Aktuális

Szex, drog, megaláztatás – 7 dolog, amit Csáth Gézától tanultunk a férfi és a nő viszonyáról

Csáth Géza, becsületes nevén Brenner József nem volt tehetségtelen ember. Igaz, lángelme sem. A naplóit olvasva viszont egy egészen szürreális, ijesztő világ tárul elénk… ami a maga nemében nagyon is realista volt, hiszen a beteg orvos egója mögött a társadalom tükre rajzolódik ki. Egy kor, alig 100 évvel ezelőtt, amiben az oldalborda másodrendű állampolgárként létezhetett csupán, és a világon minden a férfierő dicséretéről szólt.

Hol volt még ez? Csak az ököl...

Hol volt még ez? Csak az ököl… kép: jhrmcgill.wp.com

 

1.  A félrelépés és a morfium is jobb az önkielégítésnél.

Nem tudjuk, miből fakad az az őrült, beteg elv, hogy maszturbálni a legszörnyűségesebb dolog a világon. Oké, a Bibliában a mag elpazarlása valóban lázadás az isteni terv ellen, az ábrahámita vallások követői kerülik a hüvelyen kívüli ejakulációt (még a muszlimok a leginkább megengedők: ha elhatalmasodnak a vágyak, de nincs megfelelő partner a közelben, könnyíthet magán az ember, de nem ajánlott). A doktor úr viszont ateista természettudósnak és bölcsésznek vallotta magát, tehát érthetetlen, hogy miért irtózott – a kortársaival együtt – ennyire az önkielégítéstől a 10-es években.

Itt például arról ír, hogy kénytelen volt félrelépni:

“Tizenegy napig ezután méreg nélkül meg tudtam akadályozni a nemi vágyak elhatalmasodását, akkor azonban egy reggel Olgára gondolva onaniát követtem el. (Az évben már a 4-iket.) Másnap tehát ismét Terézt kaptam le a 10 körméről, mert tisztában voltam vele, hogy Olga is inkább ebbe egyezne bele, mint hogy a rút onaniát – bár reá gondolva – űzzem. A kéjérzések csekélyek voltak, de mégis nyugalmat és jobb munkakedvet teremtettek.”

…más helyen pedig a morfiumra csúszik rá, hogy ne kelljen magához nyúlnia. Őrület, nem?!

“Amiatt is szükségem volt erre, mert Olga bátyja, akit halálos betegen Pestre hoztak, lehetetlenné tette a szabad és gond nélküli nemi életet, és nemegyszer csak ily módon akadályozhattam meg az onaniát. Ma is vallom, hogy a két rossz közül az M kisebb rossz.”

A vicces az, hogy ebben a kortársai is egyetértettek vele.

2. Egy nő nem lehet szellemileg méltó partnere a férfinak.

Gyakran ír arról, hogy feleségét, Olgát tanítgatni és kikérdezni kell, illetve megfelelően idomítani, hogy értelmes partner legyen az ágy mellett az asztalnál is. Nem merül fel benne, hogy esetleg érdemes lett volna eleve intellektuális értelemben hozzá közelebb álló partnert választani, mivel a, eleve – a kor hiperpatriarchális elrendezésének tükreként – a nőt alacsonyabb rendű lénynek tartja, ami csupán eszközként funkcionál a férfi szórakoztatására; b, gyerekesen verseng, az élet minden területén uralkodni akar, ellenállás nélkül.

A Kis értekezés a női hiúságról című írásában ezt szépen összegzi is:

“A nők számára nem ajánlatosak a tudományok, mert ezek évezredes férfi munkálatok eredményei, valóságukban tehát számukra át nem érthetők, vagy ha igen: igazi haszon nélkül, mert a női elme képességei nem alkalmasak egy olyan szellemi lánc továbbszövésére, amin mindenütt férfiagyvelők dolgoztak. A női lélek nem alkot, hanem megért, nem okoskodik, hanem megérez, nem tud, hanem megsejt – mint több helyütt olvashatjuk. Egy ilyen nemleges tulajdonsággal ékeskedő szubsztanciát pedig attribútumai (külső szépség és hiúság) nélkül éppenséggel nem vehetünk észre. Ennek titkos természete pedig mindenkor érdekli a férfiakat.”

A naplójában sokat ír egy “kis zsidó asszonyka megszerzéséről”, ami szintén a fentieket húzza alá:

“A legjobban azt szerettem, ha Zelmával kettesben vacsorázhattunk. Nem volt valami nagy öröm ez sem, mert a nő szellemi képességei alul maradtak azon a fokon, amely szükséges, hogy valakivel mint egyenrangú féllel, emberrel beszélgethessünk és cseveghessünk. Azonban temperamentuma, állati ösztönössége, komisz önzése s ennek megnyilvánulási módjai mulattattak. Nem fokozták a nemi érdeklődést, sőt ellenkezőleg, de szórakoztattak, és az asszonyi természetről hasznos és szép elmélkedésekre ragadtak. Ezek az elmélkedések bizony végeredményükben leginkább szomorúan ütöttek ki. Különösen a házasság ellen tartalmaztak vaskos érveket. Sajnos, jól láttam, hogy Zelma hibái tulajdonképp a női neméi is egyúttal, habár az ő műveletlensége és falusi lénye mintegy torzító tükörben sokszorozva és megkövéredve demonstrálja is azokat.”

3. A nő öröme azért fontos csupán, hogy a férfi alfahímnek érezhesse magát.

Az egyik első dolog, amit a kezdő prostituált megtanul az, hogy hangosan és látványosan kell élveznie ahhoz, hogy a férfi jól érezze magát a bőrében. Csáth Géza is rengetegszer vall arról, hogy ő mennyire profin tesz boldoggá nőket, de sajnos – nagy bosszúságára – olyan is van, aki ezt nem értékeli:

“Bosszankodtam rajta, hogy semmiképp sem tud kéjt találni a bűnben, és egészen a dolog rossz eshetőségei foglalják le képzeletét. Mindazonáltal még egyszer megrohantam, és legyőztem anélkül, hogy egy becéző szót, egy igazi, meleg ölelést kaptam volna tőle. Hiába, nálam mindig a legfontosabb volt a nő élvezete.”

A nő élvezete, mint saját férfiasságom fokmérője, hogy pontosak legyünk, ugye.

“Élvezetében, mint ezt észrevettem, igen fontos momentum volt, hogy hosszú ideig negligáltam őt, azok után, hogy a saison legelején párszor megsimogattam és megölelgettem, másrészt pedig, hogy tudott a sikereimről, és irigyelte a kis szobalányt, akit már kitüntettem, míg az ő irányában semmi újabb akciót nem indítottam. Tőle tudtam meg, hogy a Terézt inglopás miatt küldték el. Ing, ing! Ekkor jutott eszembe, hogy én egy alkalommal figyelmeztettem a lányt, hogy szebb inget húzzon, vagy jöjjön be batisztingben, s akkor majd levetkőztetem, és ágyba fektetem. Később nem volt erre kedvem, bár mint látni, Terézünk az inget, ha nem is tisztességes úton, de megszerezte.”

“Ugyancsak aug. első napjaiban tűnt fel nekem egy szobalány, aki Charlotte-hoz hasonlított. Felhívtam szobámba, és condosa segélyével rögtön megrohantam. Rémesen élvezett, de más alkalommal nem vettem igénybe, mert karjait túl vékonyaknak találtam.”

4. A nárcisztikus személyiségzavar képe elég erőteljesen kibontakozik…

…vagy sokkal rosszabb a helyzet, és 100 évvel ezelőtt így nyilvánult meg egy erős, független, sikeres férfi, az élet császára?

“Az a tény, hogy nincs diadalmasabb, szebb dolog, mint ifjú segédorvosnak lenni, fürdőn, ahol 4-5 nő rajong az emberért, emellett jól élni (Tátra), pezsgőzni, kirándulni Csorbóra. Morfiumot is fecskendezni néha halmozott coitusok után, stb. stb.”

Mindig ő az, aki szolgálatot tesz a vadászataival, miközben a nők rajongva imádják őt:

“Semmi hajlamot nem éreztem, hogy az asszonykának legalábbis kijavítsam boldogtalanságát. Csak néha, amikor az asszony vizsgálat alatt a harántágyon, fűző nélkül és szoknya nélkül, lihegve, könnybe borult szemekkel, mintegy könyörgően nézett rám, fordult meg a fejemben: mi lenne, ha megszánnám. De ez csak puszta gondolat volt, semmi érzés nem járt vele, mert eszembe jutott ilyenkor mindig kis Olgám is, aki most távol, a forró Budapesten egy harmadik emeleti, sötétre függönyözött szobában gondol reám, nyomasztó és édes érzések között, hűen, magányosan tesz-vesz, jár ide-oda talán gyenge fejfájással a vágytól és forróságtól, és ilyenkor távolabb voltam, mint valaha, attól, hogy megszegjem a neki tett ígéretemet.”

5. Külön kéjt hoz az aszimmetrikus viszony.

Az ember általában viszolyog attól, hogy alá-fölérendeltségi viszony legyen a kapcsolataiban – még ha csak a szex is a társulás apropója – a doktor úr azonban ezt kimondottan élvezi. Persze, nem volt perspektíva az egyenrangú kapcsolat, de a durva társadalmi, vagyoni és intellektuális különbség külön izgatja:

“Legemlékezetesebb, azaz egyedül emlékezetes volt ezek közül, amikor a másik kis szobalánynak, az akkor beteg kis Margitnak füle hallatára szálltam meg Karolint. Margit esdve kért, hogy ne tegyem, azonban nem tudtam ellenállni a helyzet sajátságos varázsának, és behatoltam. Karolint is izgatta a különös és kegyetlen trió, és a legjobbat nyújtotta, amire csak képes volt. Karolin szokásos csúfolódásai között – “jegesmedve, szemérmetlen ember” stb. – és Margit halk zokogásától kísérve hagytam el a szobát.”

Szívesen szexel a pácienseivel is, cserébe elengedi a honorárium részét vagy egészét:

“Az egész nő szemtelensége, imbecillitása, alantas volta, szegénysége (postatiszt leánya volt, szülei nyakán élősködött) és vágyakkal való telítettsége. Fürgén vetkőzött, fekete nadrágja keményen feszült rajta. Közben kibontotta nagy, hamuszőkeszín haját, mely egészen a térdéig ért. Jó lakkcipők és igen magas harisnyák voltak a lábain. Amikor széttette a combjait, megkérdeztem, hogy mikor közösült utoljára.

– Ó, nagyon régen! – mondta elfúló hangon, és szemei zöldes fényben csillogtak, egy kínos aggodalmat árulva el, hogy hátha most se.

– És mit szólna, ha én megtenném.

– Megengedné, volt a válasza, miközben arcát eltakarta, és az egész alhasa megvonaglott.

Condomot húztam, és ott, a harántágyon, állva támadtam. Ahogy csak tudta, felemelte kelyhét, hogy minél jobban szolgáljon nekem. Élvezetem jelentékeny volt, mert szemei vadul csillogtak, és egész rút lénye sajátságos átalakuláson ment át, amely izgatott és bámulatba ejtett. Csupán a csók hiánya volt az, ami tökéletlenné tette az élvezést. Nem mertem csókolni, és nem is vágytam erre. Amint elkészültem, sértő gyorsasággal visszavedlettem orvossá, mert láttam, hogy ez a nő mennyire kéjeleg a megaláztatásban, kezelést adtam a porciójának, aztán felszólítottam, hogy sietve öltözzön, mert künn várnak. Rajongva dicsérte a kapott gyönyört.”

Külön élvezet, ha tinilányt, szűz partnert teper le:

“Eddig nem akartam a leánykát bántani, mert sajnáltam, most azonban mind jobban vágytam reá, hogy szűz kis kelyhét occupáljam. Aug. 8-án történt, hogy levetkőztettem vizsgálás céljából, körülményesen megnéztem hymenét, és teljesen hibátlannak találtam.

– Engedd meg, drágám, mondtam, hogy magamévá tegyelek.

– Nem, semmi esetre, mondta, ki van zárva.

A hang arroganciája és kihívó volta felbosszantott. Lefektettem és sans condome hamarosan behatoltam. Kéjesen, mint amire már régen várt, fogadta rohamomat. Mint egy kis bárány, adta át magát, tüzelő szemekkel, és csak a forma kedvéért esengett.

– Ne bánts, drága édesem, ne bánts, tönkreteszel, istenem, ne bánts!

Emellett azonban forrón ölelt magához, és jól láttam, hogy fájdalmánál nagyobb az öröme. Hamarosan elértünk mind a ketten az extasishoz és csodálkozva néztünk egymásra.”

Igen, a megaláztatás egy fontos kulcs:

“Unokanővére, a fess, formás kis Olga-arcú, izmos, 17 éves Grete Loeff, bár hiányzott nála a kék szem, hasonló óvatos temperamentum volt. Néhányszor úgy alakultak a dolgok, hogy bizalmába jutottam, de többet elérni nem sikerült, mint hogy erőszakkal megcsókoltam az arcát és a nyakát. A lány utána szidott, mint a bokrot, de kipirult arcából láttam, hogy a megaláztatásával kapcsolatban valami nemi örömet mégis érez.”

6. A birtoklás, az uralkodás, a “felülkerekedés” mindennél fontosabb.

“Hangsúlyozom, hogy mindig szadista férfi voltam, és sohase féltékeny. O.-val szemben is így indítottam, és uralkodtam felette, de az M° és a féltékenység elgyengített, s ő azután vérszemet kapott, és felülkerekedett.”

“Erre lenyomtam a kanapéra, és összecsókoltam ezt a gonosz kis bestiát. Ajkai vonaglottak, és teljesen elalélva pihegett kezeim között. Utána persze az obligát, hysteriás sírás következett, mire elhagytam a szobát. Több esetben tapasztaltam, hogy ez a legbölcsebb eljárás.”

“A következő napokban azonban sohase csókolt magától, mindig küzdött, nyugtalankodott, nem tudta élvezni a bűnt.”

“Hasonlíthatatlan élvezetek között, de minden lelki vonatkozás nélkül közösültem ebben az időben, és dec. 5-étől kezdve minden hónapban szerencsésen teherbe is ejtettem a leányt.”

7. A szex egyfajta sporttevékenységgé válik, az identitás alapja.

Ha sok a nő, van önbizalom. Ha nincs nő, az identitás alapkövei rogyadoznak. Sokszor a történet nem is az élvezetről, hanem az egóról szól: birtoklom, megszerzem, enyém, képes vagyok, pipa.

“Professzionátus élvezettel csináltam ezt, és nagy elégtételt éreztem, hogy a kék szemű női fajon bosszút állhatok úgy a magam, mint éppen ezt a lányt illetőleg – Sándor nevében.”

Az év mérlege mindennek fényében beszédes:

“Ezek után lássuk az év mérlegét.

1.) Coitus 360-380+körül.

2.) Jövedelem 7390 korona.

3.) Schmith mézeskalácsos c. könyvem kiadása.

4.) Puccini német kiadásának megjelenése.

5.) Pean megjelenése.

6.) Stubnyafürdő megszerzése.

7.) 10 különböző nő megszerzése.

8.) Köztük 2 szűz lány.

9.) Elmebetegségek p.m.c. könyvem megjelenése.

10.) Horváték c. színdarab.

11.) Stubnyán siker megcsinálása.

12.) Bécsi út O-nével.”

Van persze másik mérleg is, szintén beszédes:

“Coitus: 45-ször. Olga élvezett: 58-szor.

Vele való életemben coitus történt eddig 424 – éspedig végbement 345 nap alatt, ami annyit mond, hogy naponta 1,268 coitus történt ezen 345 nap alatt. (1911. szeptember 15.-1912. január 31-jéig, leszámítva a nyári 100 napos távollétet, a 20 vasárnapot és Frédi betegsége idejéből 30 napot (tulajdonképpen 42), amikor nem találkozhattunk, s így más nővel voltam kénytelen élni. (Óriási bánatomra.)”

(Szegény.)

Természetesen tudjuk, hogy mi lett a történet vége: Csáth Géza egy féltékenységi roham során lepuffantotta az asszonyát, majd magába is golyót eresztett. A zavart elméjű, alkoholista és drogfüggő orvos karaktere felnagyítva mutatja, hogyan élt az a generáció, akinek a legidősebbjeit még mi is ismertük, ismerjük.

Mindez az 1910-es években. Belegondolni is sápasztó, hogy micsoda modern, újszerű, már-már perverz váltás lehetett ehhez képest Radnóti Miklós vagy József Attila, akik már – az új generáció részeként – egyenrangú kapcsolatra törekedtek a férfi és a nő között…

Reklámok
Eszter névjegye (852 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

46 hozzászólás Szex, drog, megaláztatás – 7 dolog, amit Csáth Gézától tanultunk a férfi és a nő viszonyáról bejegyzéshez

  1. Áhhhh imádlak! Telitalálatos téma!

    Csáth Gézáról nekem mindig a közmondás jut eszembe, miszerint “Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának”
    :P

    • Engem lebilincsel a naploi egzotikuma. Igaz, kicsit rasegitett a cinizmusomra.

      • Mitől egzotikus egy ilyen beteg alak??

        • calealenta // május 14, 2016 - 19:36 // Válasz

          Hát pont attól, hogy ilyen, és még le is tudja úgy írni, hogy te elolvasd és ne aludj rá/essen ki a kezedből húsz perc után. Hogy más srófra jár az agya, mint a többi embernek, és ebből kapsz egy tudósítást. Amivel persze kezdesz, amit akarsz, nem kell ujjongani, ha nyomasztó a stílusa, vagy ellenszenves a karakter – de akkor is érdekes.

  2. Fúh, nem igen olvastam eddig még Csáth Gézát, de ezek után tutira fogok! Oh, a boldog békeidők, amikor még mindenki tudta, minek hol a helye. :) Én nem ítélem el a pasast, mert akkor ez volt a módi, még ha nárcisztikus bunkók is voltak a pasik, legalább nem kis menyétek rohangásztak mindenhol, akik boci szemekkel bújnak az asszonyhoz, mert az tökösebb náluk. @_@ Azt meg nem szabad elfelejteni, hogy nincs elnyomó elnyomott nélkül és fordítva. Társadalmi, nemi különbségek mindig lesznek, ezen sem a demokrácia, sem pedig a kommunizmus nem tudott változtatni (sőt, ez utóbbi, nevezzük szocializmusnak, sikeresen kiölte anyáinkból a nőiesség utolsó morzsáját is, és egy tüzet okádó mazochista sárkánnyá nyomorította őket, akiknek a szenvedés és a kemény élet jutott, de jaj neked lányom, ha nem azt csinálod, amit mondok!). “A női lélek nem alkot, hanem megért, nem okoskodik, hanem megérez, nem tud, hanem megsejt” – ezzel pedig teljes mértékben egyet értek. A Nővel ellentétben a Férfi tudja, hogy a pénz jön, megy, de a teremtő erő örök! ;)

    • Nem azért, de én sokkal szívesebben járok egy érzékeny, bociszemű férfival, mint egy nárcisztikus bunkóval, aki jól megmondja, hogy hol a helyem, és ürítőedénynek használ, amellett meg szellemileg alacsonyabb rendűnek tart. Az, hogy elnyomó nem létezik elnyomott nélkül, eléggé áldozathibáztatónak hangzik, ne haragudj.

      (Itt új kommentelő vagyok, remélem, nem ütközöm szabályba a kommenttel!)

      • Szia, legy udvozolve itt! Nem utkoztel szabalyba, egyetertek. Bar a legjobb a kompetens, erzekeny him. :)

      • Áldozathibáztatónak? Szerintem egyáltalán nem. A világon minden, mindennel össze van kötve, duális párokban. Ahogy a világnak szüksége van finom lelkű emberekre, úgy a dúrva, erőszakosokra is. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Gondolj csak bele, a régi nagy katedrálisokon is ott vannak a csúf, ördögi kinézetű vízköpők. Hiszen a Mennyország sem létezhet a Pokol nélkül. :)
        Az, hogy ki milyen párt választ magának, szíve joga. :) Én az a fajta nő vagyok, aki szereti, ha egy erős férfi van mellette, aki megmondja, hol a helyem (sajnos hajlamos vagyok az uralkodásra, szóval kell valaki, aki ballanszot tart), aki lehet, hogy játssza a machot és szellemileg nem tart sokra (ez is csak addig igaz, míg férfi társaságban van, ahol nőnek nincs helye), de én azt is tudom, hogy habár a Férfi a fej, a Nő a nyak – addig foroghat a feje, amíg a nyaka engedi. ;) Úgyhogy nincs ezzel semmi gond.
        A gond ott van, hogy a mai fiatal nőknek nem volt normális anyaképük, nincs kitől mintát venni, és totálisan össze vannak zavarodva hogyan is kell igazán nőnek lenni. Mert nőnek lenni nem annyit jelent, hogy csinosan felöltözöm és makulátlan a sminkem. Oh nem. A mai nők többsége csak kapni akar a Férfitől, mert neki az jár, ellenben nem ad semmit cserébe. És hogy mit kéne adnia cserébe? Szexet? Szerelmet? Ugyan már! Törődést és gondoskodást. Ez kell nekik. Ha ez megvan, akkor a legnagyobb vadászból is egyszer csak nyugodt kertész lesz. ;)

        • Sipirc vissza a konyhába, ostoba némber! (Nem.)

        • Azt éreztem áldozathibáztatónak, hogy azt mondod, hogy elnyomott nélkül nincs elnyomó – mintha az, hogy valakinek elnyomó tendenciái vannak, annak a hibája lenne, akin ezt sikerül kiélnie, mert elég naiv vagy megtört ahhoz, hogy el tudja viselni. Van jó és rossz a világban, de szerintem az ilyen hatalmon alapuló játszmákat normálisnak beállítani nem egészséges. Ez nem kellene, hogy így legyen.

          Én olyan családban nőttem fel, ahol a férfiak nem adtak semmit, a nők pedig fordítva. Nem a seggükön ülő, mindent elváró nőkről van szó, egyébként. Nem kell, hogy egyezzen a véleményünk, de én úgy gondolom, hogy a barátom ne játssza a macsót, és ne gondolja, hogy hülye vagyok, hanem egyenrangú partnernek tekintsen. Nem csak kapni akarok, de szeretem, ha az, akit szeretek, szintúgy szeret, és nem egy agyatlan bábnak tart. Ez nem “férfias”, hanem lekezelő viselkedés. Nekem az ilyen férfiakból nem kell, megkaptam őket otthon. Ugyanígy én sem akarok a barátom irányító és manipuáló “nyaka” lenni, taszít a hatalmi viszony, ami felvázolódik.

          Nem kell egyetértenünk, nem támadni akartalak, személyeskedni sem, de nem tudok ezzel egyetérteni.

          • Támadni engem? :D Mégis mivel? Azt a kurva, már megint hová keveredtem! :D Nem kell velem egyet érteni, sőt, én sem akarok meggyőzni senkit az igazamról, én egyszerűen csak elmondtam a véleményemet. Ez van akinek tetszik, és van akinek nem. :) Személyeskedni meg pláne nem tudsz, hiszen nem ismersz. Na, most már érted, mit akartam mondani az elnyomó-elnyomott példával? :)
            Jó ideje figyelem már az embereket és a férfi-nő kapcsolatokat, és próbálok rájönni, mi lehet a baj, miért ennyire szörnyen nehéz párt találni egy mai 20-as, 30-as nőnek. Mi a baj a pasikkal? Miért ennyire puhapöcsű mind? És arra a konklúzióra jutottam, hogy bizony miattunk, nők miatt ilyenek, bármennyire is fáj. Lehet lázadni, hogy így emancipáció, úgy feminizmus, ahogy az előttünk lévő nemzedék szépen kiharcolta magának. Aztán nézzétek, mit tett a következő generációval. A pasik 7-12 éves gyerek érzelmi szintjén megrekedtek, nem bírnak felnőni, mert senki nem tanította meg nekik, mit jelent az, felnőni. Kishercegek. Kicsi Pán Péterek. :) A nők meg (már akinek sikerült felnőni érzelmi szinten) türelmetlenek, nem értik, miért egy gyereket kaptak pár helyett. Hol a felelősség vállalás? Hogyan alapítunk majd családot? Ki az én párom és támaszom?
            Akik még fiatal huszonévesek, persze csak legyintenek, hogy hol van még a gyerek, házasság. De egy idő után majd érezni fogják ezt az űrt, ezt a hiányt. Főleg akkor, ha a környezetükben már mindenki megállapodott. És ők esténként az üres lakásba mennek haza minden nap. És nem értik, mi a baj velük. Mert hát szépek, okosak, csinosak, mégsem kellenek egy pasinak se hosszú távon.

            • Petrus, szerintem suspiiria egyáltalán nem fogalmazott sértően, sőt: nagyon korrekt módon kifejtette az álláspontját.

              Sokan élnek különben abban a tévhitben, hogy a két nem közötti egyenjogúságra való törekvés a gyökere minden bajnak, de szerintem meglehetősen egyértelmű, hogy éppen ellenkezőleg: a problémák forrása az, hogy évszázadokig ez nem így volt, és sajnos ennek a mai napig nyoma van.

              Az az egészséges, ha a két nem teljes mértékben egyenrangú, nincs úr és szolga, hanem közös döntéseket hoznak és egymást építik, de persze mindenki másban jár elől. Két ember így tükre egymásnak, így lehet egészséges, szimmetrikus a viszony.

              Ami engem illet – mert én megtehetem, hogy személyeskedem, magammal :) – én imádok csodálni egy férfit, felnézni rá, tudni, hogy erős és kompetens (azzal együtt, hogy törékeny és hibázik ő is, és bátran vállalhatja a könnyeit, a gyengeségét is – mindenkinek van, aki ezen a bolygón él).

              Az én problémám kulcsa az, hogy amíg mások pasiztak és élvezték az életet, nekem volt egy olyan problémám – fizikai jellegű – ami kizárt ebből a körből. Ma már tudom, hogy nem maga a betegség, hanem az én betegséghez való hozzáállásom, értékítéletem (“így nem lehetek teljes, nem lehetek szerethető”) zárt ki. Akárhogy is, ma már egészségesen is érzem azt, hogy kihagytam tíz évet.

              Miért mondom el ezt? Mert az én témába vágó nehézségemnek nincs köze a férfi és a nő közötti viszony társadalmi alakulásához, matriarchális és patriarchális rendszerben is ugyanazon mentem volna keresztül a lényeget tekintve. :P

              • Eszter, természetesen nem bántott meg a leányzó, és ezt meg is írtam neki. Nem kell túlbonyolítani a dolgokat. Elmondta a véleményét, ahogy mindenki más.
                Értem, miről beszélsz, egy cipőben járunk. Nekem is volt (van) fizikai problémám, ami miatt cirka 12 év kiesett az életemből, de egy régi kedves ismerősömet idézném: sosem késő felébredni! Nekem egy éve sikerült. Onnantól kezdve lettem tudatos, és azóta is nap mint nap keményen dolgozom magamon. Most élek, most örülök, hogy szép a nyár, és örülök, hogy van hibám, és hogy tudok rajta változtatni. :) Szóval fel a fejjel, mindig van remény újra kezdeni. És felesleges a múlton bánkódni, hiszen azon úgysem tudsz változtatni. De a jelenen igen. Ahogy a jövőn is! ;)
                A kölcsönös megbecsülés lehetne a harmonikus párkapcsolat alapja. Sajnos én ezt sehol nem láttam a környezetemben, se a szüleimen, se a nagyszüleimen. Nálunk ha egy problémára én, nőként hamarabb találtam meg a megoldást, mint az apám, vagy a nagyapám, akkor megkaptam: “hülye vagy kislányom, nem értesz hozzá.” Én pedig elfogadtam, hogy a férfiegó nagy úr. Aztán persze mosolyogva néztem, hogy szenvednek, míg végre megfogadva a tanácsomat, aként oldották meg a problémát. Majd jöttek oda hozzám: “igazad volt kislányom, hogy neked mennyi eszed van!” :D Férfiak… pfff… :D :D

            • …ezzel a hozzászólással többé-kevésbé egyet is értek.
              ” és próbálok rájönni, mi lehet a baj, miért ennyire szörnyen nehéz párt találni egy mai 20-as, 30-as nőnek.” – az elmúlt évezredekben napjainkig, az erkölcsöt a nők óvták. Ma viszont a szexuális szabadosság révén semmilyen hasonló érdemekről erényekről nem beszélhetünk… pedig a férfi még mindig a tisztát keresi nem a tisztátalant… feleségnek anyának. A 70%-os válási kezdeményezés (nő részről) is erős bizalmatlanságot szül. Az nem lehet alternatíva, hogy elveszek egy nőt,feleségül, aki aztán 5 év múlva apróságra (hazugságra) hivatkozva beadja a válópert, én pedig 100 km-ről adom fel a gyerektartást, úgy hogy még a kapcsolattartás is el van lehetetlenítve. Ebből kifolyólag el is jutottunk a második ponthoz:
              “A pasik 7-12 éves gyerek érzelmi szintjén megrekedtek, nem bírnak felnőni, mert senki nem tanította meg nekik, mit jelent az, felnőni.” – nem túl elegáns számon kérni azt amiről nem tehetünk. A mai 5-15 éves korosztályú fiúk több mint 60%-át kizárólag nők nevelik. (anya, óvónő tanárnő nevelőnő stb) Pedig pont ez az a kor a fiúknál, amikor a legtöbb férfiingernek kellene érnie. De nincs a környezetében férfiminta, amit követhetne. Nem tanulnak meg férfiként járni, beszélni gesztikulálni… hiszen nem látnak mintát. Ebből fakadó frusztrációjukat minden esetben büntetés követi: kizárás elzárás felfüggesztés, ahogy a férfias megnyilvánulásukat – határozott vélemény vagy akár egy őszintébb bók is – hasonló elbírálás alá kerül. Üldözendő, büntetendő. Ezekkel némiképp választ kapunk a hatványozódó férfi-homoszexualizmusra, metroszexualizmusra, férfiatlanságra, töketlenségre, bár erről nem illik ily nyíltan beszélni.
              “Hogyan alapítunk majd családot? Ki az én párom és támaszom?” – nehezen, vagy legalábbis nem férfival, miután a feljebbi hátráltató tényezők mellett rendkívül sok az egyenlőtlenség… jogok és kötelezettségek tekintetében. Racionális férfi (akinek van vesztenivalója) ma nem vállal fel hosszútávon kapcsolatot. Ha őszintén belegondoltok, megértitek,
              És hát, ma már a nőt is rengetegféleképpen “ki lehet váltani” csak erről mindig megfeledkezünk. Olyat még soha egy férfi sem tanácsolt egy másik férfinak, hogy nősülj meg!
              Ezek után pedig pláne nem fog.

              Több mint 50.000 ma azon nők száma az országban, akik 30 fölött pár és gyermek nélkül szinglin élnek. Őket – nem tudok mást mondani – nagyon átverte a média. Mert ugyan biológiailag lehet hogy ráért, kitolhatta “anyaságát”, de azt nem mondta el neki senki, hogy a férfiak nem 35-40 éves nőktől akarnak gyermeket. Én sem kockáztatnám a gyermekem vagy az édesanya életét veszélyeztetett terhességgel. Nem beszélve arról, hogy esztétikusabb és vonzóbb egy 30-as anyukát küldeni szülői értekezletre, mint egy 50-es 60-as hölgyet.

              Gazdasági okok ugyancsak nagy szerepet játszanak… egy férfi mindig jobban könnyebben él egyedül mint párkapcsolatban más allűrjeivel.

              A feminizmus miatt viszont egyáltalán nem hibáztatom a nőket. Nem dönthették el… egyszerűen a nyakukba kapták. Nemzetgazdasági érdek, hogy a társadalom másik fele is meg legyen adóztatva, ahogy a családok szétrobbantása is, hisz a kormányzat a sok kis -akár egyszemélyes – háztartásokban érdekelt, nem a családokban… ahol jobbára egy autó egy lakás a képlet. Bár a férfiak – köztük én is – sokszor úgy érzékelik, hogy ellenük hat, de igazából az anyaság és az apaság, magyarul a család ellen. Ha nincs családod, elemi közösséged, nincs senki aki megvédjen, ha érted jönnek és kivesznek a sorból. Ezért fontos a család, az intim szféra felszámolása.

              Ilyen ellenszélben családot alapítani bátor férfias lépés, de egyben vakmerő is.

              • “Racionális férfi (akinek van vesztenivalója) ma nem vállal fel hosszútávon kapcsolatot. Ha őszintén belegondoltok, megértitek.” – A racionalitásból pont a szeretet és a szerelem marad ki. Miért jó, ha – nőként vagy férfiként, akár – a félelem irányít? Minden kapcsolat érzelmi, és bizonyos szinten anyagi befektetés (közös lakás, kocsi, kutyafasza). Igen, elbukhatod az időt, a hitet, a pénzt férfiként és nőként is. De érdemes ettől rettegni? Én nem tettem soha. Amit adok, azt szívesen adom, mert szeretem őt, és fontos része az életemnek. Akkor is, ha holnap nem leszünk együtt – bár nyilván hosszútávra tervez az ember.

                Szimmetrikus kapcsolatra és egyenlőségre pont azért van szükség, hogy mindenki tudjon nagyjából ugyanannyit tenni egy kapcsolatba, ne legyenek brutális különbségek: ne eltartók és eltartottak legyenek (eltekintve természetesen attól az érzékeny helyzettől, amikor az anya egy kisgyerek 24 órás ellátása miatt nem jut bevételhez, tehát a közös cél – közös gyerek – érdekében értelemszerűen egy időre eltartott szerepbe kerül). Sokat lehetne beszélni a munkaerőpiaci egyenlőtlenségekről egy ilyen helyzetben, illetve abban a helyzetben, ami ezt követi. Nehéz.

                Személy szerint soha nem voltam olyan kapcsolatban, amibe ne fektettem volna érzelmileg és anyagilag sokat, mert ezt csak tiszta szívből lehet csinálni, nem “racionalitásból”. De lehet dönteni, mindenki a maga élete felelőse.

                • “A racionalitásból pont a szeretet és a szerelem marad ki. Miért jó, ha – nőként vagy férfiként, akár – a félelem irányít?” – a racionalitás mellett, -ha nem is akkora súlyban de- megfér a szeretet szerelem. Ugyan én elővigyázatosságra és megfontoltságra gondoltam, de az általad használt “félelem” is helyénvaló, megalapozott. A statisztikák ismertek.
                  “Igen, elbukhatod az időt, a hitet, a pénzt férfiként és nőként is.” – a statisztikák szerint férfiként el fogod bukni. Mindaddig míg a válás ekkora ipar. Nem véletlen, hogy az USA-ban minden utcasarkon összelehet házasodni fél óra alatt, 30 dollárért, mivel a házasság, a válás feltétele. A vagyon -és gyermekelhelyezések aránytalansága beszédes. Le se kell írnom.
                  “Szimmetrikus kapcsolatra és egyenlőségre pont azért van szükség, hogy mindenki tudjon nagyjából ugyanannyit tenni egy kapcsolatba, ne legyenek brutális különbségek” – nő és férfi mást gondol szimmetriáról, egyenlőségről. De még nő és nő is. A 140 nővédő szervezetre nem válasz 140 férfivédő szervezet. Pláne, hogy évi 40 milliárdból (Norvég alap) sem sikerült eredményeket felmutatni. Mindenkire azonos emberi jogot, és nincs szükség szervezetekre.
                  Egyébként is csak politizálnak az ifjú bölcsésztitánok. Nem másról szólt eddig sem.
                  Amíg a nő szexualitása, védelme 1000 milliárdos globális üzlet, addig bántalmazókra és elkövetőkre is szükség van, hogy megálljon valahogy a képlet a “hitelesség mérlegén”. Ez a szerep (bántalmazó) sok férfi számára idegen, de nem választható. :(
                  Számtalanszor előfordult már a világban hogy egy csoportot eredendő sajátosságai miatt üldöztek, támadtak. A jelenlegi támadások oka egyszerűen a nemi jelleg. Férfi=rossz, nő=jó.
                  Pofonegyszerű, el sem lehet rontani. Gyermekkortól mindenkibe bele is nevelik.
                  Eve Ensler a Vagina monológok megírása után a világ egyik legbefolyásosabb üzletasszonya lett. Ha én megírnám ennek ellenpárját a “Fityma Vallomásokat”, 30 év letöltendőt kapnék.
                  Pici off:
                  Hatalmas port kavar napjainkban az USA egyetemein elkövetett “nemi erőszak hullám”
                  Ezeket az eseteket minden esetben az oktatási intézmény vizsgálja ki. Érezzük a kontrasztot?
                  Oktatási intézmény nyomoz bűnelkövetés kapcsán. Nem a rendőrség, nem a bíróság… hanem maga az egyetem. Miért? Azért, mert egy egyetemi bizottság előtt az állítólagos sértett 50-szer is megváltoztathatja vallomását, anélkül, hogy hamis tanúzással vádolnák.
                  Egyébként 10 ilyen (“””nemierőszak”””) esetből 9-nél külső nyomásra tették meg a feljelentést, magyarul a lány barátja/férje/élettársa ragaszkodott ahhoz, hogy az osztálytárs/évfolyamtárs fel legyen jelentve, mert a férfiúi méltósága így sérült a legkevésbé. De erőszak szinte sosem történt. Minimum beleegyezésen alapult.
                  Ezért is választ ilyenkor az iskola egy kevésbé rossz döntést, és felfüggeszti a renitens” férfi diákot.

                  Semmi gond nincs egészen addig, amíg egyfelé toljuk azt a szekeret. A baj akkor kezdődik, mikor te jobbra szeretnél menni, én pedig balra. Azon a ponton a férfi nem nyerhet nővel szemben, a konszenzus pedig esélytelen, így marad az, hogy a szekér megy veled jobbra, én meg mehetek balra egyedül.

                  ” De lehet dönteni, mindenki a maga élete felelőse.” – jól hangzik, de nem mindig igaz. :(

              • Látod, ezért vagyok én feminista, férfi létemre. Nem a média miatt, hanem miattad.

                • Miattam? :-) /kösz a dislike-ot/
                  De hát nem is ismerjük egymást! :-)
                  Szerintem csak felültél egy vonatra, ahol ugyan ingyen osszák a csokit ropit, és negyedóránként végigmegy egy kalauz, mindenkit megdicsér milyen ügyes, milyen okos de az a vonat nem tart sehova. Áll a végállomáson. :( Az én boldogságomat nem zavarja a te feminizmusod, bár félek tőle, te azért lettél feminista mert valamit reméltél tőle, vagy mert még Trendnek számít. Lelked rajta, de ez számomra egy picit olyan, mint amikor egyes férfiak megkérdezik barátnőjüket: Mitől lennének ők boldogok… és mikor ezt valóra váltják… csodálkoznak hogy a nő nem repdes az örömtől.
                  Szerintem a nők nem a feminista/gender férfiakat keresik, -hisz ebből ma rengeteg van, egyre több… s mégis tömeges a boldogtalanság- annak ellenére (vagyis pont azért) mert ezt mondják: ezt keresik. De az is lehet, hogy te látod jól, s én rosszul. Én csak idejövök havonta egyszer, leteszem a “maccsot” és már megyek is, nem zavarok. :(

                  • Sajnálom, hogy szerinted a férfiasság és férfias viselkedés egy és ugyanaz a patriarchizmussal. Amíg nem tudsz különbséget tenni a kettő között és “genderférfiként” (az mi a jóég?!) tekintesz másra aki meg igen, szerintem nem nagyon van miről beszélnünk.

                    • Nem szerencsés társadalmi berendezkedést, viselkedés mintákkal összemosni…
                      “genderférfiként” (az mi a jóég?!) ” -talán Walter Lee Williams, gender-professzor?? Na de ízléstelen tréfát félretéve, az a férfitípus akit a feministák megálmodtak a nőknek. Főz, mos takarít, gyesre megy, szabadidejében farsangi jelmezt sző a kicsiknek. Valami ilyesmi.
                      Csak hát a nők ezt lesöpörték az asztalról. Nekik továbbra is az a fickó kell, aki fingik böfög, és a WC mellé pisil. Ki érti ezt?! (félig poén volt, ne vedd túl komolyan)

                    • Nem is tudlak komolyan venni.

              • Drága nem érdekes testvérem, te nagyon át lettél baszva, ha azt hiszed, hogy
                1. mi férfiak úgy keresünk párt, hogy hány éves az illető;
                2. szülői értekezleten az számít, hogy mi esztétikus;
                3. a férfi spermaminősége a kor előrehaladtával nem romlik/romolhat;
                4. a biológiai kor MINDEN ESETBEN tükre az általános egészségi állapotnak, férfi/női termékenységnek stb;
                5. arról, hogy te csak mozgóképen találkozol szexszel, a média tehet.
                Szomorú, nem akartalak baszogatni, de fáj olvasni a dacos, sértett naivitásodat.

        • Véleményezhetne többször is, kedves Petroschan, én nagyon is látom azt a problémát amiről ön beszél. De kár hogy csak egyszer lehet like-olni.

    • Erre csak annyit tudok mondani, hogy sok sikert mondjuk Iránban.

  3. Az jutott eszembe, hogy írók-költők-tudósok teljesítményét nagyon sokszor elítéljük aberrált, fasiszta nézeteik miatt – hazai és nemzetközi példákat is bőven lehetne sorolni. Csáth Géza viszont máig istenített zseni – vajon akkor is az lenne, ha ezen remek kis írásokba behelyettesítenénk a zsidó/cigány/nem kívánt törlendő szavakat….?
    Jah, hát nyilván persze a nők nem számítanak, amúgy sem emberek.
    Az a baj, hogy ennek a kultúrának a romjain (reméljük persze) kéne valahogy nőként megőrizni az ép elménket és öntudatunkat, hát nem könnyű feladat.

  4. Elég sok mindent olvastam tiniként Csáth Gézától, és éppen a posztban említett dolgok miatt lettem torkig vele – undorítónak tartom ezt a beteges, erőszakos, a nőket lenéző hozzáállást és viselkedést. Emlékszem, volt egy novella, amiben konkrétan arról volt szó, hogy hogyan fektetett meg egy szűz kis cselédlányt – attól aztán kinyílt a bicska a zsebemben. Nem tudom pontosan visszaidézni a sztorit, de tudom, hogy megpofozta a lányt, mire az “behódolt” – baromira nem értettem miért, mert a helyébe úgy tökön rúgtam volna Géza bá’-t, hogy egy darabig ne tudjon lábra állni.

    A leírtakból nyilván látszik, hogy nem volt egészséges személyiség, de sem ettől, sem attól, hogy “a korban ez volt a módi” nem lesz szimpatikusabb számomra. Én ezt a fajta viselkedést nem tartom sem férfiasnak, sem határozottnak, inkább egy kényszeres, frusztrált ember képe rajzolódik ki előttem, aki a saját vágyainak a rabszolgája – magyarán nem bír a farkával.

    “A női lélek nem alkot, hanem megért, nem okoskodik, hanem megérez, nem tud, hanem megsejt” – ezzel én semmilyen körülmények közt nem tudok egyetérteni, ez a vélekedés szerintem degradáló egy nő számára.

    • Igen, az, hogy ez volt a módi, nem menti fel az embert az ilyen nézetek alól.

      “A női lélek nem alkot, hanem megért, nem okoskodik, hanem megérez, nem tud, hanem megsejt” – ez nekem soha nem ment, többek között mert nehezen fogom fel a mögöttes szándékokat vagy a ki nem mondott dolgokat (néha a szorongásom segít ebben, de ez nem egészséges), és sokszor érzem úgy, mintha érzelmi ködben élnék. Akkor én most nem is vagyok nő? De, az vagyok, annak tartom magam. Ezért is van bajom azzal, ahogy petruschan írja fentebb, hogy nem tanul meg a nő “igazán nőnek lenni.” Én igazi nő vagyok – de a “nők” nem egy homogén massza, egyformaság, egyedien vagyunk, mindenki, amilyen. Milyen az “igazi nő”, mint kategória? Szerintem nincs ilyen.

      • Nem kell megijedni. :) A nőiesség ott van minden nőnemű lényben (kivétel a transzszexuálisaknál, de ez egy másik téma) csak felszínre kell hozni. :) Vagyis nem gond, ha pl. jól értesz a számokhoz, üzlethez, kutatáshoz, tudományokhoz. Csináld, amíg jól esik. De ne feledd, hogy mikor végzel a munkáddal, és hazamész, vagy csak programod van a barátaiddal, te bizony NŐ vagy. Kedves vagy és megértő, odaadó és gondoskodó. Ha Férfi beszél, te NEM vágsz a szavába, bármennyire nem értesz vele egyet, nem locsogsz közbe, hanem végig hallgatod és ha befejezte, reagálsz rá. Ha kettesben vagytok, akkor sem kell folyton kérdezgetni, meg nyaggatni hogy mondja el, ami épp a fejében jár. Egyszerűen csak csendben kell lenned és nagyon figyelned a másikat, hidd el, nagyon hamar rá fogsz hangolódni, és szavak sem kellenek hozzá, hogy értsd, mit szeretne, mi esik jól neki. :) Nem kell mindent kimondani. :)
        Egy barátnőm nem olyan régen azt kérdezte tőlem: “Te figyu már, akkor én most miről is beszélgessek a pasimmal? Mármint érted, ő egyetemi docens, napi 16 órákat dolgozik, én meg otthon vagyok és vezetem a háztartást, nevelem a gyerekeket.” Akkor elmondtam neki, hogy ne stresszelje magát ezen. Nyilván a pasit nem érdekli majd, hogy hogyan főzte a vacsorát, mit mondott a boltban Marika néni, és hogy Julcsi barátnője már megint kiakad a munkája, pasija miatt. Nem, ezek női dolgok. Fárasszák a pasikat. Ezeket meg lehet dumálni a barátnőkkel. De a komoly dolgok, mint pl. Lakásvásárlás, gyerek továbbtanulása, biztosan nyitott fülekre talál életünk párjánál is, hiszen szükség van az ő véleményére, az ő döntéshozatalára. Nagyon fontos az, hogy ő Férfinek érezze magát mellettünk. :)

        • Nem ijedtünk meg szerintem. És nem bánnám, ha szuperül értenék az asztrofizikához vagy a sugárhajtású hajtóművekhez – de miért gondolja bárki is, hogy ez a női lélekkel ellentétes? Fontos, hogy egy elismert tudós munka után gyorsan átváltson házitündérré, különben nem lesz nő? Ki nem tekinti annak? Aki szerint egy nő legyen kedves, bájos, alkalmazkodó, simulékony? Kell vajon ilyen korlátolt gondolkodású férfi egy intelligens nőnek? Amit a nő mond az miért locsogás? Miért nem fontos? Kinek nem fontos? Ha a férfi beszél akkor viszont hallgatni kell, mert az komoly? Csak azért, mert ő mondja? Miért nem érdeklik a férfit az életünk történései? Miért ne életünk párjával beszéljük meg a lelki dolgokat az apró-cseprő ügyeket? Mert nem érdekli? Ha nem érdekli, mit akar tőlem? Meleg kaját és szexet? Megérdemli-e vajon az ilyen? Tőlem nem.

          (Miért írjuk nagy betűvel a férfi-szót? )

          • Igen, és miért gondoljuk, hogy az a Nőies Nő, aki házitündér, passzív a szexben, és szereti, ha mindenben irányítják? Hol az összefüggés? Ezek a dolgok inkább a személyiségtípushoz, nem a nemhez kapcsolódnak.

            Egyébként őrület, hogy 2014-ben még mindig ilyen visszhangja van egy hasonló posztnak.

      • “Én igazi nő vagyok – de a “nők” nem egy homogén massza, egyformaság, egyedien vagyunk, mindenki, amilyen. Milyen az “igazi nő”, mint kategória? Szerintem nincs ilyen.”
        Egyetértek.

    • calealenta // május 14, 2016 - 20:36 // Válasz

      Nekem a Puskin naplója volt hasonló. Kb ugyanez a hozzáállás, “megszánja” a nőt, trófeát gyűjt (ezért fontos neki, hogy a csajnak jó legyen – mert akkor hízik a mája, hogy milyen jó csávó is ő), és közben az asszonynak semmi szava otthon. Ahogy a feleségéről meg anyóspajtiról írt (aki egy despotaként viselkedett a lánnyal, ezért Puskin kvázi megmentette őt onnan – na hiszen), hátööö, fujjj:( A legjobb csődör pasi se elég jó, ha ilyen dumái meg ilyen hozzáállása van:// Mondjuk ott tökönrúgás is volt, véletlen térdfelrántásként elővezetve, de azon a ponton kínomban felröhögtem és hangosan kommentáltam, hogy “miért, mégis mire számítottál, miután erődemonstratíve rámászol a zasszonyra, apukám???”:) És persze, Puskin lelkivilágát is tök meg lehet érteni, a kor miatt is, ő maga miatt is, de ettől még üljön eggyel arrébb a buszon.

      Az utolsó bekezdésben idézetthez hasonló okfejtésekeet szoktam gettósításnak hívni.A szép, jóindulatú, Weöres Sándor-féléket is, pedig őt összességében nagyon bírom, csak nemekről ne írjon, mert az nekem valahogy mindig ilyen szögletes, vonalas, bácsis okoskodásnak tűnik.

  5. És most ülök a gép előtt, és emésztem azt a tényt, hogy egy nőnemű (Pardon, magát izzig-vérig nőnek tituláló törődő-gondoskodó kertésznevelő) a fent leírtak hatására nem megretten, hanem nekiáll Csáth Gézát olvasni… o.O…

    Szerintem, ő még a maga korában is kirívó eset volt, olvass inkább Füst Milánt… ott is teljesen működik a klasszikus férfi-nő felállás, csak kicsit több emócióval és békebeli romantikával.

    Egyébként nem akarok semmiféle álmot meg idillt összetörni, de egy nő nem tud megváltoztatni egy férfit, és vica versa. Egy férfi (saját magától) meg tud változni a nőért és fordítva, hiába gondoskodsz meg törődsz vele akár a haláláig, max lehetsz cseléd for free. Pazar karrier.

  6. Szia, Eszter! Szerintem az, hogy “ez volt a módi”, erősen túlzás. Egy minden szempontból beteg ember naplójából egy egész korszakot degradáló véleményt alkotni… mondjuk, hogy nem elegáns. Ahogy egy középkori trubadúrköltő verseit alapul véve sem jelenthetjük ki, hogy akkoriban szűzi istennőként bántak a férfiak a nőkkel, úgy Csáth doktor “úr” elmebetegsége miatt se állíthatjuk, hogy 1910-ben minden férfi egoista, nárcisztikus elnyomó (és megálltam csúnya szavak nélkül) lett volna. Voltak akkor is vadbarmok (ahogy ma is), meg normális emberek is (ahogy ma is), akik képesek voltak emberként tekinteni a nőre… Persze, az erkölcs vagy a viszonyrendszer nem a mai mintát követte (voltak jobb és rosszabb elemei is), hiszen már két egymást követő generáció világnézete sem egyezik sosem, de az itteni kijelentéseket nagyon leegyszerűsítettnek érzem. Üdv: Mena

    • Szia Szélrózsa.Mena! Szó sincs arról, hogy MINDEN férfi ilyen lett volna 1910-ben, de tény, hogy az önkielégítésről és a férfi-női szerepről ez volt az általános közvélekedés.

      Az én nagymamám pl. 1907-ben született, kitűnő tanuló volt, gimnáziumba azért járhatott, mert a léhűtő öccse bukásra állt mindenből, de a srácnak kellett átvennie a családi bizniszt, és olcsó különtanár kellett neki öt tárgyból. Négyen voltak lányok, nagyanyám volt az évfolyam esze, persze szó se lehetett továbbtanulásról, itt a sztori: https://barokeszter.hu/2011/04/29/bozsinek-nagymamamnak-avagy-hol-az-ut-a-nema-rabszolgaktol-es-szomoru-szingliktol-tavol/. Sokat elmond a korról, de persze épp annyi agyatlan macsó volt, mint érzékeny lélek, semmivel se több/kevesebb, mint ma.

  7. OMG, ez tragikus. Nem olvastam eddig, de nem is fogom, ennek a tizede is kiborítana.

  8. Gimnáziumban mindenki olvasta (és rajongta) Csáth Gézát, és senki nem értette, mi a gondom vele. Milyen hasznos lett volna akkor ez az összeállítás, hogy ide irányíthassam őket. Így összeválogatva elég világosan kijön.

  9. flyingbride // június 26, 2014 - 11:28 // Válasz

    Nagyon ütős kis összeállítás lett. Olvastam én is sok Csáthot, mert egy időben trendi volt (kamaszként minden sötét alak az…), de így utólag egyáltalán nem csodálom, hogy azóta hozzá se nyúltam :D

  10. Bocs, Eszter, igazán nem a tekintélyelv beszél belőlem, de egy abszolút klasszikusról trendi mai fiatalként azt állítani, hogy “nem volt tehetségtelen ember”, hát, nem tudom, szépreményű harmadikosok verselemzései indulnak így. Megveregethetjük mondjuk Rubik Ernő vállát is, hogy “ügyes, bíbelődjél csak”. Lángelme sem? De igen. Kifejezetten agresszív tehetségű, különös író, megrendítően újszerű, és nem, nem csak sötét alak. Nagyjából csak a lángelmék nem hullottak ki az idő rostáján. Sőt, sok lángelme is kihullott.

    • Nem érzem radikálisan újszerűnek, de valszeg azért, mert szubkulturálisan kapcsolódtam az angolszász hagyományokhoz, amelyekből merített, a freudi pszichoanalitika integrálása az irodalomba a század elején pedig szintén óriási divat volt.

  11. Beszarás. :))

  12. “Nem vettem igénybe”…?!

  13. “érthetetlen, hogy miért irtózott – a kortársaival együtt – ennyire az önkielégítéstől a 10-es években.”
    Nem csak a ’10-es években, hanem napjainkig.
    Igazából nem tudom a pontos okát, de ha fiúk/férfiak önkielégítéséről van szó, valahogy a nők többsége megvető/megalázó nevethetnéke támad, megtoldva néhány megalázó fonémával, ezt nem igazán értem. (Talán szociális agresszió, hogy jobban kelljen a punci? Tudja a fene! De attól még így van. A fiú/férfi számára az önkielégítés szánalmas, lúzer, beteges, és szégyellnivaló dolog.) Ehhez hozzá jön, hogy a legtöbb anya azzal rémíti a fiát, hogy “kifolyik a gerince” meg más baromságok.

    Ez a mentalitás – aminek szemelvényeit nagyon jól összeszedted – korszellemmé Afrika gyarmatosításának vége felé vált világszerte. Nyilvánvalóan következik, hogyha elfogynak a szerzésvágy tárgyai, vagyis az új területek, akkor előbb-utóbb háború lesz.
    Lett is.
    Nem is egy.

5 visszakövetés / visszajelzés

  1. Miért csalja meg tízből egy férfi a terhes feleségét? | Eszter's Offtopic
  2. Mi a különbség a kiscsaj és a felnőtt nő, a “hölgy” között? | Eszter's Offtopic
  3. Romantikus erőszak 2. | Gumiszoba
  4. Lux Elvira 888-nak adott interjúja rávilágít a paradigmaváltásra: így tűnik el lassan a régi, mainstream pszichológia – Eszter's Offtopic
  5. Mondjuk már ki végre, hogy ezek beteges dolgok, te jó ég! – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: