Szegedi Csanád a nagymama orráról hazudik

“Nem az a baj, hogy zsidó felmenői vannak, hanem az, hogy a párt és az ország előtt eljátszotta, hogy erről csak most értesült” – nagyjából ez a Jobbik álláspontja Szegedi Csanád abszurd komédiába illő ügyével kapcsolatban. “Magyar vagyok, nem turista, rohadt politikai ügyek miatt mocskolják a nevem >>nemzetvesztő liberális körök<<, ezért most a párt érdekében lemondok minden Jobbikos tisztségemről” – folytatja a színjátékot “a Jobbikos zsidó”, aki eddig állítólag nem sejtette, hogy a kedves grószmutter sárga csillaggal a mellén kirándult Auschwitzba a 40-es években. Szép gondolatok; kár, hogy holocaustot leszámítva semmi sem igaz belőlük.

A francokat nem téma, ki a zsidó… és a “zsidó”!

Tény, a baloldali média által sugallt náciszerű Jobbik-ábrázolás kissé túlzó, az azonban a vaknak is szemet szúr, hogy Vona Gábor, Novák Előd és társaik a pártalakulás hajnala óta szitokszóként használják a “zsidó” szót, a radikális oldal színe-javával együtt. Különös szemantikai jelenség a szavak pejorációja, ahogyan egy semleges vagy éppen pozitív jelzőből szitokszó lesz (tudtátok, hogy a “silly” régen “happyt” jelentett?). Tomcat elég frappánsan megfogalmazta a lényeget évekkel ezelőtt a Bombagyáron: a nemzeti identitás nem etnikai kérdés, hanem attitűd dolga, ergó nem az a magyar, akinek ősei a hét vezér társaságában lépték át a Kárpát-medencét, hanem aki tesz is az országért, ahogy csak erejéből telik. Az igazul csengő gondolatsort azzal a disszonáns akkorddal zárta, hogy a “zsidó” – a fenti logikát követve – az ő interpretációjában tehát nem a körülmetélt pajeszos, hanem az, aki szétlopja az országot és idegen hatalmak előtt borul térdre. Két zsidózás közt aztán azzal takarózott, hogy származás tekintetében az ő csaja is zsidó, de egy idő után egyre faramucibban hangzott ez az “az én zsidóm jó zsidó, a te zsidód rossz zsidó”-duma.

Ez az egész származás kérdésköre körül keringőző “vértisztasági” hisztéria abszurd, hiszen népünk pont azért maradhatott fenn napjainkig, mert Közép-Európa olvasztótégelyeként több etnikai csoport is vegyült Árpád vérével. Valószínűleg nincs olyan ember Magyarországon, aki “fajtatiszta” magyar, hiszen egy kis részben szinte mindannyiunkban csörgedezik szláv, sváb, török, tatár, avar, román, német, osztrák… vagy éppen askenázi zsidó, ne adj Isten: cigány vér. Ettől függetlenül azonban még magyar az anyanyelvünk, Magyarországon élünk és adózunk, szeretjük és tiszteljük hagyományainkat és kultúránkat, könnyes szemmel hallgatjuk a Himnuszt és a Szózatot, és tiszta szívvel bízunk abban, hogy nő még a magyar fogyasztói bizalomindex, a GDP és mezőgazdasági termelésmutató. Az, hogy némelyikünk vonásaiba szlávos vagy zsidós elemek is vegyültek az évszázadok forró ölelkezéseinek köszönhetően, még nem jelenti azt, hogy identitásunk bármi más, mint magyar: ki mondaná vajon Petőfiről, hogy rohadt szlovák volt…?! A legnagyobb magyar költő és legradikálisabb politikai alak édesanyja szlovák anyanyelvű volt, és apja is szláv háttérből érkezett. Azt hiszem, egyetlen értelmetlenebb és szalonképtelenebb dolog van annál, amikor származás alapján ítéljük meg az embert: az, amikor szitokszóként, bűnbakképzés céljából használjuk a származást jelölő szavakat, hogy saját céljaink érdekében állig felfegyverzett egységgé kovácsoljuk az elégedetlen, éhes tömegeket.

Tagadni, hazudni, majd eljátszani az önkéntes távozást?

Szegedi Csanád sem “zsidó”, hiszen a judaizmussal, mint vallással nincs kapcsolata, nemzeti identitását tekintve pedig minden kétséget kizáróan magyar, nem turista (még a tomcati definíciót is kimeríti, hiszen a maga módján, saját legjobb tudása szerint sokat próbált tenni is azért, hogy kis hazánk élhetőbb hely legyen).  A folyamatosan mélymagyaráságát hangsúlyozó hazafi azonban elég ronda ellentmondásba keveredett önmagával, amikor kiderült, hogy a kőkorszakig Borsodig visszavezethető ősök sorában van azért egy vonal, ami inkább Tel-Avivhoz kapcsolódik szorosabban. “2011. decemberéig nem tudtam semmit az egészről” – takarózott zavartan a politikus, de aztán előkerült a hangfelvétel, amely egyértelműen bizonyította, hogy már két évvel ezelőtt is tisztában volt azzal, hogy nem a gonosz farkas miatt nőtt ilyen nagyra a nagymama orra. Ciki: képzeld el magadat egy tükör nélküli világban, ahol egész életedben vehemensen és hangosan szidod a kékszeműeket, aztán egy óvatlan pillanatban a vízparton egyszer csak kiderül, hogy te is az vagy. Még cikibb, hogy Szegedi (persze közpénzből) akár fizetni is hajlandó lett volna azért, hogy a bizalmas információ titokban maradjon, majd csont nélkül letagadta, hogy régóta vágta már, miért ül sötétben otthon a nagyi péntek esténként.

A “magyar igazságot és életet” korábban pártszinten is igen nagyra tartó Novák Elődöt felháborította a hazugság, még maga az antikrisztus Gyurcsány Ferenc neve is felmerült Facebook-os közleményében. A készségesen és örömmel zsidózó radikális politikus a Jobbik központi figurájaként nyíltan tudatta a világgal, hogy Szegedinek le kell mondania, hiszen nem szabad hagyni, hogy mozgalmuk “következmények nélküli párt” legyen. Ezután a balról-jobbról jól megtépázott becsületű, vegyesvérű Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elnököt a párt az Országos Elnökség elé idézte, hogy megvitassák ügyét: Szegedi Csanádnak tehát nem maradt más választása, kénytelen volt magától lemondani, mielőtt – szégyenszemre – kirúgják. Ó, micsoda komikus, átlátszó húzás az egészet úgy beállítani, mintha “mai döntését is a részben saját gyermekének tekintett Jobbik védelme motiválná”! Drága barátunk, mindannyian tudjuk, hogy nem ez motivált ám téged, hanem annak biztos tudata, hogy ha nem lépsz most te, akkor hétfőn úgy teszik ki vezíreid a cifraszűrödet imasállal együtt, hogy a lábad nem éri a földet…! Kissé álszent húzásnak tűnik az is, hogy a – jövedelmező – EP-képviselőséget azért megtartanád, noha (volt) pártod előszeretettel rendez kirohanásokat az EU ellen… hiába, a pénznek nincs szaga, és az sem számít, honnan jön, ha bőséges…

Összességében véve mérhetetlenül szomorúnak tartom, hogy olyan országban élünk, ahol közbeszéd tárgya az ember származása, továbbá egy sor olyan személyes, intim dolog, amihez senkinek semmi köze nincs (vallás, szexuális orientáció, satöbbi). Még kétségbeejtőbb, hogy a hatalmat birtokló és vágyó csoportok – és most itt a bal- és jobboldalra egyaránt gondolok – minden ezzel kapcsolatos témát képesek úgy csűrni-csavarni, ahogy az számukra a legkedvezőbb… s a végeredményt több millió birka bégetve be is kajálja. A változás kulcsa nem a nagypolitikában, hanem a szívekben van.

---

Kapcsolódó cikkek: