Négy feleség, egy férfi

Napok óta akartam már írni, de egyszerűen nagyon sűrűre sikeredett ez a hét, így hiába van meg fejben két sztorizós poszt is, nem jutottam még közel a megírásukhoz. Most is csak egy kis ajánlóval jövök, mert jön a hétvége, és hideg van meg sötét (én már tiszta medve vagyok), lehet filmet nézni. Új kedvenc rendezőmet, Nahid Persson Sarvestanit szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Zseniális érzékenységgel, ítéletmentesen mutat be jelenségeket, sorsokat és embereket a nő, dokufilm-buziknak kötelező.

Az iráni rendező legutóbbi filmje My Stolen Revolution (Az ellopott forradalmam) (2013), ami a saját élete története: a személyes érintettség miatt várt évtizedeket arra, hogy elkészítse. A háttérről annyit, hogy az 1979-es iráni forradalomról van szó, ami Mohammad Reza Pahlavi sah diktatórikus, korrupt hatalmának megdöntése céljából robbant ki. Egy sor szekuláris ellenzéki mozgalom küzdött azért, hogy a súlyos gazdasági károkat okozó királyságnak vége legyen, köztük volt az akkor 19 éves Sarvestani és öccse is, sok baráttal és rokonnal együtt. A hatalmat végül a jobban szervezett, külföldről is pénzelt siíta klérus ragadta magához, és ezzel létrejött az Iráni Iszlám Köztársaság, amely ma is őrült teokratikus diktatúrát tart fenn, és rengeteget tett azért, hogy a terrorizmus megerősödjön világszerte. Az ellenzéket hamar felszámolták: Sarvestaninak ugyan sikerült Svédországba menekülnie (ahol azóta is él), de az öccsét, számos rokonát és a barátait kegyetlen kínzásokat követően kivégezte a sah helyére lépő iszlám fundamentalista gépezet. A cím tehát indokolt: a forradalmat a szekuláris, demokráciapárti ellenzéki mozgalmaktól valóban ellopták, és a birtokos személyjel is érthető, hiszen a rendező életének legmeghatározóbb történetéről van szó, ami miatt évtizedeken át volt bűntudata. Gyönyörű, megrázó, tiszta film, erős képekkel és történetekkel.

Sarvestani minden filmje ilyen: a The Queen and I (A királynő és én) címűben a rendező az 1979-ben megbuktatott Mohammad Reza Pahlavi sah özvegyével beszélget. Nem nehéz kitalálni, hogy milyen ellentmondások feszülnek a két, ellentétes oldalon harcoló ember között, de a jellemzően női szemszögű ábrázolás segít abban, hogy mindkét oldalát megismerjük az éremnek. Női szemszög Sarvestani legismertebb filmje is, a My Mother – A Persian Princess (Anyám – egy perzsa hercegnő), a The End of Exile (A száműzetés vége) és a The Last Days of Life Az élet utolsó napjai) is. A Prostitution Behind the Veil (A fátyol mögötti prostitúció) pedig két teheráni prostituált életét mutatja be. Mivel ezzel szégyent hozott az Iszlám Köztársaságra, 2007-ben egy kis időre be is börtönözték, így életveszélyes körülmények között készítette el következő filmjét, a Four Wives – One Man (Négy feleség – egy férfi) címűt az iráni vidéken, Shiraztól nem messze, ahonnan származik.

És akkor itt el is érkeztünk a Four Wives – One Manhez, amit ajánlok ma nektek, merthogy a YouTube-on rögtön meg is lehet nézni angol felirattal. El se tudom képzelni, hogy micsoda háttérmunka kell ahhoz, hogy a főszereplők mindegyike ennyire megnyíljon egy idegennek, mindenesetre ilyen pontos, sallangmentes, történetmesélős dokumentumfilmet ritkán lát az ember. Nagyjátékfilmnek is beillik, annyira tökéletes a sztorivezetés, a karakterábrázolás, a környezet hibátlan bemutatása… miközben észre sem veszed, hogy beszippantott az egész, és a hatása alá kerültél az iráni vidéki nő életének és gondjainak. Annyira egyszerű, annyira tiszta az egész, és mégis végtelen tudatosság van mögötte. Sarvestani pontosan tudta, hogy mit akar megmutatni, de azt már ránk bízza, hogy mit kezdünk mindazzal, amit láttunk. (Magáról a poligámiáról egyébként már többször is írtam, ezért megjegyzem, hogy itt nem egy közös elhatározáson alapuló döntésről van szó, de nem is a Korán előírásainak megfelelő szövetségről: a filmben szereplő család élete egyébként is az iszlámmal keveredő vidéki babonavilág furcsa elegye.)

Szóval, élvezzétek, szeressétek, és legfőképpen gondolkozzatok el rajta… bár, ezt úgysem kell mondanom. :)