel: a hagyományokkal, a hittel…?
Hagyomány az, hogy megtanulunk egy szép körtáncot, eléneklünk egy népdalt, felolvasunk egy népmesét, tojást festünk húsvétkor, fát állítunk karácsonykor, paprikás lisztben forgatjuk meg a pontyot, keresztet rajzolunk a kenyérre vagy kavicsot a sírboltra. Az elnyomás és a bántalmazás ezzel szemben soha nem hagyomány, és mint ilyen, nem elfogadott, pláne nem óhajtandó.
Hit az, hogy Jézus Krisztus Isten egyszülött fia, aki életét adta a bűneidért, hogy Allah az egyetlen isten és Mohamed az prófétája, hogy az élet szenvedés és a szenvedés oka a vágyódás. Ezek hitek, de a nő szolgaszerepre kárhoztatása, csiklójának kivágása és reprodukciós jogainak korlátozása nem hit, hanem elnyomás, illetve bántalmazás.
Ha nem értünk egyet, lenézlek/gyűlöllek.
Nem. Egyszerűen csak nem értünk egyet.
A legtöbbször látszik, hogy azért, mert
– félreérted, amit kommunikálok, mivel a fenti tévhitek valamelyikének szűrűjén keresztül szemlélődsz,
– hiányában vagy bizonyos információdaraboknak, amelyek nem képezik vita tárgyát, hanem számokkal alátámasztott tények
– a saját, többnyire negatív személyes tapasztalataid (“minden nő kurva”) irányítanak, esetleg a fel nem ismert, alapértelmezettnek vett, egyéni érdemnek hitt privilégiumaid hatnak rád.
Akárhogy is, a lenézés és a gyűlölet nem merül fel, és tetszik, ha fordítva sem ez a helyzet.
Eszter's Offtopic 
“saját, többnyire negatív személyes tapasztalataid ”
Ennyit a személyes frusztrációkról.
Marmint hogy értve?
Hát úgy, hogy épp annak van személyes frusztrációja, aki a feminizmust ezzel vádolja ;)
Igen, én speciel arra a jelenségre gondolok, amikor objektív, tényszerű kérdések mögé negatív diszkriminációt, férfigyűlöletet, érzést lát, méghozzá abból fakadóan, hogy neki személy szerint volt rossz tapasztalata nőkkel (akár nőként egyébként, lásd http://www.vous.hu/hir/20160710-nok-rivalizacio-bitching-munkahely, ugye), ami miatt egy bizonyos szűrőn keresztül lát mindent.
Értem teljesen a posztot ám ;) Csak mondom, hogy pont a saját frusztráció gyakran éppen az antifeministában van.
A hópihézés után nem is tudom, mit mondjak, de miért annyira elképzelhetetlen, hogy ugyanannak a sztorinak van más olvasata is? Nem félreértésből, nem negatív élmény miatt és nem infóhiány miatt.
A legutóbbi poszt kapcsán felmerült bennem, hogy volt-e már olyan felmérés, hogy vajon kik olvasnak téged?
Személyes, világnézeti és hitbéli kérdéseknek természetesen lehet más olvasata, de az, hogy a nő dollárja a 75 cent, tény. Ezt nem lehet sokféleképpen értelmezni, csak úgy, hogy a a nő dollárja a 75 cent. :) Arról nyilván lehet vitatkozni, hogy érdemel-e 15 centtel többet, hogy egyenlő bére legyen a férfival vagy nem, mert – mondjuk – inkább tartsa el a férfi élete végéig. Bármennyire is radikális vélemény ez, de vélemény (és hát ott van India és Kína, ahol ez az uralkodó női életpályamodell, és látjuk az eredményét: a kislányokat születésük után megölik, mert csak pénzbe kerülnek gyerekként, házasság után meg a férjet szolgálják úgyis, magyarul nulla haszon). Ez egy vélemény, de a tény meg tény, ami mögötte van.
Azért te is jófajta feminista vagy! Ha nőről van szó, akkor 75+15 cent, az egy dollár, mi? Csak pasinak kell 25 a 75-höz?
Ó bazzz, elírtam. Jól van, adjuk meg a 25-öt! :D :D :D
Ezzel nem is vitatkozom.
“…..természetesen az is egy választható, releváns alternatíva, hogy apu pénzt keres és döntéseket hoz, anyu pedig gyereket nevel és elfogadja férje döntéseit. Ehhez azonban két dologra van szükség: az egyik az, hogy anyunak lehetősége legyen ezt eldönteni, vagyis más választási lehetősége is rendelkezésére álljon, valamint az, hogy apu is felelős, áldozatot vállalni kész felnőtt emberként, ne pedig egy össze-vissza kefélő, érzelmileg és gyakorlatilag elérhetetlen macsó playboyként vegyen részt a család életében ”
….és kérem tisztelettel akkor mi van ha anyunak nincsen lehetősége ezt eldönteni, mert nincsen más választási lehetősége és ezt történetesen örömmel választja ? Mert mindenki a nagyobb boldogság irányába próbál mozdulni és neki ez a boldogság felé mozdulás. Apu pedig van egészen normális és egészen lehetetlen is, ahogyan ez az anyuk esetében is így van. Ez a kiemelés arra példa, hogy a nőket védelmezed és a férfiakat kárhoztatod. A rendszerhibák se nem véletlenek, se nem kőbe vésettek.
Egyszerűen vannak, mert kitermelte őket a társadalom, ami sokmillió ember döntései és kompromisszumai miatt alakult éppen olyanná , ahogyan azt ma tapasztaljuk.
Az igazságtalanság ellen lehet harcolni tollal is, de érdemes tudni,
hogy igazságtalanság mindig volt és mindig lesz, azért mert ilyen gyarló az ember akár nő akár férfi.
Nem kőbe vésettek bizony a rendszerhibák, épp ezért igyekezni kell őket megváltoztatni.
“mi van ha anyunak nincsen lehetősége ezt eldönteni, mert nincsen más választási lehetősége és ezt történetesen örömmel választja ? ”
Mit választ örömmel? Hogy nincs más választása?
A cél az, hogy ne mondhassuk, hogy “nincsen lehetősége eldönteni”, “nincsen más választási lehetősége”, hanem igenis legyen, és ezzel együtt is legyen, aki “történetesen örömmel választja” az adott opciót. A kettő ugyanis kizárja egymást: ha nincs választási lehetőséged, nem beszélhetünk örömteli választásról, sőt, semmilyen választásról sem.
Ja kérem, választása annak is van, akinek pisztolyt tartanak a fejéhez. Meghal vagy sem.
Szerintem nagyon kevés az a férfi, aki nem mondja egyszer sem az asszonynak a gyes ideje alatt, hogy egész nap otthon van és nem csinál semmit meg még nem is keres. (Hatalma van a nő felett, hát ki ne kapna vérszemet.) Aztán ezt már nem lehet visszacsinálni, amikor a nő visszamegy dolgozni, rájön, hogy beadja a válópert, jobban jár. Persze addig meg úgy tesz, mint akinek jó az otthonlét. De úgyis látszik, mennyi a szabadideje magára, hogy néz ki, mennyire vidám stb. Szóval boldog vagy csak megjátssza, mert kivárja, hogy legyen választása, amikor jó helyzetben tud majd választani.
Szóval nincs választása-gyest választja, ettől boldog, háááát.
Jaj, de értetlen vagy! :) Nyilván azt jelenti, hogy lenne is más lehetősége, ő akkor is pont ezt választaná. Biztos van ilyen is. :)
javítok: “azt jelenti, hogy lenne is más lehetősége”; azaz HA lenne más lehetősége is…. :) Ő akkor is…
Tudom, hogy így értette :D Csak ugye, ha nincs más lehetősége, akkor ezt nem tudhatjuk, legfeljebb azt, hogy így sem boldogtalan. Ahogy én sem vagyok attól boldogtalan, hogy nem tudok repülni, de ettől még az, hogy nem repülök, nem a választásom, és nem tudhatjuk, hogy ha lenne lehetőségem rá, azt választanám-e, hogy nem repülök. Ld. A Kertész kommentjét ;)
Ha valaki boldog azzal ami van, akkor minek választási lehetőségről beszélni. Hiszen csak rosszabbat tudna választani, azt meg minek.
Mi? Ezt nem is értem. Honnan tudod, honnan tudjuk, hogy rosszabbat választana? Honnan tudod, hogy NEKI rosszabb lenne?
Arról beszéltünk, hogyha több dolog közül kellene választania valakinek, akkor is azt választaná, ami most van. Akkor is, ha csak azt az egyet választhatná. Pl. 3 állás közül választhat vagy 1 közül.
Kívülről sosem tudjuk megítélni, hogy ki mit tudna jobban/rosszabbul választani, mert lehet, neki jó, neked meg rossz. De azt látjuk, hogy mennyire boldog vagy a helyén van-e vagy sem.
Ha nincs választási lehetőség, akkor értelmetlen arról beszélni, hogy mit csinálna, ha lenne, mert nem tudhatjuk. Pont te írod ezt le a második bekezdésben.
Jaja, nem is értem, mit társalgunk erről :) Ha boldog az illető!
Tekintve, hogy nem egy konkrét ember boldogságáról, hanem társadalmi jelenségről szól a poszt, ezért én sem. :D
“Ha anyunak nincs lehetősége választani és ezt történetesen örömmel választja… ” Ez most mi? Az elnyomottak mindenhol kussoljanak, mert “kitermelte a társadalom és sokmillió ember döntései és kompromisszumai miatt alakult így”? Nem szeretnék a múltbéli sokmillió ember döntése szerint élni.
“….és kérem tisztelettel akkor mi van ha anyunak nincsen lehetősége ezt eldönteni, mert nincsen más választási lehetősége és ezt történetesen örömmel választja ?”
Most bocsánat, de ezen nagyon röhögök. Ha valakinek nincs más választási lehetősége, akkor nem tud sem örömmel, sem máshogy választani, hanem teszi, azt, ami van, ha belegebed is. ha szerencsés, persze nem gebed bele, de ne ezen múljon már.
És egyébként meg miért ne lehetne lehetősége dönteni? Te nem engeded? hOgy neked kényelmesebb legyen? Ez nem önzőség?
Értem, mit mondasz, de akkor már nem örömmel választja, hanem jobb híján, mert a helyzetében az a kisebbik rossz. Ezt hívjuk rendszerhibának, többek között. Amikor ennyire nincs választási lehetőség.
…és az nem családellenesség, ha apu akkor is folyamat dolgozik, mikor már nincs is akkora szükség rá, de apu szerint “jó lesz az a pénz később valamire”…. Pedig csak alibi az egész, hogy ne kelljen a családjával/gyerekeivel foglalkozni. Mert amúgy nem hajlandó akkor sem, ha otthon van,mert “túl kicsi, nem lehet vele beszélgetni, autót szerelni”, stb….
Na, ezt kinyomtatom és osztogatni fogom azoknak, akikkel szóba jön, hogy én feminista vagyok, A kezükbe nyomom, mielőtt kinyitnák a szájukat.
Hehe, én is ebből a célból írtam, de néha tök naivnak érzem magam, amilyen kommentek jönnek. :)
Az ember fia és leánya, néha választhat, néha nem.
Meggyőződésem, hogy nem a választás tényétől lesz boldog vagy boldogtalan.
Az ember egy konkrét országba születik egy konkrét történelmi korban egy konkrét szülőpár gyermekeként – hű de igazságtalan rendszerhiba, hogy nem is választhatott !
Aki örömmel és dalolva lett a főállású Feleség és főállású Édesanya , azt ha lett volna más választása ha nem, ne dumáljuk már meg, hogy ő bizony kurvaboldogtalan %4
“a rendszerhibák miatt” Soha, semmikor,sehol semmilyen társadalmi rendszer nem volt tökéletes, se hibátlan, kiragadott elemeik mentén lehet alig alig érvényes vitákat folytatni.
Ki akar bárkit megdumálni? A rendszer hibás. Ez tény. És van, aki sokkal jobb rendszerben is boldogtalan. Ez is tény. Akkor ez ok arra, hogy egy hibás rendszert ne is akarjunk megváltoztatni?
Vélemény ! nem tény !
Nem, nem vélemény. Az vélemény, hogy egy másik ember boldog. Az, hogy a rendszerben mi a hiba, az nem vélemény, hanem jól kimutatható tény.
A rendszer sok sok dolgot emberi szükségletet beteljesít, másokat pedig nem.
Olyan amilyen, aki lázadni akar az lázadozhat ellene.
A feladat azonban egyéni szinten nem a rendszer kritikája, mert az falrahányt borsó hanem a saját, korlátozott képességeink és korlátozott lehetőségeink ellenére, megtalálni a legélhetőbb, legboldogítóbb életet a magunk számára.
Tehát ne a rendszerrel foglalkozzál, hanem a saját életeddel, mert abból csak egy van és folyamatosan fogy.
Nem értek egyet ezzel. Oké, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, és felelősek vagyunk az életünk alakításáért, ennek ellenére ugyanúgy fontos, hogy a környezetünket is alakítsuk, formáljuk, amennyiben tehetjük. Persze nem megy minden egyszerre, de a társadalom és annak berendezkedése, maga a rendszer és annak hibái nem egy kőbe vésett, merev valami – illetve ha az, akkor nagy baj van – hanem állandóan alakul, változik, sőt változtatható. Kell, hogy legyen párbeszéd a fennálló problémákról, igazságtalanságokról – ha mindenen nem is lehet azonnal változtatni, de szép lassan, ahogy átmennek a köztudatba olyan dolgok mint a családon belüli erőszak, vagy az állati jogok vagy bármi, lehet előrelépés. Így törölték el Amerikában a rabszolgaságot, így lettek egyenjogúak a nemek, így kezdi egyre jobban elfogadni a társadalom a homoszexualitást stb.
Igaz, hogy a társadalom soha nem lesz tökéletes és soha nem lesz “kész”, mert minden kornak megvannak a problémái és kihívásai, de ha mindenki csak kussol és művelgeti a saját kertjét, abból nem sül ki semmi jó.
Tök jogos! Egyetértek. Mandelának is kellett volna a seggén ülni, nem az apartheiddel foglalkozni. A sok hülyéről 1956-ban ne is beszéljünk. Petőfi is, na! Inkább örült volna, hogy megél a költészetből, mit szórakozott március 15-én, hát nem? Beecher Stowe-ról nem is szólva! Mit okoskodott a rabszolgaság ellen, ráadásul ő még a nyerő oldalon is volt, minek irkált mindenféle Tamás bátyáról? Hagyjuk a rendszert békén! Mennyivel jobb lenne az ősközösségben élni, hádenem? Vagy legalábbis valami jó kis istenkirályságban. Mondjuk te próbáld ki a dél-afrikai feketék életét az apartheidben pár hónapra, vagy menj Szudánba vagy valami hasonló helyre, ahol most is van (de facto legalábbis) rabszolgaság. Menj magyarnak Erdélybe, Ceaușescu alatt! A Daesh területére nőnek. Azok is rendszerek (voltak), ne lázadj hát ellene!
A rendszert mi társadalom alkotjuk, és ha változik a társadalom, akkor változik a rendszer is.
Vagy még a feudalizmusban élünk?
Esetleg törzsszövetségben?
Huhuhu-HUHUHU-huuuhuuuhuuuu?
Miért ne alkotnánk olyan rendszert, amely a lehető legtöbb ember igényeit elégíti ki?
Aki monogámiát akar annak az, aki patchwork családot annak az, aki poliamóriát annak az, aki azonos neműt annak az, aki nem akar gyereket annak az.
A lényeg, hogy az ÁTLAG gyerekszám 3 legyen, nem az, hogy mindenkinek 3 gyereke legyen.
A természet vagy Isten (?) megterhelte a nőket a gyermekekkel ,de adott nekik hozzá egy puncit is amivel megfelelő hatékonysággal pórázon tartthatják a férfit, a bőrzacskós rabszolgájukat. Hihetetlenül igazságos és az egyenlőség irányába miutató leosztás ez.
Ezt kikérem magamnak. Rendben, hogy magadból indulsz ki, de ne általánosíts! Nem minden férfi bőrzacskós ösztönlény. Egyébként itt látszik, hogy a patriarchátus mennyi szószólója nézi le valójában a saját nemét, nem is a nőket. Csak épp most lassan fel kellene nőni, emberré válni agyatlan ösztönlényből. Ehelyett a nőknek akarod megmondani, mit csináljanak, hogy maradhass bőrzacskós rabszolga.
Aha, kivéve, ahol a nő a rabszolga és még ki sem használhatja természetadta pórázát, mert arról koldul.
Nem is tudom, ez a véleményed kinek a számára degradálóbb: a nőknek-e vagy a férfiaknak… Ha így gondolsz magadra, meg az ember kapcsolatokra, az azért elég szomorú. Vagy te élvezed a bőrzacskós rabszolga szerepét?
A nőnek is, a férfinekis, a rendszernek is, vannak eszközeik, hatalmuk és hiányosságaik gyengeségeik gyarlóságaik is.
A nő gyermeket szeretne – nem vitatom sok férfi is, de inkább a nők -amikor várandós lesz és kicsi gyermekeit gondozza, az mondjuk három gyermek esetében átlagosan 7 év.
Ezalatt óriási mértékben rászorul a támogató párjára.
A párja ez alatt kevésbé kiszolgáltatott neki.
A nő kiesik a termelési rivalizálásból, karrierépítésből.
Nos ez a hendikep jelenik meg sok sok helyen és egyesek ezt nevezik rendszerhibának.
Okos nő tudja, hogy “nem nagyon ugrálhat” jóérzésű férfi, ezt nem érezteti.
Az egyenrangúság, az egyenjogúság és az egyenlőség, szép ideálok,, amik néha itt ott meg is valósulnak néha meg nem.
Ezt fájlalják a feministák.
Mindezek ellenére sok sok férfit is rendesen lenyomnak a nők.
Arról persze, Eszter nem regél.
Pedig téma ott is lenne bőven !
Már a 3 gyereknél leakadtam. Ha nem akarják mindketten a kölkeket, akkor ott ne legyen 3 gyerek. Ez nem rendszerhiba, ez hülyeség. (van trágárságszűrő?) Legyen 1.
A rendszerhiba az alacsony fizetés, a bölcsi hiánya és a drága szitter plusz 3 év, amit csak az anya vesz igénybe. Magyarul a nőre van tolva, hogy hát tuti csak ő akarhatta a gyereket, maradjon is vele otthon. Holott a pasi is mehetne, de ritka, aki otthon marad, még ha kevesebbet is keres a nőnél.
Az, hogy a nő ki van szolgáltatva, hát csak addig, amíg nem közlik a pasassal a bíróságon, hogy fele fizetése megy az asszonynak, hogy el tudja tartani a gyereket vagy nevelheti ő. Egy nő munka nélkül nem hiszem, hogy tudja nevelni a gyerekeket a semmiből, 28 500 Ft-ból+családi, ha most kezd munkát keresni a nem ugrálós helyzetben.
Regélj te a lenyomott férfiakról :)
És mi lenne, ha a 3 éve gyest két részre osztanánk, és a második 1.5 évet apuka töltené otthon? Vagy félmunkaidőben váltanák egymást?
Úgy tudom, már most is mehet a gyerek apja GYED-re, gyeses apukát meg ismerek a játszóról :) Csak a feleken áll a dolog. Még a mama is mehet gyesre, legalábbis úgy volt régebben.
Azért a munkáltató elég furcsán néz rád, ha férfi vagy, és ilyen kéréseid vannak…
Istenem…………………… nem lehet pontosan egyforma elánnal akarni.
Ezt azt és amazt, kicsit a férfi kicsit a nő akarja jobban. Ezt azt és amazt a nő akarja a férfi meg inkább nem szeretné ,de beleegyezik a nő kedvéért és nem utoljára, de vica versa is.
Most majd szexistának leszek címkézve, de a férfi !! általában !! egy kicsit jobban akar szeretkezni, a nő meg ! ! általában ! ! egy kicsit jobban akar gyereket, de ez csak a főszabály ami alól vannak kivételek.
Amikor a nő kicsi gyermeket hord a szíve alatt, avagy csecsemőt pláne iker csecsemőket gondoz, akkor természetesen a férfi tartja el.
Ez töknormális, de ebből rögtön jön a nő hátránya.
Lehet ez ellen szót emelni és tenni is, keresni a jobb megoldásokat ,de ettől még kőkemény tény marad, aminek lesznek konzekvenciái.
Rendszerhiba e, hogy vannak milliárdosok és vannak minimálbéresek, akik teljes munkaidőben teljes értékű munkát végeznek havi 176 (?) órában és csak vegetálni képesek, mert normális megélhetésre nem elég a fizetésük ?
Ugye ez költői kérdés volt?
Lehet rendszerhibának tartani, de attól még szükségszerű és sajnos így kell lennie. Mert azt mégsem gondolhatjuk, hogy véletlen.
Ember, te meggondolod, amit írsz? Hát ha rendszerhiba, akkor éppen nem véletlen, persze hogy nem.
Szükségszerű, így kell lennie. Na igen, ahogy a rabszolgaság, az apartheid is szükségszerű volt. De akkor ma is szükségszerű? Miért volna szükségszerű, ki mondja ezt?
A jelen fennálló ,regnáló tényezők jelesül a tőke mindenek feletti hatalma, a kapitalizmus farkastörvényei ezt így determinálják.
Tessék megdönteni a kapitalizmust ! Akkor lesz majd lehetőség ezt az igazságtalanságot meghaladni.
Emlékezetem szerint már volt egy ilyen kommunistának csúfolt próbálkozás, de nem lett áttörő a sikere.
A kommunisták agymenése volt, hogy meg kell dönteni hozzá a kapitalizmust. Nem az enyém. Megváltoztatni nem csak megdöntés útján lehet.
Neked tényleg nagyon zavaros a fejed. Persze hogy rendszerhiba és a legkevésbé sem szükségszerű, hogy így legyen. Csak aki épp jobban jár a rendszerhibával, az baromira nem szívesen lép vissza a túlzott jóljárástól. Ettől még közölni, hogy ez rendjén van, elég szellemi korlátoltság. Akinek meg biznisz a párkapcsolat (aggyá puncit, kapsz gyereket, eltartalak, te meg kussolj cserébe) az meg is érdemli. De azért ez a szint inkább szégyen, mint követendő, vagy oylasmi, amivel meg kell alkudni.
Az egész világon milliárdok (sic) nyomorognak, ahol kapitalizmus van.Ez ma a rend ez a normális. Nem vetted észre. Van néhány kivétel Svájc és társai, ezek összlakossága a világ lakosságának elenyésző töredéke, tehát alig számít és nem is érv.
Tehát nem is kell ellene tenni?
Az eszters offtopik kommentelés nem társadalmi forradalom.
Súlytalan passzió csupán.
1. A kérdésemre nem válaszoltál, hacsak ezt nem úgy kell érteni, hogy de, szerinted is kellene tenni ellene.
2. ’48 is a Pilvaxban kezdődött, nem a Múzeum lépcsőjén.
Nem kellene ennyire profanizálni ,de légy erőd minden kapcsolat egyben üzlet is, csak erről nem szokás beszélni (amikor a drágaságomról van szó)
Én azt magyarázom el nagyon sokszor, sokféleképpen, sok értetlenkedőnek – reményeim szerint türelmesen -, hogy
– természetes, hogy a férfi és a nő sok tekintetben biológiai adottságai terén különbözik egymástól, ez így van rendjén, isten őrizz ezt megváltoztatni, a különbségeket erőszakkal elmosni, ugyanakkor a legtöbb dologban – jobbára mindenben, ami a várandósság-szülés-szoptatás hármason, illetve a férfiak esetében a nagy fizikai erőkifejtést igénylő feladatokon túl van – nincs igazán különbség: mindkét nem tud mosogatni és repülőgépet vezetni is, hogy országról ne is beszéljünk
– nyilvánvalóan volt, van és lesz mindig nő, aki tökéletesen boldog az eltartott oldalborda szerepében akkor is, ha anyagilag kiszolgáltatott és nem végez szellemileg kielégítő tevékenységet, de ettől még a cél továbbra is az, hogy minden embernek lehetősége legyen választani, eldönteni élete kereteit, és fontos, hogy ehhez a társadalmi berendezkedés segítséget nyújtson (természetesen egészen más az, ha valaki önként, több lehetőségből választva jelöl ki magának egy utat, mint amikor alternatíva híján belekényszerül… Gondoljunk csak “Terikére”, aki Balogh mellett maradt: persze, biztosan szereti, ahogy a bántalmazottak nagy része szereti bántalmazóját, főként a bántalmazás nyugalmi ciklusában, de közben a bírósági tárgyaláson világosan elhangzott: Terike havonta 40 ezer forintot keres egy részmunkaidős állásban, míg Balogh bevétele akkoriban 500-600 ezer körül mozgott a képviselőség és a polgármesterség mián… vajon volt-e lehetősége Terikének másképp dönteni, mint ahogy “döntött”?)
– az egyértelmű rendszerhibákból fakadó egyenlőtlenségeket ki lehet és kell iktatni: attól még, hogy a tanárnő az iskolában elszámolta a pontokat, és ezért egy jeggyel jobbat kaptál, a hiba hiba marad, és nem jár az ötös valójában. Ezt tagadni nem racionális, hanem gyerekesen dacos, önző dolog volna.
Szimpatikusan vélekedsz Eszter.
Én mégis azt gondolom, háromgyermekes anyukák nemigen vezetnek utasszállító repülőgépeket és kétlem, hogy ez rendszerhiba lenne.
Az anyaság szerintem csodálatos dolog és az anya kulcsszerepe túlbecsülhetetlen a csemetéi életében.
Nem kötelező az anyaságot választani.
De aki azt választja, az néhány más dologról kénytelen lemondani.
Ahogyan minden emberi választás, más választásokról való lemondásokkal jár.
A férfi kénytelen elviselni a veszteséget , hogy nem lehet áldott állapotban és a magzatát nem hordhatja kilenc hónapig a szíve alatt, sőt a csecsemő életének is az anya a legfőbb nélkülözhetetlen letéteményese.
Cserébe (?) a nő is kénytelen elviselni ezen természetes tények, igazságos és igazságtalan velejáróit, következményeit.
Azután ez ellen lehet és szabad lázadozni.
De én ennek túl sok értelmét bevallom nem látom.
De fenntartom magamnak a tévedés jogát.
Néha választhatunk, néha belekényszerülünk, ilyen az élet.
Talán viccesen hangzik de találd meg a mélyebb értelmét !
A férfi nem lehet anya.
A nő nem lehet férfi.
Hetet-havat összehordasz. Nem is kell anyának lennie egy férfinak, sem a nőnek férfinak. Csak felnőtt embernek. Együtt kell a gyereket vállalni és akkor anya is vezethet repcsit, lehet karrierista. De ebben az esetben apa is egyenlő részt kell vállaljon a gyereknevelésből.
Nálunk pl. a férjem ugyanúgy csinál külön programokat a gyerekekkel, viszi őket ide-oda, ad nekik enni, ruhát, teljes értékű szülő, ugyanúgy ellátja őket, mint én, tanul is velük. Ahogy látom, egyre több férfi veszi a ki a részét a gyereknevelésből, nem csak az asszony dolga a gyerek, de ugye én hasonló emberekkel barátkozom.
De ugye remélhetem, hogy a te példád nem lesz mindenkire kötelező ?
Nem. Természetesen, ha az anya 100%-ban egyedül akarja nevelni a gyereket, apa meg csak fotóról ismerni, mert éjjel-nappal dolgozik és nem is akar kapcsolatot a saját gyerekével (minek, úgysem ő akarta, csak dugni akart, mi?), akkor lehet az is :)
De én már csak ilyen megrögzött vagyok, szerintem azzal kell gyereket vállalni, aki saját maga is akarja. Ha csak a nő akarja, az nem lesz jó hosszútávon senkinek sem.
Hálás vagyok, hogy te nem hordasz össze hetet havat !
Ha megfeszül az összes feminista, akkor is több fog az anyára hárulni – szerencsére – a gyerekkel kapcsolatos teendőkből és a gyermek felé szükséges “szolgáltatásokból”
Mert az Édesanya túlbecsülhetetlen szerepe általában és teljesen nem lecserélhető.
Mert a természet adta szereposztást kivételesen talán, néha, meg lehet változtatni, de rendszerszerűen az mégsem fog menni.
Ez pedig nem függ attól, hogy a konzervatívok és a roppantmodernek a liberálisok és a burtamaradiak mit akarnak és mit nem.
Az anya az anya, az apa meg apa, mindegyiknek megvan a szerepe a családban. A nagyszülőknek is. Az, hogy hogyan osztják meg az egyes családokban, az ő dolguk. De nem szükségszerű, hogy pl. egy iskolással az anyának legyen több dolga. Sztem túlmisztifikálod az anyaszerepet, mert neked így kényelmes vagy el sem tudod hinni, hogy egy apa is ugyanúgy foglalkozik a gyerekekkel, mindennapi teendőkkel.
Az azért egy kórtünet, amikor valaki érvek híján elkezdi nagybetűvel írni az Édesanyát :D
És ja. Kb így beszélsz, összedobálsz mindenfélét egymás mellé, aminek nincs köze egymáshoz. Egy q nagy zűrzavar az egész. Egy dolog ami tiszta, hogy nagyon be vagy feszülve, nehogy már valami megváltozzon, mert ugyan elnyomás van és egyenlőtlenség, de mindenhol ez van, tehát az _úgy_jó_.
Én annak örülök, hogy EZ nem kötelező mindenkire nézve. De te csak élvezd nyugodtan.
Köszönöm, hogy bölcs , mértéktartó, értékes véleményedet, udvariasan és személyeskedés nélkül osztottad meg az olvasókkal !
:-)
Úgy van, Édesapa is legyen nagybetű!
Ó, ahhoz azért cselekedetek is kellenek. :) Legfőképpen jelenlét. :)
Úgy gondolom, anyából is vannak olyanok, akik kisbetűt érdemelnek és apából is nagybetűsek.
Abszolút. Épp ez a lényeg.
Egyetértek.
Jól látod. Vannak nők, akik valamiért nem találnak számukra kielégítő párt, de gyereket mégis akarnak és szülnek is.Igen, és vannak férfiak – nekem se szimpatikus ez a fajta – akik csak dugni akarnak és gyerekről hallani sem akarnak pláne nem átvállalni a gyermekneveléssel együtt járó terhekből.
De ezekkel az emberekkel is együtt kell élnünk, ugyanúgy mint a gúnyos vitriolos kommentelőkkel.
Ha valaki olyan párt választ, akivel a legalapvetőbb kérdésben, hogy legyen-e gyerek vagy sem, nem ért egyet, az egy másik poszt témája. Vannak nők, akik nem akarnak gyereket (de szerinted ilyen nincs) és vannak pasik, akik szintén nem akarnak gyereket. Na, nekik kellene találkozni. A gyereket akaróknak szintén egymással.
Megengeded, hogy több nő van aki gyereket akar és több olyan férfi, aki nem akar gyereket ?
Nem. Nem tudhatjuk. Azt sem, hogy aki szül, saját akaratából szül-e vagy társadalmi nyomásra, mert “ez az élet rendje”.
De tudhatjuk és tudjuk is, csak ezt most neked nem smakkol elkismerni.
Mutass már arról egy korrekt vizsgálati eredményt, hogy hány nő akar magától, valódi belső késztetésre gyereket, és hány az, aki szocializációból, társadalmi nyomásra, és aztán a gyerekek mellett szenved, mert valójában egyáltalán nem jó neki a szent anyaság. Amíg ilyen nincs, addig csak a patriarcha hittételt nyomod te is.
Ha így van, akkor sántít a régi jó evolúciós biológia érvelése, miszerint a férfi azért kefélhet össze-vissza hivatalosan monogám kapcsolatban is, mert hajtja a fajfenntartás ösztöne, hogy mindenhol szétszórja a magját. Akkor hát: vagy-vagy.
(Tegyük hozzá, nem értem, hogy jön ide az akar-nem-akar valaki gyereket érvelése: bárki is akar-nem akar, joga van dönteni, nem?)
Meg hát ki viszi tovább a nevet???
Elárulom úgy jön ide bármi, mint az ecolúciós biológia, hogy valakinek valamiről éppen ez jut eszébe.
“…sántít a régi jó evolúciós biológia érvelése, miszerint a férfi azért kefélhet össze-vissza hivatalosan monogám kapcsolatban is, mert hajtja a fajfenntartás ösztöne, hogy mindenhol szétszórja a magját”
Igen a férfit hajtja a fajfenntartás ösztöne. De ez nem legitimálja az össze vissza kefélést. Megjegyzem -pedig nincsen ínyemre – a monogámia csak egy hamis paraván, a társadalom ivarérett részének töredéke él igaziból monomgámként.
Az egyén akaratát előnyösen tiszteletben tartjuk, függetlenül attól, hogy az tévedésen alapul e avagy manipuláció eredménye – a mi véleményünk szerint. Az egy Szent Tehén, az egyén az individum alanyi jogon szóban vagy tettekben kinyilvánított akarata.
Én nem. Legfeljebb azt, hogy a nőket a társadalom erősebben tereli ebbe az irányba, mint a férfiakat.
Talán abban mégis egyet tudunk érteni, hogy mindenki éljen úgy ahogy azt helyesnek tartja és boldogítónak a maga számára és senki ne legyen olyan helyzetben, hogy másoknak lenyomja a torkán, ami szerinte az egyetlen helyes !
Igen, épp erről beszélgetünk, örülök, hogy azért a végére csak változott a véleményed, és most már egy platformon vagyunk. Valóban: legyenek azonos lehetőségek, legyen választás szabadsága ténylegesen, a rendszerhibák tűnjenek el, ne nyomjuk le másnak a torkán azt, ami nekünk jó, kényelmes.
Hja és senki ne fogalmazza meg más helyett a gondolatait és ne értelmezze át azokat a saját proioritásai szerint !
Gratulálok, hogy máris sikerült megértened a fenimizmus (egyik) alaptételét.
“Hja és senki ne fogalmazza meg más helyett a gondolatait és ne értelmezze át azokat a saját proioritásai szerint !”
Előző válaszodban pont ezt tetted velem.
Mert? Tele van kijelentésekkel a szöveged, de indoklás szinte sehol, a kérdéseket mazsolázgatod, nem reagálsz a felére sem, csak amire jól hangzó maszlagot tudsz tolni, aztán ha azokat cáfolják, akkor megint semmi reakció. Ez tipikus troll viselkedés amúgy,csak szólok. Nem neked, a többi kommentelőnek.
Igaz, házitroll, nem vagy durva.
A letrollozás az egyik legócskább módszer=mószer
Senki nem cáfolta egyetlen hozzászólásomat sem.
A vita, pláne e témákban nem egzakt, ködszurkálás és önkielégítő szellemi passzió.
Nem árt ha ezt tudjuk és szem előtt is tartjuk.
Troll: tudom, de ettől még tartom. Meg is indokoltam. Ja, és ezentúl tartom is magam ehhez a megállapításomhoz.
Vita: nem, a vita az, hogy válaszolok minden kérdésre. De, cáfolták, onnan ismered fel, hogy jellemzően azokra nem válaszolsz.
Ez egy elég tipikus esete a mansplainingnek, amelynek során saját privilegizált helyzetemből nem veszem figyelembe más, sőt tagadom egyes csoportok nehézségeit, és némi leereszkedéssel magyarázom az igazam, mérlegelés és érvek nélkül, alapvetően jóindulatúan, vagy éppen jóindulatot színlelve:
http://everydayfeminism.com/2014/12/the-problem-with-privilege-explaining/
Már hogyne cáfolta volna, csak te ne reagáltál rá. Az két külön dolog azért.
Hogyan tervezed kijavítani azt a rendszerhibát, ami az egész világon megtalálható ahol kapitalizmus van – márpedig igen kevés kivételt leszámítva mindenütt kapitalizmus van – hogy vannak szegények és gazdagok, sőt nagyon szegények és nagyon gazdagok ?
A hajléktalanok , a svájci frank hitelesek , a minimálbérből élők , a romák , a melegek , a fogyatékkal élők , a munkanélküliek , a tartósan mentális betegek ,akiknek a házastársa hosszasan beteg, vagy büntetését tölti ,mind mind sokkal, de sokkal hátrányosabb helyzetben vannak, mint a nők úgy általában. Ettől persze még lehet arról is beszélni, hogy a nők itt ott néha hátrányt szenvednek a nemük miatt. Csak ha az előzőeket tekintem, akkor bevallom ez a téma nekem már sokkal kevésbé érdekes.
Természetes, hogy rengeteg hátrányos helyzetű, segítségre szoruló csoport van, még az általad felsoroltnál több is. Nem igazán értem, hogy az alapvető emberi jogokhoz tartozó lehetőségek kibővítése miért jelentené azt, hogy ők nem támogathatók, segíthetők ettől még: az egyik nem zárja ki a másikat. Sőt, épp ellenkezőleg: segíti is (értsd: a nők egyenlő jogainak segítése segíti a hajléktalan, svájci frank hiteles, roma stb. érintettek életét is). Ha valóban érdekel a téma, érdemes követni pl. a Város Mindenkié Hajléktalancsoport nőcsapatának fejlesztő munkáját, az elég sokat elárul erről a színtérről és jellemző problémáikról. Már ha valóban érdekel: hiszen az emberjogi kérdések világa nem nyomorlicit.
Eszter válasza itt van még kifejtve: http://a.te.ervelesi.hibad.hu/hamis-dilemma
Ha a felsorolt példákhoz hozzáteszed, hogy +nő, máris plusz hátrányt tettél rá. Sőt ezeket még lehet is halmozni.
A nő értékesebb mint a férfi mert gyermeket képes szülni.
A férfi értékesebb mint a nő, mert nem fog gyermeket szülni.
A nő értékesebb mint a férfi, mert az édesanya szerepe jelentősebb az egyén életében, mint az édesapáé.
A nő értékesebb mint a férfi mert empátiája jobb.
A férfi értékesebb mint a nő mert vizuális intelligenciája statisztikailag magasabb.
Egyenlőségükről tehát nem beszélhetünk.
A férfi és a nő egyenlősége egy marginális csoport – feministák – túllihegett teoretikus célkitűzése.
Ez olyan, mintha azt írnád, hogy az eper “értékesebb”, mint a szőlő, mert előbbinek jótékonyabb a hatása. Tényleg azt gondolod, hogy egy embert attól lesz értékesebb és több a másiknál, mert képes gyereket szülni, vagy mert magasabb a vizuális intelligenciája? Ez lenne a mérce, amikor az egyenlőségről beszélünk? Igen, férfi és nő között vannak biológiai, fizikai és egyéb különbségek, de amikor egyenlőségről beszélünk, nem ezeken van a hangsúly, ezek tények és nem az egyenlőség mércéi.