Aktuális

Nem vagyok a gurud, oké?

Én nem vagyok tökéletes ember. Sőt, nem is törekszem rá. Még csak úgy sem csinálok, mintha az volnék. Nem vagyok a gurud. Nagyon szar guru volnék, oké? Megírom itt a megértéseimet és megéléseimet, tanulsz belőlük, ha akarsz, ahogyan én is tanulok mindenkitől, akivel találkozom. Vagy nem.

Sosem voltam maximalista: siettemben sokszor elgépelek pár szót, néha lepereg a lakk a lábujjkörmömről, többnyire smink nélkül megyek dolgozni, és előfordul, hogy az ételmaradék a tányér aljára szárad a konyhámban. Sajnos mániám a fülpucoló pálca, pedig tudom, hogy nem tesz jót a fülnek… de mit csináljak, ha kimarad a reggeli-esti rutinból, nincs komfortérzetem. Van, hogy kicsit félszeg vagyok idegenekkel, görbe lábbal helyezkedem lefelé néző kutyába (egész nap török- és lótuszülésben gubbasztok, azért!), és simán felveszem két egymást követő napon ugyanazt a pólót, ha nem izzadtam bele. De hát néha beleizzadok, na.

A lelkem sem tökéletes: rendszeresen kételkedem magamban, a végletekig halogatom a „nem” szó kimondását (meg egy csomó egyéb dolgot),  még mindig sokszor ítélkezem idegen emberek felett. A rosszabb napokon hájdolom az ismerősök kisgyerekes képeit a fészbukon merő irigységből, és ha méltatlanul, hátulról közelítve bántanak, a lehető legkomolyabban megfordul a fejemben, hogy nem fogok válogatni az eszközökben, ha meg kell védenem mindazt, aki és ami fontos a számomra. Ezt ordítva közlöm, és nem nyernék Kazinczy-szépkiejtésit a szókészlet miatt sem. Nem vagyok büszke arra, ha lemegyek kutyába, de törékeny, halandó ember vagyok, nem guru. Egyébként meg a spirituális mesterek némelyikről is tudok pár durva sztorit, de persze nem mondom el őket, na. Kicsit pletykás is vagyok, mondtam már?

A minap egy barátnőmmel iszogattunk, és azt mondta: „Azt azért tudod, hogy igazi személyiségfejlődésre csak lelki viharban van lehetőség, ugye? Ha minden tökéletes, nincs helye a változás szelének, a fejlődésnek”. Egy kicsit cinikus hangulatban voltam épp – igen, előfordul, mert (mondtam már?) kétkedő halandó vagyok, nem szent -, így megjegyeztem: „Ja, akkor most örülnöm kellene, hogy én már olyan feladatokat kapok, amelyek ekkora kihívást jelentenek, ugye?”. Nos, abban a pillanatban épp nem tudtam örülni, mert pokolian csalódott és mérges voltam. Arra, aki elárult, megfenyegetett, és persze magamra is, amiért a sokk hatására kijött belőlem az állat. „Mélység nélkül nincs magasság se, tudod” – nevetett. Igen, a magasaim már nagyon magasak, ez tény. “Most kicsit megtisztul körülötted a levegő, de akiknek mennie kell, azok mennek” – tette hozzá.

Szóval, nem vagyok tökéletes, távolról sem. Cserébe viszont becsületes vagyok, és soha senkivel nem voltam még kedves azért, mert érdekem fűződne hozzá. Nem fúrtam senkit hátulról (sem elölről), nem árultam el másokat, nem manipuláltam a körülöttem élőket (na jó, néha Árpit, azért, hogy jöjjön velem túrázni, de a végén hálás volt a közbenjárásért). Őszinte embernek tartom magamat, és a dühöm, haragom hamarabb elmúlik, mint ahogyan jött. Ma már az árulóra sem haragszom: épp elég fájdalmat, keserűséget él át, épp elégszer gyűlöli magát. Ha mindezt végiggondolom, már nem is bánt annyira, hogy nem vagyok tökéletes. Alapvetően olyannak se rossz lenni, amilyen én vagyok. Csak néha nagyon nehéz.

Áprilisban úgy megörültem a tavasznak, hogy minden virágot lefotóztam

Áprilisban úgy megörültem a tavasznak, hogy minden virágot lefotóztam

Advertisements
Eszter névjegye (841 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

10 hozzászólás Nem vagyok a gurud, oké? bejegyzéshez

  1. Egyszer én is írtam arról, hogy nem vagyok guru és senkit sem akarok tanítani, csak magamat. Aztán nemrégiben megírtam, hogy ez mégsem ilyen egyszerű, mert óhatatlanul is hatok minden olvasóra, ahogyan Te is.

    Most azt mondom ez így van jól. Felvállalni ömagadat olyannak, amilyen vagy, kiteregetni az intim dolgaidat, őszintén megosztani másokkal a kendőzetlen véleményedet az egyik legnagyobb erény. És éppen ez a nyíltság és egymás elfogadása olyannak, amilyen fogja alapjaiban megváltoztatni a valóságot. Mert ha senki nem fog szerepet játszani, akkor a mozi végetér, a színészek pedig beülnek egy korsó sörre.

    Azt írod nem vagy tökéletes. Kitűnő. Ha még egy kicsit őrült is vagy, akkor egyenesen szuper. :)

    Ez a – “A teremtő helyett a teremtményt tisztelte és imádta”. Mire az eretnek megkérdezte: “Miért, mi a különbség…?” – nagyon ott van. Te teremtetted magad, Te generálod a lelki viharaidat, Te dobálod magadnak a magas labdákat. De ha feldobod, hidd el, el is tudod kapni.

    • Óóóó, micsoda telepátia! Épp a kommented érkezése előtti percben jutott eszembe, hogy mi újság lehet veled! :)

      Érdekes dolog ez, mert miután megfenyegettek, a mélypont után rájöttem: én vállalom magam, hiszen tiszta vagyok! Oké, az esetek nagy részében tiszta hülye, de akkor is. :)

      Sokszor gondolok erre, hogy ha feldobtam a labdát, el is kell tudnom kapni, igen.

      Köszönöm a kommentet.

  2. Éppen most írtam le kb. negyvenötödszörre, hogy a tudat egy, ezért a telepátia a világ legtermészetesebb dolga. Sajnos még nem vagyok ott, hogy telepatikusan átjöjjön, hogy mi történt, ki fenyegetett meg. Szóval mi történt? (Persze csak ha publikus.)

    Az, hogy tiszta hülye vagy, az sokkal jobb, mintha piszkosul okosnak tartanád magad. Én például tiszta őrült vagyok. Valószínűleg ezért is érzem úgy, mintha diliházban lennék. :)

    • Igen, néha meglep, MENNYIRE összefüggenek a dolgok. És elképesztő szinkronicitások vannak, ami mindezt kíséri!

      Á, maga a sztori hozott pár felismerést, a háttér röviden:
      1. Akiben a legjobban megbíztam, elárult engem.
      2. Emiatt mocskos, torz, beteg kontextusban akartak visszaélni a legszentebb dolgaimmal.
      3. A sokk hatására belőlem is kijött az állat, elég durván (verbálisan) visszavágtam (hát volt mivel XD), szóval bemocskoltam a kezemet én is.
      4. Ezután leírtam őszintén, hogy sajnálom a történteket, szeretném korrekt módon rendezni.
      5. Válasz soha nem jött, viszont azóta nyilvánosan mocskol az illető.

      Nyilván megdöbbentő felfedezés, hogy ennyit érnek a barátságok, a közös út, de az is világos, hogy a történetnek épp a fele nem rajtam múlt, tehát azzal a részével kell csak foglalkozni, ami az én részem, aztán meg el kell engedni ezt az egészet.

      Talán egy napon lesz lehetőség a rendezésre, most még nekem is a távolság kell.

      Hát, ennyi. A bejegyzést az inspirálta, hogy többek szerint az illető amolyan guruként, mesterként tekintett rám, mert folyton azt hangsúlyozta, hogy előtte járok az úton etc., és ezért nem tudta feldolgozni azt, hogy én is le tudok menni kutyába (lásd 3-as pont). Pedig le, de nem vagyok büszke rá.

      Gondolom, magánnyomozói háttérrel durvább eseteket is láttál. XD

  3. Most, hogy elolvastam az ezzel kapcsolatban írt cikked már egyszerűbb. :)

    Aki nem tud megbocsátani, az lényegében semmit sem tud. Ne sajnáld!

    A magánnyomozói életem nyugodt volt. A szervezett bűnözés elleni már nem annyira. De sokat tanultam belőle. Legfőképpen azt, hogy körülbelül annyira hatékony ellene harcolni, mint az Antarktiszon hóvirágot szedni. :)

    • Na, azért a megbocsátással nekem is fel lett ám adva a lecke. Olyan seb ért, és erre válaszként olyan sebet adtam én, ami miatt a másiknak és magamnak is pikáns móka a megbocsátás. Nem azt mondom, folyamatban van, de akad még bennem indulat. Szóval, ha most kéne mérget innom egy sivatagi beavatáson, eléggé beszopnám a bránert, az fix.

      Haha, szervezett bűnözés ellen harcolni, az szép illúzió, igen. :P

  4. Szuper, megnyugodtam, én is agyf…-t kapok a facséra kitett gyerekfotóktól. Pedig rám nem mondhatja senki, hogy irigységből. Akkor ezek szerint OK vagyok önző, prosztó picsa.

  5. Ez nagyon szép gondolat:

    “Most kicsit megtisztul körülötted a levegő, de akiknek mennie kell, azok mennek”

    Azt hiszem, törzsolvasó leszek. :)

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: