Aktuális

A házasság szent köteléke

Nem hiszek a fals nosztalgiában, hogy régen az emberek boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak voltak, a házasságok az égben köttettek, és a párok életük végéig szeretetben kitartottak egymás mellett. Száz, kétszáz évvel ezelőtt is emberek éltek a földön, semmivel sem voltak jobbak vagy rosszabbak, mint a 21. századi populáció. A körülmények változtak, és ez az, ami sok mindent átírt. Hogy ez jó-e vagy sem? Nézzük meg közelebbről…

A külsőségeken túl - kép: iran-daily.com

A külsőségeken túl – kép: iran-daily.com

A minap egy délutáni talk-show-ban az volt a téma, hogy miért csökken évről évre a házasságok száma, és miért végződik a frigyek több mint a fele válással tíz-húsz éven belül. Sok minden elhangzott: megtudhattuk, hogy ma már az emberek önzőbbek, egoisták, nem hisznek a csapatmunkában, és nem tudnak kompromisszumokat kötni. A fogyasztói társadalom hívságai kerültek előtérbe, és az ember az egyéni érvényesüléséért és karrierjéért dolgozik körmeszakadtáig, ahelyett, hogy a szerelem és a család szentsége felé fordítaná a figyelmét. Ha valami elromlik, azt nem megjavítjuk, hanem kidobjuk, és hiszünk a reklámoknak, hogy mindenből a legjobbat, a legújabbat érdemeljük. Úgy cseréljük a párunkat, mint a kiégett villanykörtét.

A kicsit megengedőbb megközelítés azt mondja, hogy az életkörülmények javulásával, az orvostudomány fejlődésével és a békeidővel párhuzamosan az ember tovább él, mint az ősei, ezért nem reális elvárás többé, hogy a házasság egy emberöltőn át kitartson. Míg őseink húsz, legfeljebb harminc évig élhettek együtt (ha az asszonypajtás nem halt bele a szülésbe, férjuram pedig nem esett el a harcmezőn), ma már negyven-ötven évig kellene kitartania egy szerelmi szövetségnek. Ez pedig a gyorsan változó világban komoly kihívást jelent.

A KSH munkatársa azzal érvelt, hogy hiába élünk jobb anyagi körülmények között, mint száz évvel ezelőtt, a létbizonytalanság nem kedvez a családalapításnak: a statisztika azt mutatja, hogy többen döntenek a házasság és a gyerekvállalás mellett akkor, ha alacsony, de biztos a havi bevételünk, mintha magasabb, a forrása viszont bizonytalan. Az ember a nagy, életre szóló döntéseiben ösztönösen a biztonságra rendezkedik be, és a gyors változások, a kiszámíthatatlan jövő elriasztják a többséget.

Vártam, hogy előbb-utóbb elhangzik a tényleges ok is, amiért kevesebben házasodnak, és ők sem maradnak együtt feltétlenül életük végéig: az az egyszerű tény, hogy többé nem a házasság az egyetlen lehetőség a felnőtt életre, és ezért nincs kényszer, amely ebbe az irányba terelné az embert. Száz évvel ezelőtt egy átlagos nő végzettség és munkalehetőség híján képtelen lett volna eltartani magát, ahogyan – gépesítés és idő híján – a hétköznapi férfi sem tudta volna ellátni a ház körüli teendőket a főzéstől a mosáson át a takarításig. Fogamzásgátlás nem volt, sorra születtek a gyerekek – akiknek csak a töredéke élte meg a felnőttkort – ami ezután még inkább összekötötte a párt akkor is, ha egyébként az utálatig unták már egymást, és mindennapos vendég volt a házban a hűtlenség és a családon belüli erőszak.

Botorság volna azt hinni, hogy a házasságok többsége szerelemre, de akár tiszteletre épült: gazdasági szükségszerűség volt a frigy, amely muszájból, egyéb alternatíva híján jött létre a két fél, és természetesen a családjaik között. Ezek az emberek aztán többnyire – tisztelet a kivételnek – nem szeretetből, tiszteletből és altruizmusból maradtak együtt, hanem azért, mert egymás nélkül nem tudtak volna megélni, gyereket nevelni. Nem azt mondom, hogy nem voltak boldog párok, családok, de végtelen naivitás azt gondolni, hogy szentatyák és anyák éltek együtt a hit és a becsület nagy, színes esernyője alatt békében és boldogságban, amíg a halál el nem választotta őket.

Ma már a nő is járhat iskolába, kereshet pénzt (még ha a kutatások szerint általában kevesebbet is, mint férfi kollégája), és a férfinek sem kell asszony híján napi négy órában a folyóparton sikálnia a koszos ruhákat, ráadásul tápláló, főtt ételt készíteni, rendelni is gyerekjáték lett bárki számára. A fogamzásgátlás lehetővé teszi, hogy az emberek ne a reprodukciós képességüknek kiszolgáltatva éljenek, hanem annyi gyereket vállaljanak, amennyit akarnak, tudnak, és akkor, ha/amikor erre késznek érzik magukat. Így aztán a nő többé nem szorul a férfire, a férfi nem szorul a nőre, hanem mindketten kényszer nélkül élhetik az életüket… társsal vagy anélkül.

Nem arról van tehát szó, hogy régen az emberek szeretetteljesebbek és hűségesebbek voltak, mint ma, hanem egyszerűen kényszerpályán mozogtak, amiből aligha volt kiút a széles tömegek számára. Azt a szűk keretet, amelyen belül milliók éltek generációkon át, óhajtandó, kívánatos modellként beállítani rettenetes, káros tévhit, de lényegesen egyszerűbb, mint új keretet találni két ember – és itt már nem csak férfiről és nőről, hanem az azonos nemű párokról is szó van – méltó együttélésének.

És milyen ez a méltó együttélés? Kényszer nélküli, szabad. Tisztelettel, elfogadással, kölcsönösséggel teli. Megadja a választási lehetőséget mindkét fél számára, a jogokat és a kötelességeket pedig egyenlően igyekszik elosztani. Igen, a hasonló keretek közötti párkapcsolatból, házasságból mindig kevesebb lesz, mint a kényszerpályából: de vajon cél-e, hogy a szabad döntés helyett újra kizárólag a muszáj írja a forgatókönyvet? Hiszen a hamis nosztalgia erről szól, nem másról. Ideje leszámolni vele, és az egyetlen járható utat választani inkább helyette.

Advertisements
Eszter névjegye (838 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

125 hozzászólás A házasság szent köteléke bejegyzéshez

  1. Bezzeg régen: http://youtu.be/lWqeHVOQa58
    Kérem kaccsojjaki! :)

  2. Annyira szeretem, hogy az ilyen “nem trendi” gondolatokkal nem vagyok egyedül…!
    Egyet azért ne felejtsünk el, mégpedig a válás bibliába foglalt tilalmát. A teljes képet éppen hogy csak árnyalja, de szerves része annak a kényszerpályának, amiről írtál. És ebben az esetben minden racionalitás eltűnik, nem azért nem válunk, mert akkor külön-külön éhen halunk, nem azért, mert az a gyerekeknek nem jó, hanem egyszerűen azért, mert tilos, mert csak. És ez bármelyik másik indoknál rosszabb, fenyegetőbb, rombolóbb. A gyerekek miatt nem válni legalább valami felelősségvállalást feltételez…
    Egyébként meg ha már lemásztunk a fáról, és már nem tudjuk “kiszagolni”, hogy melyik a legerősebb génállományú hím és legtermékenyebb nőstény, akivel leginkább megéri összekötni az életünket, akkor legalább hadd élvezzük a fáról lemászás pozitív hozadékát, a gondolkodást és szabad döntést… És hadd ne arról döntsünk, hogy a hétmilliárd sok, a tízmillió viszont kevés…

    • Nem vagyunk egyedül, igen.! :))

      Mindig is volt egy olyan határozott érzésem, hogy a Biblia – és egyéb kultúrkörök szent iratai – törvényei nem elsősorban szellemi, hanem inkább gyakorlati indíttatásúak. Történelmileg ez megalapozott elképzelés: elvégre az állam és az egyház nem vált külön, a döntéshozók szellemi vezetők is voltak. Vagyis nincs mélyebb szellemi oka annak, hogy ne együnk kétnapos húst, minthogy 5 ezer éve nem volt hűtő. :) Valami ilyesmiről szól a válás tilalma is: a nő és a gyerekek éhen haltak volna, a férfi gondozatlan maradt volna, és a vagyon, a birtok szétesik, a két dinasztia közötti szövetségnek annyi. Ezek a legfélelmetesebb opciók, ezért törvényekben kell tiltani a puszta lehetőségüket is…

      • Persze, ez idáig világos és nyilvánvaló. Csakhogy a gyakorlati megfontolás az egyszerű hívő lélek felé egyetlen módon volt kommunikálva: nem szabad, mert Istennek nem tetszik, és ha neki valami nem tetszik…
        Vagyis a döntés lehetőségét is elvéve a megfélemlítés volt az egyetlen eszköz a hívők kézben tartására. Nyilván én nem tudok a több száz évvel ezelőtti fejjel gondolkodni, de ez akkor is félelmetes. Meg főleg az, ami ma, a XXI. században is hat ebből.
        Oké, ha számba vesszük, hogy a fáról lemászás és a civilizáció kezdete közt eltelt idő nagyságrendekkel több, mint a civilizáció kezdete és napjaink közt, még reménykedhetünk :) Csak hát közben is gondolkodunk…

    • Régen is volt válás.

    • “melyik a legerősebb génállományú hím és legtermékenyebb nőstény” Ez az evopszicho vonulat, meg hogy biológia így meg úgy – de valljuk be, a tartós párkapcsolatban élő fajok esetében ennél sokkal bonyolultabb a párok kialakulásának alapja. A farkasok, ludak, stb. esetében nagyon gyakori, hogy az ivarérettség elérése előtt kialakulnak a később tartóssá váló párok, ha nagyon a legjobb génállományú hímet kersenék, akkor lenne valamiféle harc a nőstényekért (sőt, akár a nőstények között is), és a győztes hímek lennének a győztes nőstények párjai, de ilyen harcok nem igazán jellemzőek, bár vannak fajok, ahol a rangsorban magasan álló nőstény sosem lesz alacsonyabb rangú hím párja (náluk csak a nőstények ugorhatnak felfelé a párválasztással, ld. csókák), de farkasoknál, ludaknál azért ez nem egészen így van. A párba állás sok fajnál akár mindkét egyed emelkedését egyszerre eredményezheti, mert utána már ketten vannak a “vitában”, pl. a kaján való osztozkodásban, jó fészkelőhelyért való harcban.

      • “bár vannak fajok, ahol a rangsorban magasan álló nőstény sosem lesz alacsonyabb rangú hím párja (náluk csak a nőstények ugorhatnak felfelé a párválasztással”

        Ez az embernél is így van, ha jobban megfigyeled.

        Pl: Híres, sikeres, életrevaló nő vs. egyszerű, ügyetlen férfi mennyire gyakori?
        Ezzel szemben híres sikeres férfi vs. egyszerű ügyetlen nő, na az már sokkal inkább.

        Ha megnézed, az esetek többségében a pár férfi tagja az ún. “alkalmasabb” életrevalóbb.
        Ezt a célt szolgálja az is, hogy a férfinek kell kezdeményezni, udvarolni, annak érdekében, hogy bizonyítsa az életrevalóságát.

        Ebből látszik, hogy egy kapcsolat, kevés kivételtől eltekintve, a nő felemelkedését szolgálja, a férfinek pedig egy plusz teher bevállalását. Így aztán a vagyonközösség is a nők érdeke, a férfinek pedig hátrány.

        • No, de ennek nem biológiai, hanem szociológiai oka van. Hiszen az embernél nem a csorda gondozza az utódot (mint a legtöbb emlősnél), de nem is a szülőpár (mint a legtöbb madárnál), hanem az esetek nagy részében a nőegyed. Innentől fogva lényegesen kevesebb esélye lesz sikeresnek, híresnek, gazdagnak lenni, hiszen
          a, nagyjából az 1950-es évekig esélye sem volt ugyanolyan oktatásra és munkalehetőségre, mint a férfinek, a bérezése pedig ma is 25 százalékkal kevesebb átlagosan
          b, a pályafutása jó eséllyel – átlagos kontextusban megint – kerékbe törik egy-két utód születése után, mivel ezekkel ő marad otthon 1-3 évig, illetve bármikor, amikor az utód extra gondozásra szorul (betegség stb.), tehát munkaerőpiaci értékéből jelentősen veszít
          Így aztán nehéz megállapítani, hogy mi volna akkor, ha nem patriarchális berendezkedésűek volnának a nyugati társadalmak, illetve ha azonos lehetőségek mellett mindkét nem azonos esélyekkel indulna.

          • Eszter, csak kíváncsiságból kérdezem.

            Volt már olyan, hogy nálad gazdagabb, sikeresebb, híresebb férfivel randiztál, jártál? Mit csináltál egy olyan szituációban?

            Élvezted a helyzetből adódó előnyöket?

            • Nézzük, kíváncsiságodat kielégítendő.

              Nem volt jellemző, sőt, inkább ellenkezőleg. Ilyen esetben segítettem a másikat, ahogy tudtam, és nem éltem vissza azzal, hogy magasabb a havi bevételem. Egyébként nem vagyok milliárdos, csak valahogy mindig úgy alakult, hogy minimálbéres szerelmeim voltak. Ennyire nem szempont a pénz.

              Aztán persze igen, a kivétel erősíti a szabályt. Mit csináltam? Tök jó, hogy megkérdezed, érdekes önismereti adalék, magamtól észre se vettem. Kompenzáltam, öcsém, mint állat. Fasságokat mondtam, amelyek az eredményeimet voltak hivatottak kidomborítani. Á, hülye voltam.

              Miért? Mert ösztönösen egyensúlyra törekszik az ember, és ha a másik egzisztenciálisan fölötted áll, igyekszel felnőni hozzá, hogy egyenlőek legyetek ebben is, hiszen csak úgy lehetsz méltó partner – legalábbis ez volt az ösztönös reakcióm egy olyan helyzetben, amelyben nem volt tapasztalatom.

              Versengés? Nem, csak az ember tudat alatt az elért eredményei alapján is definiálja magát, és egy ilyen helyzetben, egy másik emberrel való intim közelségben ez (is) előtérbe kerül: akaratlanul is hasonlítod magad hozzá, és ha alulmaradsz, kompenzálni próbálsz, hogy bizonyítsd: csak magadtól függsz, és minden, amit teszel, a személyének szól, nem a külső körülményeknek, nem vagy aranyásó, nem felfelé tülekednél.

              Persze, asszimetrikussá egy kapcsolatot nem csak az egzisztenciális különbség tehet, hanem az az egyszerű tény, hogy egy ember írja a kapcsolat kereteit és szabályait, nem pedig kettő. Az egzisztenciális különbség erre önmagában nem garancia, de rengeteg esetben termékeny táptalaj.

        • “Ezzel szemben híres sikeres férfi vs. egyszerű ügyetlen nő, na az már sokkal inkább.”
          Egyszerű az oka: a férfi eleve kivételezett helyzetben van. Ő tud válogatni, mert a nemek társadalmi okokból nem egyenrangúak. Kivéve a ma is létező matriarchális társadalmakat.
          “Ha megnézed, az esetek többségében a pár férfi tagja az ún. “alkalmasabb” életrevalóbb.”
          JA, pl. képtelen beindítani a mosógépet, megfőzni egy kaját, gyereket pelenkázni. A pasik az esetek elképesztő többségében saját maguknak is anyukát keresnek, aki kimossa a gatyájukat, inget vasal, vacsorát készít. Vagy ezt viccnek szántad? Ha ez így volna, akkor ugye az azt jelentené, hogy összességében a nők kevésbé volnának életrevalók.
          “Ezt a célt szolgálja az is, hogy a férfinek kell kezdeményezni, udvarolni,”
          Túrót. Azt a célt szolgálja, hogy a kapcsolatban is főnök lehessen, irányíthasson, ha úgy gondolja, akár bántalmazással is.
          “Ebből látszik, hogy egy kapcsolat, kevés kivételtől eltekintve, a nő felemelkedését szolgálja, a férfinek pedig egy plusz teher bevállalását. ”
          Még nagyobb túrót. A nő amúgy is dolgozik, van valamilyen egzisztenciája. Ha ketten együtt élnek, akkor jobb lesz az egzisztencia, de a diggerektől eltekintve (egyébként igenis van pasi digger is, bár valóban kevesebb többek között azért, mert a társadalom berendezkedése miatt egyszerűen kisebb a nők esélye a gazdagodásra) a jobb egzisztencia azért van, mert együtt lakva kevesebb az egy főre jutó rezsi, stb. Jellemzően jómódú pasi igenis jómódú nővel áll össze, kivéve, ha házvezetőnőt és puncit akar venni az együttéléssel. Többé-kevésbé csóró párok összeállásakor a nő vesz a nyakába jókora plusz munkát jellemzően, a lusta, a munkájától elájult pasi képében.

          • “Egyszerű az oka: a férfi eleve kivételezett helyzetben van. Ő tud válogatni, mert a nemek társadalmi okokból nem egyenrangúak.”

            Ööö. Ez éppen fordítva van. A nemek közötti szexualitás intenzitásbeli különbségek miatt mindig a nő van választó/feltételszabó helyzetben. Sok a vadász, kevés a fóka hasonlat passzol ide. Egy nő gyakorlatilag bármikor bármelyik férfivel szexelhet bármilyen ellenszolgáltatás nélkül. Egy férfinek viszont szinte mindig komoly erőfeszítésekbe kerül meghódítania egy nőt. Ez alól talán a férfiak felső 10%-át képező, adonisz testalkatú, természetes alfák a kivételek.

            Márpedig a szex a Maslow-piramis legalján helyezkedik el, közvetlenül a levegő, ital, étel után. Tehát, amíg ez nem teljesül, addig a delikvens nem tud magasabb szintre lépni. Ezért azok a férfiak, akik a nőzésben sikeresek, általában az élet más területein is sikeresek lesznek. Akik viszont ebben “lúzerek”, azoknak az egész életük egy értelmetlen vegetálásba (alkoholizmus, szenvedélybeteségek) torkollik. A férfiak öngyilkossági rátája kb 8X a a nőkének, a férfiak között kb 3X annyi alkoholista, 10X annyi hajléktalan van.

            A férfiak nőktől való függésének ellensúlyozására (a szexuális erőszakot, azaz a “férfi választást” már kezdetektől fogva elítélték, büntették) kreáltak egy mesterséges tőlük való függést a nők számára. A nő csak a férfi segítségével boldogulhatott, így kénytelen volt férjhez menni. Így minden férfinek jutott legalább 1 nő. És, az alfáknak is csak 1 jutott, mert nem lehetett elválni, hűtlenkedni.

            Ha viszont nincs korlát, akkor a nők, a természetes ösztöneiknél fogva, az alfák köré gyűlnek.

            “, pl. képtelen beindítani a mosógépet, megfőzni egy kaját, gyereket pelenkázni.”

            Ostobaság. Erre bárki képes. Még egy nagyobbacska gyerek is. Viszont mosógépet ÉPÍTENI, na, azt már többnyire csak a férfiak tudnak. Azok közül is csak kevés.

            ” A pasik az esetek elképesztő többségében saját maguknak is anyukát keresnek, aki kimossa a gatyájukat, inget vasal, vacsorát készít. Vagy ezt viccnek szántad? ”

            A “pasik”? Tehát, te csaj vagy? :-D Akkor miért “laci” néven futsz? Amúgy meg, én kérdezhetem, hogy ezt viccnek szántad- e. Nem a 60+ korosztályról volt szó. A mai lányok már röhögnének, ha egy “pasi” azt akarná, hogy házimunkát végezzenek. Maguk sem tudnak még főzni se. A 30-as korosztály női sem főznek, takarítanak ma már pasikra. Jóreggelt. (nem, nem a müzliszelet)

            “A nő amúgy is dolgozik, van valamilyen egzisztenciája.”

            Általában akkor akar családot (értsd gyereket) amikor épp nincs. :-) Sajnos, gyakorlati tapasztalat. Ha meg dolgozik, akkor se biztos, hogy olyan hű de sokat keres, az meg teljesen biztos, hogy amit keres, az az övé, nem “közös” mint a férfi fizetése. Ugye, egy randi ma sem úgy kezdődik, hogy a nő fizet a vacsoránál mozinál.

            • LOL

              (Ne haragudj, de most annyira röhögök, ahogy elképzeltem, hogy az Anonim Alkoholisták ülésén ott szűköl hetven férfi, aki azért lettek szenvedélybetegek, mert NEM TUDTAK CSAJOZNI, és ezért nem érhettek el sikereket az élet egyéb területein sem, hiszen a Maslow-piramis alja nem teljesült. :DDD)

            • “A nemek közötti szexualitás intenzitásbeli különbségek ”
              Mi van? Amit utána leírsz, az társadalmi szokás kérdése, nem szexuális intenzitásbeliek.
              A Maslow piramist maga Maslow sem úgy értette, ahogy te használod. Ha igaz volna, akkor éhező emberek nem szaporodnának, márpedig teszik.
              Normális esetben, nem erőszakos, kihasználó, elidegenítő kapcsolatban a nő nagyjából pont úgy igényli a szexet, mint a pasi.
              “mosógépet ÉPÍTENI, na, azt már többnyire csak a férfiak tudnak”
              Mekkora tévhit. Mosógépet bárki tud építeni, sőt, tervezni is. Pontosabban: férfiak és nők egyforma arányban. Ehhez csak az kell, hogy a nők fejébe ne verjék óvodás koruktól, hogy a matematikai és műszaki képességeik gyengébbek, mint a pasiké. Tudod, hogy eleinte (amíg szarul fizették) a programozók nők voltak?
              Akkor azért nézz utána egy kicsit a kapcsolatokba. De, a fiatal fiúk is pikk-pakk elvárják, hogy a gatyájukat a lány mossa, miután összeköltöznek. Tömegesen. És egyszerre elvárják a kaját is a lánytól.
              De, egyre több lány kikéri magának, hogy a pasi fizessen. Na EZEK a lányok tényleg nem fogják kimosni a gatyát. És de, a nő fizetése is megy a közösbe, vagy a pasié sem.
              Tele van téves állításokkal a szöveged, a szexualitásról marha rég cáfolt dolgokat írsz, a kapcsolatok leírásánál meg lényegében a kivételeket próbálod általánosságnak leírni.

              • “Amit utána leírsz, az társadalmi szokás kérdése, nem szexuális intenzitásbeliek.”

                Társadalmi szokás? Az, hogy a férfiaknak átlag 10X annyi a tesztoszteronszintjük, így a libidójuk is, mint a nőknek? Nincs ebben semmi társadalmi, ez biológiai különbség.

                Ami rárakódik, hogy a nők feltételekhez köthetik a szexet, mert ők vannak döntési helyzetben, mivel a férfi nagyobb fizikai erejét, mint választó tényezőt a társadalom kiküszöbölte, az már társadalmi szocializációs tényező.

                “A Maslow piramist maga Maslow sem úgy értette, ahogy te használod. Ha igaz volna, akkor éhező emberek nem szaporodnának, márpedig teszik.”

                Miért ne szaporodhatnának? A szex, kaja egy szinten vannak, azoknak párhuzamosan kell teljesülniük. Viszont a valahova tartozás, tehát, társadalmi integráció, az már egy magasabb szint. És, az meg is figyelhető, hogy az éhező embereknél nincs családtervezés, nem nagyon integrálódnak be a társadalomba. Ettől még születhet sok gyerek, mert fogamzásgátlás híján születik, ehhez nem kell családtervezés.

                • A tesztoszteron szint a férfiaknál sem determinálja a libidót, a nők libidóját pedig nyilván nem az határozza meg. Miért képzeled, hogy a nők libidóját a hím nemi hormon befolyásolja?
                  A férfiak is köthetik, olvasod nyilván az antifeminista blogokat, ahol a szent fasz megvonásával fenyegetőznek.
                  A szex és a kaja a piramisban nincs egy szinten. Ellenben Maslow maga is megmondta, hogy lehet fontossági sorrendként felfogni, de szó nincs arról, hogy az egyik nem teljesülése okvetlenül lehetetlenné teszi a következő szintet. A Maslow piramis tökéletes félreértését demonstrálod az elméleteddel.

                  • A férfiak libidója hű, de nagy kezdetű hozzászólások mindig eszembe juttatják az unásig ismétlet tényt, hogy a modernitás előtt a nőnek tulajdonítottak féktelen libidót, míg a férfi volt az erényes, aki simán úrrá lesz a vágyain. Az irodalmat most lusta vagyok belinkelni, annyiszor megtettem már :)

                  • Tesztoszteron a nőkben is van. Éppúgy, mint ösztrogén is van a férfiakban. Csak a hormonok aránya a különböző. A magasabb ösztrogénszint a nőket szebbé, a magasabb tesztoszteonszint a férfiakat kanosabbá teszi.

                    De elég furcsa, hogy ennyire evidens dolgokat kell magyarázni. Most az lesz a következő, hogy a férfiak valójában nem is magasabbak, erősebb fizikumúak átlagban sem, mint a nők, hanem ezt is csak a szocializáció okozza?

                    A férfiak hajlandóak _igen sok_ pénzt fizetni egy alkalmi szexért. A nőktől ezt nem tapasztalhatod, mert nem szorulnak rá. A nők nem szoktak futni a férfiak után, udvarolni nekik, mindenféle praktikákat alkalmazni, hogy “férfizhessenek” vagy ágyba bújhassnak valakivel. A férfiak mindezt megteszik a nőkért. A nők nem mennek bele ún “méltatlan” kapcsolatba, amikor nekik kéne támogatni, kedvébe járni, fizetni egy férfi szórakozását, hobbijait. A férfiak ezt gond nélkül benyelik, hogy nekik ez jutott.

                    Ezek mind mind arra utalnak, hogy a férfiak szexualitása sokkal intenzívebb, a kielégülésüknek a korlátait feltételeit így a nők szabják.
                    Gondolod, hogy egy férfi hajlandó lenne eltartani egy nőt meg a gyerekeit, a “család” keretein belül, ha ez nélkül, ingyen is bármikor kaphatna szexet? Bolond lenne. Mégis többezer éven át ez volt a bevett szokás. És ezt is benyelték.
                    De akár az ivarsejtek arányát is hozhatom példának: férfiaké ugye szinte korlátlan mennyiségben folyamatosan termelődik, a nőké már eleve egy adott mennyiség, és havonta csak 1 érik meg belőle. Ez sem társadalmi dolog, hanem a biológia adja így. És, nyilván a nemek párzási ösztönének erőssége is alkalmazkodik a biológiai különbségekhez.

                    • blaci200 // március 4, 2015 - 11:08 //

                      “A magasabb ösztrogénszint a nőket szebbé, a magasabb tesztoszteonszint a férfiakat kanosabbá teszi.”
                      Erre hoznál tanulmányokat? Közvélekedésre hivatkozni érvelési hiba, csak szólok. Ha nem is humán, de szaporodásbiológus kollégám van pár, hallok tőlük ezt-azt: állatoknál ilyen kapcsolatot nem sikerült igazolni, vagy ha mégis, rendkívül gyengét. Az meg, hogy több ösztrogéntől szebbek lesznek a nők, na szóval azért ezt nem ártana igazolni. Megint elméleteket osztasz meg velünk tényekként. Elég unalmas már.
                      “A nőktől ezt nem tapasztalhatod, mert nem szorulnak rá. ”
                      Komolyan mondod? Hogy bármelyik, csúnya, bottalsempiszkálnámmeg nő kap pasit? Ne röhögtess már. Könnyen a szép, szexi nők kapnak pasit. De a szép, szexi pasik is könnyen kapnak nőt. Sőt, a nem túl szép és szexi pasik is kapnának, akár te is – csak ezzel a nagyon nem egyenlő elbánással kellene felhagyni. Csak azzal kellene szembenézni, hogy ha te nagyon nem vagy alfahím, akkor esetleg nem az alfanőstényekre kellene csurgatni a nyáladat, hanem olyan nőt keresni, akit megérdemelsz, elérhetsz.
                      “A nők nem mennek bele ún “méltatlan” kapcsolatba, amikor nekik kéne támogatni, kedvébe járni, fizetni egy férfi szórakozását, hobbijait. ”
                      De, egy csomó nő tart el pasikat, nyeli le, hogy a férjüknek lehet drága szórakozásuk, hobbijuk, de nekik nem (egyébként sincs rá idejük, mert a pasi szarik részt venni a gyereknevelésben és a háztartásban).
                      “És, nyilván a nemek párzási ösztönének erőssége is alkalmazkodik a biológiai különbségekhez.”
                      Nem, marhára nem nyilván. Ahol ez az alkalmazkodás létezik, ott a nőstény nem enged közel magához hímet az ivarzáson kívül. Farkasék évente kb 5-10 alkalommal párzanak, esetleg, ahol évente két alom van, ott kétszer ennyit, de ez farkasékra nagyon nem jellemző. Az, hogy a nők nem csak peteérés után akarnak szexet, eredetileg azért van, mert ők is kívánják máskor is. Aztán a patriarchális, szinte kizárólag a férfiak igényét kielégítő társadalom kötelességgé is tette a házasságban (valójában a házasság elég nagy részben ERRŐL szól).

                    • “A nők nem mennek bele ún “méltatlan” kapcsolatba, amikor nekik kéne támogatni, kedvébe járni, fizetni egy férfi szórakozását, hobbijait. ”

                      Amit én a környezetemben látok, az főként az, hogy nem konkrétan, pénzzel finanszírozza a nő a férje hobbiját, hanem idővel, ami szintén pénz, nem kell magyarázni, miért. Vagyis amíg apu horgászik, vadászik, sörözik, addig anyu helyette – és a pénzkereső munka helyett is – folyton a gyerekkel van, s ezáltal közvetett módon finanszírozza az úriember hobbiját.

                      Hangsúlyozom, itt nem arról van szó, hogy a pasinak hobbija van, aminek olykor hódol, de elfogadja és természetesnek tartja azt, hogy a nejének is lehet ilyenje, mert ő is emberből van ugyanúgy. Hanem arról, hogy rendszeresen és menetrendszerűen a nő gürizik kizárólag hétvégenként a gyerek mellett, míg a pasi horgászik, vadászik, sörözik, zenél, miegymás. Mi ez, ha nem a férfi hobbijának a facilitálása, finanszírozása? Abban az időben ő is töltekezhetne, vagy kereshetne pénzt is.

                      Vagy persze, lehetne a hétvége együtt töltött minőségi idő, családi program is, ha már gyereket vállalt a pár. Mert az aktusnál mindketten ott voltak, nem csak a nő. :)

                  • Lejjebb már volt szó arról, hogy nem csak a tesztoszteron felel a nemi vágyért, az oxitocin is fokozza azt (plusz egy csomó más dolog), valamint egykor az volt a paradigma, hogy a nők “kanosabbak”. Ráadásul a női kéjszerv sokkal több idegvégződést tartalmaz, mint a többfunkciós pénisz, elég kellemetlen ám, ha azok mind rákezdik, mondjuk a buszon, nekem elhiheted.

                    • Az biztos, csak megerősíteni tudom ezt az állítást!

                    • ogyebogye // március 3, 2015 - 22:52 //

                      És, te mindent elhiszel?

                      Csak egy kérdés. Ha szerinted igaz, hogy a nők “kanosabbak”, akkor vajon miért nem a nők futnak a férfiak után, ígérnek pénzt, eltartást a férfiakkal való szexért cserébe, és miért nem a férfiak szabnak feltételeket, meg rohangálnak a rendőrségre, hogy a nők szexuálisan zaklatják őket, füttyögetnek utánuk, nyomulnak rájuk stb.?

                      Ezeket is gondolod végig, mielőtt eldöntöd, melyik elmélet lehet igaz.

                      Egyébként. A biológiai összefüggések azért elég logikus dolgok szoktak lenni. Szerinted egy nőnek, aki havonta 1 petesejtet termel, ha megtermékenyül, 9 hónapig kell kihordania a magzatát, ráadásul, ez eléggé igénybeveszi a szervezetét, milyen sikerességű evolúciós stratégia lenne, ha minden férfire válogatás nélkül ráizgulna? Csak azt érné el vele, hogy véletlenül egy kevésbé életrevaló férfi spermájától termékenyül meg, ezáltal, az általa nehezen kihordott utód életbenmaradási esélyei az örökölt rossz génkészlet miatt is jelentősen romlanának.
                      Egy férfi testét viszont a megtermékenyítés folyamata nem veszi annyira igénybe, hogy komolyabban válogatnia kéne, kire “pazarolja” a spermáját. Hiszen van neki elég.

                      Az már más kérdés, hogy mivel a férfiak reprodukciós jogai hiányoznak, és azért a férfinek is van esze, nem csak farka, így kétszer is meggondolja, hová dugja azt be, mert nem szeretne élete hátralevő részében fizetni, mint a katonatiszt. :) De ez már társadalmi ok, nem biológiai.

                    • Továbbra is kérdezem, hogy szerinted miért gondolták a modernitás előtt, hogy a nők “kanosak” (nőstényesek), a férfiak erényesek? A füttyögés, mustrálás nem a nemi vágyról szól, a füttyögő nagypofájú van a legnagyobb zavarban, ha a nő odamegy hozzá, hogy oké, akkor dugjunk. Amúgy saját tapasztalat, hogy a férfiak jelentős része csak beszél a szexről, de ha a tettekre kerülne a sor, meglepően nagy hányaduk visszavonul. (Nem is szólva arról, hogy az ötperces reszelés szerintem nem szex).

                      A szaporodási stratégiákból nem célszerű levezetni a szexuális viselkedést, ugyanis a szex örömszerző funkciója már a főemlősöknél is nagyon jelentős, pl. bonobók, de ehhez Laci jobban ért.

                    • blaci200 // március 4, 2015 - 11:22 //

                      Arról nem szólva, hogy a szex agresszió levezető illetve ritualizáló is, többek között a főemlősök között gyakori az is, hogy a domináns hím (rituálisan, tehát nem valóságosan, de) meghágja az alárendelt/legyőzött HÍMET. Ez a férfiak marha nagy szexuális ingerre valójában csak arra jó elmélet, hogy a bunkóságot illetve a tulajdonosi szemléletet (nem létező) biológiai alapokkal magyarázza.

                    • zoldfuszal // március 4, 2015 - 11:29 //

                      “Amúgy saját tapasztalat, hogy a férfiak jelentős része csak beszél a szexről, de ha a tettekre kerülne a sor, meglepően nagy hányaduk visszavonul.”
                      Oké, ez nem kutatás, de szerintem aki egy-két férfinál többel volt kapcsolatban, láthatja, hogy a férfiak mindig akarják a szexet és készek is rá állítás nagyon nem igaz. Inkább wishful thinking ez, meg hát társadalmi nyomás, meg kell felelni a férfiképnek.

                • A nagyobb fizikai erő nem választó tényező, hanem erőszak, amit büntetnek. Ilyen erővel az is választó tényező, hogy pengével kivágom a zsebed és megszerzem a pénztárcád: választó tényezővel élek anyagi gyarapodásom érdekében.

  3. A tilalom igy szol: amit isten egybeforrasztott, azt ember ne valassza szejjel.
    Viszont van jo sok eset, amikor a forrasztas nem sikerul.
    Azokra nem vonatkozik semmilyen tilalom. Es az embernel a dontes szabadsaga.
    Neha annyira orulok, hogy az en vallasom egyszerre teszi lehetove a keresztenysegbe valo belelatast es nem epit effele trukkos gatakat belem es keriteseket korem.

    • Mi a vallásod? Nagyon rossz lehet egyébként külső parancsolat szerint éli: “az én vezérem bensőmből vezérel!” :) Csak ugye a többség internalizálja a szabályokat, és így észre se veszi, hogy külső kényszer szerint él.

      Én amúgy azt látom, hogy a vallásos katolikus ismerőseim, akik aktívak a hitükben, nem válnak, mert az bűn, hanem érvénytelenítik a házasságot, és így áldozhatnak meg esküdhetnek újra templomban. Az szokott lenni a koncepció, hogy fiatalok és éretlenek voltak, esetleg családi nyomás alatt álltak, de hallottam már olyasmiről is, hogy nem pecsételték meg a frigyet, vagyis nem hálták el egymást. Az utóbbi állítólag egészen gyakori, hiszen a házasságig tartó szüzesség mítoszával a vonzalom nem kerül képbe, csak a plátói szerelem és a közös életcél a vallás mentén.

      • Református. Remekül békénhagy mindenben, számolj el a saját lelkiismereteddel és a bűneid lerendezéséhez sem kell közvetítő. Alapvetően nem sok kötelező dolog van. Legalább ebben az egyben szerencsém volt. Hithű katolikus barátnőmhöz képest mindenképp, aki évtizedek óta nem szereti a férjét, de mardosó bűntudata csak amiatt volt, amikor szeretője volt, akkor már nem, amikor szerető fogytán visszatért a férjhez és összeszorított foggal, de rendszeresen szexel vele. Mert megfogadta.

        • Ó, igen, a református vonal sokkal megengedőbb. Illetve inkább életképesebb. Rémes lehet kényszerből együtt élni, és tönkretenni ezzel a gyerekek életét is. :( Nagyon szomorú, amit a barátnőről írtál. :(

  4. Elmondom már, nehogy bennem maradjon! :) Szerintem a házasságra is ráférne egy kis varázstalanítás, mint minden másra amit eddig a kultúrantropológia segítségével tudatosítottunk. A házasság alatt – ha lerántjuk róla a leplet – nem találunk mást, mint egymás iránt fogadott hűséget, vagy legalábbis ígéretét. Ez a tartósságra törekvés a szépsége az egésznek, nem pedig a szertartási aktus, vagy maga az intézmény. A társadalom az ebből kifolyó kiszámíthatóságot honorálja csak, ugye onnantól mégiscsak fele lesz a rezsi, külön-külön hirtelen döntéseket nem fognak hozni költözéssel, munkahelyváltással kapcsolatban stb., így kvázi anyagi és egzisztenciális stabilitásra lehet számítani felőlük. Mert ugye senki sem gondolja, hogy a bank a házasság szentsége miatt ad kedvezményes hiteleket az együttélőknek (:D), hanem csak azért, mert tudja hogy a törlesztést (még az egyik fél munkahelye elveszítése esetén is) nagyobb valószínűséggel fogják fizetni továbbra is, mert (jó esetben) két, közösbe menő kereset van.

    Ami viszont sokkal, de tényleg sokkal fontosabb, és amit sajnos az emberek többsége elfelejt, hogy elsősorban senki sem a közül választ hogy házas legyen vagy egyedülálló, hanem azon emberek közül akikkel a sors összesodorja, és hogy azok közül kivel tudja összekötni az életét és kivel nem – és bizony, előfordulhat olyan, hogy valaki nem talál erre alkalmas partnert. A házasság köré szerveződő ideáink miatt senkit nincs jogunk azonban méltatlan helyzetbe hozni és játszmákra kényszeríteni.

    • Mindennel egyetértek, egy dolgot más szempontból látok:

      “Ez a tartósságra törekvés a szépsége az egésznek” – valahol meg épp ez az ijesztő is. Hogy van valami, ami jó, és kényszerrel próbáljuk konzerválni. Holott becsületesebb volna azt mondani a “holtomiglan-holtodiglan” helyett, hogy “addig, amíg szeretettel tudunk viszonyulni egymáshoz, és közös feladatunk van”. Mondom ezt úgy, hogy egész életemben én is egy embert kerestem, kivel leélhetném az életemet, és sosem vonzott a sokféleség, a partnercsere, a hódítás, tizenévesen se. Tehát valszeg extrém monogám alkat vagyok (ez nem erkölcsi fölény, csak tény, poligám is lehetnék erkölcsösen, ha tiszta lapokkal játszom), és mégis ezt mondom.

      • Az, hogy valaki “holtodimiglan-holtodiglan”-t mond, más. Ez nekem sem tetszik benne. Az meg hogy valaki hűséget fogad, nem jelenti azt, hogy konzervál valamit. El lehet válni, és házasodni is lehet újra. Lehet házasságban hűségesnek lenni, és hűtlennek is, bár akkor meg minek az egész, váljanak el.

        • Igen, a ““holtodimiglan-holtodiglan” egy ígéret. A kérdés az, hogy ki mit ígér, milyen kereteket foglal “szerződésbe”.

          Én monogám vagyok, de ez nem erkölcsi fölény: ha tiszta lapokkal játszom, poligámként is lehetnék erkölcsös. A kérdés az, hogy ez a keret a partner számára is okés-e: ha igen, akkor az egy működő kontextus. A hazugság az, ami nem működik, nem a partnerek gyakori váltogatása.

          Minek esküszik valaki tehát olyasmire, amit nemhogy nem “tud”, nem is akar megtartani?

  5. Nagy László // március 1, 2015 - 05:37 // Válasz

    Tisztelni kell,amikor az élet talán legfontosabb kérdését feszegeti valaki jóindulattal.- Bibliai dogmák – valláserkölcs és a mai világ bajai szinte felodhatatlan kérdéseket vetnek fel ebben a témában.- Csak egy felvetés: miért csak a testiség, a szeretet – az anyagi rászorultság, – a két nem fiziológiai különbözősége okán keressük,az együttélés bajait és örömeit ?? -netán az értelmét ??? – Próbáljunk olyan helyzetben,amikor minden jó az együttélésben – papírral, vagy papír nélkül – arra gondolni,hogy az élet bármikor véget vethet ennek a létnek !?- ekkor talán felfedezhetjük azt is,hogy a szeretet,a kívánalom,az őszinte sajnálat csak adott helyzetekben boldogít…Tán segít ezekben a kérdésekben,ha a legfontosabb érzéssé tesszük az “együttérzést”,ami jó esetben mindezt magába tudja foglalni, miért csak egy borzalom -a halál – tudja megértetni az “együttérzés” lényegét és fontosságát ?? Ennyire bonyolult élni és néha mindezekbe belegondolni ?- No persze így sincs biztos recept a holtodiglan-ra, mert sokan vagyunk, és sokfélék…

  6. A vallás is fejlődött a történelem folyamán. Az adott kor ismerete nélkül értelmezni, nem túl egészséges lelkületre vall. Fejekben szét kellene választani az egyházi esküvőt, a polgáritól.
    Én szerettem volna és szeretnék is esküvőt azzal, akivel leszeretném élni az életemet majd.
    Számomra fontos dolog lesz, hogy ezt házasságnak hívják. Talán régimódi, de akkor is.

    • Az a baj, hogy épp a vallások vezetői, hangadói értelmezik a kor ismerete nélkül. ÉS épp a keresztények nagy része, de legalábbis az egyházak vezetői NEM választják szét az egyházi és polgári esküvőt, vagy ha igen, azt úgy teszik, hogy csak az egyházit tartják esküvőnek, a polgárit nem.

      • Számomra is az egyházi esküvő, az esküvő. Ezt megtartanám az egyházak számára, Míg a polgárit a nevében is megkülönböztetném.
        ” Az a baj, hogy épp a vallások vezetői, hangadói értelmezik a kor ismerete nélkül.” Jóindulatú vagy velük sok esetben.

        • Nem értem, miért így osztod meg. A házasság egyház előtti intézmény. Házasodni a zsidókereszténymuzulmán vallás-csoport vagy hogy is mondjam előtt is házasodtak, meg azon kívül is, ma is. Természeti népek között vannak, ahol a párkapcsolat pont olyan erős, mint a vallásos házasságokban. Persze, valamiféle szertartás, rituálé általában van, de hát a polgári esküvőnek is megvan a rituáléja. Ráadásul, bár ez félig mellékszál, a válás tilalma egyáltalán nem erős sem a zsidó, sem a muzulmán vallásokban, bár a nők számára persze nehezítettebb ez IS. A házasság tehát sokkal ősibb az egyistenhívő vallásoknál, az egyházak repültek, telepedtek rá, tették a maguk monopóliumává. Valójában a nem-szentségi, nem-egyházi házasság tehát A házasság, az egyházira találjanak ki külön nevet az egyházak. A katolikusnak, és talán más keresztény egyháznak is megvan rá a szava: szentségi.
          Jóindulat: már-már a naivitásig, tudom. Belül nem is értek egyet azzal a mondattal.

          • Igen, én tudatosan nem vittem bele a vallási vonalat a posztba, mert
            1, igen, igen, a házasság intézménye régebbi a szervezett, állami szintre emelt vallásoknál, s így a zsidókereszténymuzulmán vallás-csoport esküvőjénél is (én ábrahámitának szoktam hívni, vagyis azokra értve, akik Ábrahám istenét imádják);
            2. ma, a modern társadalomban viszont úgy gondolom, hogy nem kóser dolog az állami és az egyházi szertartásokat összemosni, és egészen abszurdnak találom, amikor nyíltan materialista-ateista emberek egyházi esküvőt akarnak, mert AZ OLYAN SZÉP/elvárja a zanyós/sógor/koma, és mert biztonságot ad a tudat, hogy Isten – if any, mert sose lehet tudni – is rábólintott a frigyre (és ezért aztán a kötelező szentségeken is gyorstalpalón keresztülfutnak, annak szakrális és életmódbeli elfogadása és felvállalása nélkül).

          • Mert ismerek olyan embereket, akik komolyan gondolják, hogy a házasság szentség.

  7. Szerintem is túl van misztifikálva a házasság. Amit tudok róla jogtörténetből, hogy alapvetően gazdasági és jogi szempontból volt rá szükség, és ha rajtam múlna, a polgári házasság intézménye napjainkban sem lenne több, pláne nem holtomiglan, holtodiglan, hiszen most honnan tudjam, mi lesz akár holnap? Tök hülyeség az egész. Elég lenne házasság címén egyszerűen arról szerződni két embernek, hogy most határozatlan időre közösséget vállalunk egymással, az elállás jogával mindenki egyoldalúan élhet, illetve lehetőség van közös megegyezéssel történő szerződésmegszüntetésre is, aztán kész.

    • Elállás joga :)

    • Azért ez nem ilyen egyszerű… Igaz, hogy másért, de mind a nőknek, mind a férfiaknak fontos annak a szándéknak a kinyilvánítása, hogy egy jövőbeni feladatot együtt, egymással egyetértve, kooperálva kívánnak teljesíteni. Úgy, mint családalapítás. Ha ez nem lenne, akkor a nők beszaladhatnának egy közeli spermabankba, vagy lennének gyerekkölcsönzők, ahol kiélhetnék anyai ösztöneiket, aztán ha megunták, visszavihetik. De ennél azért komolyabb dologról van szó, és nem csupán a biológiai ösztönről beszélek….
      Az a része izgalmasabb, hogy ezt a “határozatlan idejű szerződést” miért is nem sikerül hosszan fenntartani. Hogy miért romlik el, ami eleinte látszólag jól működött. Újabban megvan a választás szabadsága, a világ ezen felén szerelemből házasodnak és mégis…
      Kötelező, de betarthatatlan hűség? A résztvevők megváltozása? A körülmények, vagy csak a fogyasztói társadalom hatása? Netán az egó előtérbe helyezése, az igények változása, teljesíthetetlenné növekedése?
      Szóval a “szerződés” most is bármikor felrúgható, akár egyoldalúan is, mindkét fél részéről.
      Üdv az utópiádban :-)

  8. Egyetértek a leírtakkal, bár azért a jelenlegi kor sem tökéletes, bár tény, hogy egyéb alternatívákat is kínál bőven. Azonban a társadalomba elég erőteljesen beleégtek a régi minták és ezért előfordulhat, hogy némelyek nem önként, igaz elhatározásból, hanem sajnos megszokásból házasodnak és alapítanak családot.

  9. A házasság intézménye azért tudott a társadalmak alapegysége lenni a mi kultúrkörünkben, mert kiválóan elosztotta a feladatokat és erőforrásokat: a közösség legvonzóbb férfija, aki elcsábíthatta és megtermékenyíthette volna a nők többségét, hivatalosan csak egy nőhöz juthatott, míg a göthös Garasos Jóska szintúgy pontosan egy nő életének tönkretételére volt jogosult. Ezen kívül persze nagyon fontos a gazdasági szereposztás és a gyerekvédelem, de alapjában véve a házasság intézményében az alapérték a nők és a gyenge férfiak érdekének védelme: az előbbiek kaptak egy eltartót, az utóbbiak pedig rendszeres szexet, önmaguk továbbörökítésének lehetőségét, és egy háztartási robotgépet. Manapság az erkölcsi “régen nem így volt” dilemmák java része abból adódik, hogy az emberek többsége nem akarja ezeket a szerepeket végigélni, hanem minden időpillanatban maximalizálni akarja a saját érdekét. A menő férfi nem akar egy nő mellett megmaradni, és annak a gyerekeit nevelni, a nők pedig nem akarnak egy alacsonyabb szintű Jóskának mosogatni és stoppolni a lyukas gatyájukat, mert jut nekik jobb is, és különben is, Józsefnek ugyanúgy fizetnie kell, ha mást nem, gyerektartást a válás után. A gyerek meg már nem egyenes következménye a szexnek, szóval a lehetőségek és vágyak eloszlása természetes úton asszimetrizálódik, ami nem biztos, hogy olyan jó, ahogyan azt manapság gondoljuk.

    • Elgondolkodtató, hogy a szex gyakran úgy jelenik meg netes diskurzusokban, hogy az csak a férfiaknak kell, jár, jó. Ha nem két fél kölcsönös beleegyezésén alapul, akkor erőszakról, ha pedig az egyik félnek nem élvezet, akkor élőszereplős maszturbációról beszélhetünk, nem szexről.

      A másik, a háztartási robotgéphez: az ipari forradalom előtt mindenki dolgozott, otthon, a földesúrnak, magának a mezőn, stb. Utána is, csak a férfiak a gyárban munkabért kaptak, a nők meg az otthoni munkájukért nem (persze nők, gyerekek is dolgoztak azért gyárakban). Lehet, hogy jóskának, akit nem vár a mosott gatya és a meleg öl, a régi modell tetszene, de szerencsére jóska véleménye finoman szólva nem etalon.

      • Ezen már én is sokat gondolkodtam. Hogy miért úgy jelenik meg. Két oka lehet:

        1. társadalmi

        Nyilván azért, mert fogamzásgátlás híján a következményeit 99 százalékban a nő viselte: terhesség, szülés (amibe jó eséllyel belehal, de legalábbis maradandó egészségkárosodás is a képbe kerülhet) és a gyerek gondozása, ellátása napi 24 órában. Mivel a férfi a kétkezi munkájáért kapott bért a gyárban, a nő azonban a kétkezi munkájáért nem kapott pénzt otthon, anyagi függetlenségről nem beszélhettünk, így a nő kénytelen volt maradni, tűrni, kussolni, vagyis viselni “a szex” következményeit akkor is, ha verték és erőszakolták otthon. Ehhez jól jött a “szent szüzesség” mítosza meg a többi korlátozó izé, aminek a lényege, hogy a nő nem ura a szexualitásnak, nem dönt szabadon a teste felett.

        2. biológiai

        Noha természetesen a nő is ugyanúgy kívánja, akarja, igényli és élvezi a szexet, mint a férfi, az orgazmusa nem aktus függvénye, nem törvényszerű, nem magától értetődő. Ha van aktus, a férfinek van orgazmusa (oké, nyilván orgazmus és orgazmus között is van különbség), az viszont nem törvényszerű, hogy a nőnek is. Nők milliói éltek és élnek le életeket ma is orgazmus nélkül, és szülnek 5-10+ gyereket úgy, hogy sosem élvezték a szexet. Mert nem törvényszerű, hogy ráéreznek (szellemi elnyomásban és rossz partner mellett soha), és erre épül a vallási dogma is, hogy a szex élvezete a nő részéről bűn: erről szól a női körülmetélésnek csúfolt csiklócsonkítás is, amelynek a célja, hogy a nő ne élvezze a szexet, tehát hűséges maradjon hites urához, és biztosan az ő gyerekét szülje meg, ne másét – ez itt újra társadalom már, igen.

      • Szerintem jobban hypeolva van ez a régi modell vs új modell dilemma, mint kéne legyen. Mindenki olyan tiszta szereposztásról beszél, ha 100 évet megyünk vissza az időben, hogy szinte már azt írják le, hogy “Igenis, a nőnek reggel hatkor fel kellett kelnie vizet húzni a kútból, és megetetnie a csirkéket.” A valóság persze más volt, más lehetett: először is, ha két embert összezárunk, annak a viszonynak nagyon sok fajta természetrajza lehet.

        Amiről én beszélek, az viszont az, hogy a házasság nem egy szent dolog, hanem egy társadalmi stabilizációs intézmény a mi kultúrkörünkben, ami nagyon gyakran az egyéni, parciális érdekek ellen van. Például a harmincéves háború után Nürnbergben a katolikus egyház engedélyezte a többnejűséget; olyannyira, hogy egészen 10 feleségig lehetett házasodni – az óriási vérveszteségek pótlásának igénye fontosabb volt, mint a monogámia.

        Valójában teljesen mindegy az, hogy otthon kinek kéne mosogatnia :elvben – mert ugye ez a fő vita tárgya a klasszikus vs modern modell között -, ha azzal a valósággal szembesülünk, hogy a szerencsés külsővel rendelkező egyének egyáltalán nem akarnak mosogatni. Nem azért, mert férfiak vagy nők, hanem mert nem akarnak, és ezt meg is tehetik.

        Óriási tévedés – és a szociológusok, párkapcsolati pszichológusok és a többi hasonló értelmezési tartományúr itt téved -, hogy az emberek azzal jönnek össze, akinek a személyisége a legjobb, és még elfogadható a külseje. Az emberek a legjobb külsejűvel akarnak együtt lenni, akinek még elfogadható a személyisége. Ez az alaptermészetünkhöz tartozó vonás sokkal többet megmagyaráz a bántalmazó kapcsolatok dinamikájáról, mint száz random szakkönyv a témában.

        És itt jön be a szex és a nemek kérdése a témába. A szex nem “a férfinak jó, jár, kell”, hanem a kör, amelyik ennek az asszimetrikus eltolódásnak mentén kiszorul a szexualitásból, szinte kizárólag férfiakból áll. Ha egy hasonlóan gyenge-középszerű kinézetű nő és férfi ugyanis, ha könnyen adja magát, akkor azt figyelhetjük meg, hogy a nő könnyebben tud felfelé játszani.

        • “szociológusok, párkapcsolati pszichológusok és a többi hasonló értelmezési tartományúr itt téved”
          Azért elmondhatnád, hogy a kis buksi szakmabeliek miért is tévednek, és te milyen metódussal, mekkora minta hogyan vizsgálatával jutottál erre a felfedezésre.

          • Aki nem érti meg, hogy miért jönnek össze és maradnak meg az emberek olyan partnerekkel, akik személyiségüktől idegen, fizikailag és/vagy lelkileg agresszív vadak, azokat nem igazán tekintem szakembereknek, tudósoknak meg pláne nem. De örülök azért, hogy a leglényegesebbet kiemelted a kommentemből. Remélem, nem bántottalak meg.

            • Nem bántottál meg, a többi részéhez a kommentednek kb. ugyanazt lehet hozzáfűzni. Légből kapott elméleteket dobtál össze. A kiszoruló pasikról szóló részre ugyanúgy rákérdezhettem volna.

            • Ja, azt sem tudom, honnan veszed, hogy nem értik? Nagyon sok helyen olvashatsz magyarázatot arra, miért maradnak együtt bántalmazókkal, itt a blogon, a csakazolvassán és még egy csomó helyen volt, van erről szó.

        • “Az emberek a legjobb külsejűvel akarnak együtt lenni, akinek még elfogadható a személyisége.” Ezt egy picit mulatságos felvetésnek tartom, amit általában olyanok mondanak mindig, akik nem elégedettek a külsejükkel, és a párkapcsolati sikertelenséget a külsőségek számlájára írják (valószínűbb, hogy az ebből fakadó elégedetlenség, vagyis az önbizalomhiány az igazi ok).

          De nézzük csak meg közelebbről:
          1. kinek mi a szép/vonzó ugye (van, aki csak 200 kilós big beautiful girlökre/mackókra tud felizgulni, pl., ráadásul összhatás, kisugárzás ott van már első látásra is, nem csak egy csöcs vagy pöcs önmagában kerül elénk);
          2. amit látunk, az többnyire annak adalékaként szépül meg, amit tudunk, érzünk, megélünk, legalábbis a követelőző csecsemő szenzomotoros fázisa után, és 60-as IQ felett, így a fizikai tökély (plasztikcicik, kockás mellkasok) önmagukban véve a többség számára értelmezhetetlenek… én legalábbis megkívánni talán még meg tudok egy szexi modellfiút, de szeretni? azt a külseje alapján nem tudom.
          3. a szépség és a fizikai vonzalom nem csak nem mindig vág egybe, hanem ráadásul csupán egyetlen dimenziója is a kapcsolatnak, ami önmagában véve nem teszi azt működőképessé hosszútávon, szorosabb együttélés során.

          Ööööö, a mosogatás kérdéséhez… hát mi itt a blogon különbséget szoktunk tenni azok között, akik – nemtől függetlenül – előjogok mentén képzelik el az életüket, és kiszolgálást várnak a partnertől, meg azok között, akik tudják azt, hogy a működőképes párkapcsolathoz két olyan ember kell, aki megosztja a feladatokat és tesz egymásért. Így nem csak az irreleváns, hogy milyen a külseje az illetőnek (aminek megítélése tök szubjektív kérdés), hanem az is, hogy akar-e mosogatni… nyilván senki se akar (néhány perverz figurát leszámítva, az jöhet hozzánk is :)), de olykor muszáj. :D

          A bántalmazóhoz meg: http://www.men.hu/5-durva-ok-amiert-aldozat-bantalmazo-mellett-marad/nok/paros/4135 (a címet nem én adtam a cikknek, hanem a szerkesztő).

          • Érdekes ez a cikk, kb olyasmire jut, amire EW fentebb,
            http://divany.hu/ego/2015/02/26/szexi/

            Egyébként érteni vélem, hogy mit szeretne mondani, és látok igazságot benne, hogy az emberek nagy része tényleg nem tudatos a kapcsolataiban és hihetetlenül össze nem való emberek képesek egymás mellett vergődni “szerelmes vagyok belé, ezért így fogadom el őt” okán.

            • Szembejön a téma folyamatosan, épp most írtam máshol a téma kapcsán:

              Az egy végtelenül káros dolog a hasonló okosságokban, hogy szépen összemossa azt, ami felett kontrollod van, és azt, ami felett nincs:

              1- kivel vagy együtt – te döntöd el (jó esetben legalábbis, azért közös vagyon/gyerekek esetén nehezebb ez nyilván). bántalmazóval, érzelmileg elérhetetlen emberrel, azeri baltás gyilkossal stb. nem vagy együtt… kontrollod van felette, kivel mit csinálsz, mit nem.

              2. kit szeretsz – nincs beleszólásod (legfeljebb annyi, hogy nem vagy vele együtt, ugye).
              persze, nyilván vannak kurvajó trükkök, h a “gondolataid a megfelelő irányban haladjanak”, de a vége az, h jó párszor szétcsúszol, álmodsz róla (EZ MILYEN ALATTOMOS DOLOG MÁR!), reagál a tested, pillangók a gyomorban, pulzusgyorsulás, elgyengülés, és persze az a gyengeség is, hogy stresszes időszakban simán fogsz rá gondolni, mert nincs erőd és kedved más irányba fordítani a gondolataidat, ami rohadt nagy meló, és az ember néha csak úgy LENNI akar, nem MELÓZNI MEG KÜZDENI mindig.
              (Egy megoldás van: MEGVÁRNI, AMÍG ELMÚLIK, és legközelebb okosabbnak lenni…. ja bocs, az nem segít, tényleg.)

              Na, és a két dolgot összekeverni fals dolog, és rengeteg öngyűlölet forrása. Nekem évek mentek el az életemből azzal, hogy marhára utáltam magamat, amiért nem vagyok képes ura lenni az érzéseimnek, gondolataimnak.

              Ma már rutinosabb játékos vagyok:

              1. nem nyitom csak ki úgy a szívemet, mert a franc akar szenvedni

              2. kellő cinizmussal kezelem az egészet, és jókat röhögök magamon

              3. ha belecsúszom a szarba, nem kapálózom, hanem igyekszem csendben megvárni, amíg elmúlik.

              De ez a “te döntesz” vonal a kontrollálhatatlan dolgok szintjén nem egyéb, mint bűntudatkeltés és adalék az öngyűlölethez, amiért te nem tudsz ésszel dönteni.

  10. A probléma az, hogy mivel a nők jellemzően felfelé választanak, a házasság/válás a nőknek egy jó biznisz, a férfiaknak viszont sokszor egyenlő az anyagi csőddel. Pölö, gyerektartásnak álcázott asszonytartás.
    Ráadásul, mondjuk ki, egy férfi, hacsak nem az adonisz testalkatú alfák, vagy a dúsgazdag csúcsvállalkozók szűk csoportjába tartozik, aránytalanul nagyobb hátrányban van a párválasztás terén az átlag nőkhöz képest. Tehát, mondjuk 40 évesen, munkába leharcoltan, csórón, tartásdíjat fizetve az exe után, gyakorlatilag 0 csajozási képességgel 0 esélye van arra, hogy még egyszer nő közelébe kerüljön.
    Elvált, 2-3 gyerekes családanyák meg vígan szexelgetnek fiatal, jóképű férfiakkal, teljesen ingyen.
    Ugyhogy ezeket az aránytalanságokat kiküszöbölendő, valahol mégis szükség volt a holtomiglan holtodiglan ra, ami az emberek többségének épp megfelelt. De, legalábbis, az esetek többségében gyerekeknek sokkal jobb egy teljes családban felnőni, mint csonka családban élni, ahol anyuci mindennap másik pasit hoz haza.

    • Jó, hogy ezt felhozod, mert ugyanerre a témakörre egy másik poszt kommentjei között közösen keressük, kutatjuk a választ, de eddig még nem értettük meg a jelenséget.

      Itt a poszt: https://barokeszter.hu/2015/01/24/miert-csalja-meg-tizbol-egy-ferfi-a-terhes-feleseget/

      És itt a komment, idézem, hogyaszongya:

      “Bizonyos értelemben érdekes ilyesmiről hallani, ahogy Éva mondja: alföldi gyereknek a zerge, de mittomén, nekem ez nagyon üzletiesnek tűnik: ilyenkor tulképpen az van, hogy a férfiú vett magának egy szolgáltatást a pénzéért. És ez a típus – általánosságban véve – akkor frusztrált, ha a pénze kevés ahhoz, hogy az igényeinek megfelelő topnőt vegyen, és akkor panaszkodik, hogy a csinos szőke cicababáknak a pénzes palik kellenek (havi 80-nal csak barna molett lány, 200-zal meg festett vörös titkárnő jut). Ha történetesen neki van BMW-je, akkor persze, valamiért nem panaszkodik ugyanerre, hanem néhány évente frissít egyet a nőn, cserél egy dögösebb, ifjabb kiadásra, és sír, ha esetleg ez megint csak pénzébe került (vagyonmegosztás, gyerektartás, akármi). Ez egy totál működőképes üzleti modell, csak nem értem, miért sír az ilyeneknek a szája, hogy ennek bizony ez az ára.”

      és:

      “Ha van valaki, akit én tartok el, tőlem függ, akkor miért csodálkozom, ha ez pénzembe kerül hosszútávon? Ha lecserélem, vagy ha ő sokall be, akkor miért lep meg, hogy ami anyagilag az én felsőbbrendűségem eredménye, az ilyenkor visszaköszön, és megint perkálni kell?

      Ez olyan, mintha vennék egy luxuslimót, és aztán háborognék, hogy
      a, benzin kell bele,
      b, ha eladom, ráfizetek nagy valószínűség szerint.
      És a legszebb: az háborog mindig a legjobban, akinek épp Trabantra futotta, vagy arra se, mert a limós csóka elégedett, amíg tudja finanszírozni a limót, és nem akar túladni se rajta.

      Szóval nincs ezzel baj, de fel kell fogni, hogy ez egy üzlet, ami balul is sülhet el, mint minden üzlet, hiába álltam nyerésre az elején.”

      Nem egyszerűbb, tisztább helyzet ehhez képest egy egyenlőségre épülő, szimmetrikusan megosztott jogokat és kötelességeket szem előtt tartó kapcsolatot választani? Vagy ha nem, mert az macerás, akkor miért nem vállalja az ember ennek az árát? Merthogy vagy ez, vagy az, lehet választani.

      No, ezekre a kérdésekre keressük a választ a zemlített poszt alatt, egyelőre széttárt karokkal, értetlenül.

      • Nehéz megválaszolni.

        Onnan közelíteném meg, hogy először is ehhez 2 ember kell. Mivel a nő van választó feltételszabó helyzetben, hiszen, ő dönt, mikor, kivel, mi lesz, így aztán, ha olyan férfiakat keresnek a nők, akik hajlandóak eltartani, pénzelni, akkor a férfiak nyilván igyekszenek olyanok lenni, nem?

        Mivel a nők eléggé hasonlóan működnek, értsd, mind kapni akar, a férfinek pedig erőt energiát kell befektetni a megszerzésébe, így nyilván, ha több pénze, hatalma van, akkor egy “jobb” (szebb, fiatalabb) nőt akar maga mellé.
        A férfiak nem nézik a nő státusztát, mert egy nő úgysem fog elvinni nyaralni, udvarolni nekem, vagy anyagi biztonságot nyújtani, akkor sem, ha van rálehetősége, valljuk be, elég kevés selyemfiú van. Tehát, egy férfinek erre várni nem valós opció.

        Ez eléggé ad az egyenlőségnek, hogy a nők többet várnak a férfiaktól, mint mondjuk egy másik nőtől.
        A férfi-nő kapcsolat az mindig inkább szexuális töltetű, a nők pedig minél alfásabb (erősebb, rátermettebb, befolyásosabb stb.) férfit akarnak maguk mellé. Olyant, aki csak annyit tud, mint ők maguk, többnyire nem.

        És, egyébként meg azért nem helytálló a komment, mert a válások kb 80%-át pont a nők kezdeményezik.

        Tehát, ez a terhes feleségét fiatalabbra cserélő férfi meglehetősen ritka. Talán a multimilliomosok, politikusok között van ilyen. Kérdés, hogy a nők miért mindig ezeket nézik.

        Én mondjuk nem Angela Merkel, vagy Hillari Clinton kategóriájú nők párválasztási szokásait szoktam elemezni.

        • Érdemes volna megtudni valamit kizárólag szociológiai szempontból a hátteredről, mert az én környezetemben pl. egyetlen nő sincs, akinek a férfi partnere – férje, barátja, pasija – fizeti a nyaralását, mozijegyét, vacsoráját, rezsijét, lakáshitelét, autóját, kiskosztümjét. Bizonyára van ilyen nem kevés, de számomra az elképzelhetetlen opció: haláli fura lenne, hogy a mi faszért fizet folyton, meg akar talán vásárolni… vagy nyomorultnak tart engem? Az a természetes, ha hol ő fizet, hol én, a közös költségeket felezzük, és ugyanez igaz a mosogatásra és a vécépucolásra is. Számomra oltári fura, hogy miért akar valaki másképp élni, de elfogadom, hogy sokan vagyunk, sokfélék, van, akinek ez a “faszi-fizet-csaj-takarít” vonal jön be/kényelmes/ideális, viszont azt nem értem, hogy ennek a felosztásnak az árnyoldala (tehát az, hogy ez konkrétan TÉNYLEG pénzbe kerül) miért fáj. Ez a felállás velejárója, mindenki maga dönt, mibe megy bele. Ahogy Andy Vajna tarkójánál nincs pisztoly, hogy gyémántnyakékkel és filmszerepekkel kápráztasson el egy 40 évvel ifjabb nőt a nejeként, úgy Kovács Pistáénál sincs, hogy a Dokk Caféban – vagy hol, nem járok ilyen helyekre – szedjen fel egy miniruhás huszonévest, aki Johhny Walkert iszik az alkalmi hódolója pénzén, aztán hazataxiztatja magát egy gyors taperolásért cserébe, összejönni pedig azzal a csávóval fog, akinek a legnagyobb autója van az épületben.

          • “tehát az, hogy ez konkrétan TÉNYLEG pénzbe kerül”
            És még mindig mennyivel olcsóbb, mint a kurva+bejárónő kombináció!

            • Erre ne vegyél mérget.
              Általában jobban kijössz, ha piaci alapon veszed meg ezeket.
              Mert akkor fel lehet mondani, ha elégedetlen vagy a munkával. :)

              • Ilyen alapon minden anya benyújthatna egy többmilliós számlát a kihordásért és felnevelésért. Lehet, ha piaci alapon csinálnák, jobban járna a társadalom, értelmesebb humán erőforrások jönnének ki output oldalon :D

                • Ja, hogy a gender-témát egy kicsit kivegyük a képletből: ez kb. olyan, mint amikor a gyerekkori legjobb barátnőmmel hatodikban összevesztünk, és elkezdtük mondani, hogy melyikünk családja mit tett meg a másikért az elmúlt hat évben. A végén már ott tartottunk, hogy a málnaszörpök leszámlázását emlegettük. Aztán leesett a dolog abszurditása így 12 évesen is, és elkezdtünk oltárira röhögni. XD

                  • :D
                    Szerintem a szexet egyoldalúan – nekem legyen jó, a másikat/nőt leszrom, csak szpjon – tekinteni, és megvehető áruként kezelni ugyanolyan abszurd, mint az anya-gyerek kapcsolatot. Az meg végképp WTF, hogy bibibí, fizetek bejárónőt meg prostit és akkor majd jobb lesz nekem, mint Bélának a zasszonnyal.

                • Miért is? A SAJÁT gyerekét hordta ki a SAJÁT akaratából.
                  Ergo, fizesse ki saját magának a számlát, a férfinek meg a spermadonáció árát. :-)

                  Ne feledjük, hogy a nőknek éppen VAN reprodukciós önrendelkezésük. Vagy 7-8 féle különböző fogamzásgátló készítmény áll rendelkezésükre, ráadásul, ők döntenek, mikor, kivel lesz szex, létezik esemény utáni tabletta, EGYEDÜL dönthet az abortuszról, örökbeadásról, vagy éppen anonim módon a kórházi inkubátorban is hagyhatja. Senki nem fogja utólag megbüntetni ezért. Egyedül a csecsemőgyilkosságot büntetik.

                  Tehát, egy nő valóban eldöntheti, mikor szeretne gyereket, és kitől. Nem kényszeríti rá a karhatalom az anyaságot.

                  Egy férfinél viszont ez nincs így. Ha valaki megszerzi a spermádat, akkor utána már kutyát nem érdekel, akartál-e apa lenni és fizetni, bizony, fizetned kell.

                  • Miért is? Egy férfi nem tud tenni a fogamzásgátlásért? Óvszer, elköttetés, pont annyi lehetősége van, mint egy nőnek.

                    • ogyebogye // március 4, 2015 - 10:57 //

                      Óvszer az nem hatékony, a kizárólag gumival védekezők 10%-a teherbe esik.
                      Azon túl, hogy kényelmetlen, és megöli az intimitást. Akkor már inkább guminő, az is plasztik. :)

                      Az elköttetés már jobb, de azt meg körülményes kivitelezni.

                      A 2 lehetőség, az szerintem nem pont annyi, mint a 8-10. :-)

                    • blaci200 // március 4, 2015 - 11:28 //

                      Miután minden férfinak rendelkezésére áll, ezért pont ugyanannyi – ugyanis a teljes férfi populáció hozzájuthat, ahogy a teljes női populáció a női fogamzásgátlási lehetőségekhez. A lefedettség azonos.
                      Gumi elveszi az intimitást? Milyen intimitást, ha egyszer a számodra a szex, a nővel való kapcsolat lényegében anyagi kérdés, ahogy írod is, meg “a” nőkben, egységes, a tiednél kisebb libidóval rendelkező tömegben gondolkozol? Ezek szerint egyik nő olyan, mint a másik, hát hol itt az intimitás?
                      A gumi mellett valóban teherbe lehet esni – ahogy a sterilizáción kívül minden egyéb női fogamzásgátlás mellett is.
                      Te. ezt komolyan gondolod, hogy a gyerek, aki megszületik a szexből, az a nőé, a tied nem? Neked nincs felelősséged?
                      Egyébként tényleg, a guminő megoldás. Mindenre. Te nem nyaggatsz nőket az elvárásaiddal, nem lehet belőle gyereked, és nem dumál vissza neked. A gatyáidat meg kimossa a mosógép.

                    • zoldfuszal // március 4, 2015 - 11:19 //

                      Eleve nem sok esély van intimitásra azzal, aki tesz az egészségemre (meg a sajátjára) és nem húz gumit, mert kényelmetlen :D Nem is szólva arról, hogy a PIV szexen kívül is mekkora élet van.

                    • Szívemből szóltál vala!

          • “Számomra oltári fura, hogy miért akar valaki másképp élni, de elfogadom, hogy sokan vagyunk, sokfélék, van, akinek ez a “faszi-fizet-csaj-takarít” vonal jön be/kényelmes/ideális, viszont azt nem értem, hogy ennek a felosztásnak az árnyoldala (tehát az, hogy ez konkrétan TÉNYLEG pénzbe kerül) miért fáj”

            Nem hiszem, hogy “bejövés” kérdése. Mint mondom, ez csak akkor érthető meg, ha a másik nem helyzetébe bele tudod képzelni magad. Te könnyen kaphatsz férfit, mert nő vagy. Sorban állnak, próbálkoznak, van kiből választanod. Egy férfinél viszont nincs így. (most vegyük ki a hírességeket, adoniszokat, a képletből) Egy férfinek sok más férfit kell maga mögé utasítania ahhoz, hogy bevágódhasson egy nőnél. Magyarán, a nő számára pillanatnyilag elérhető férfiak közül a legjobbnak kell mutatkoznia. Ehhez egyfajta eszköz ez a mai napig fennmaradt (a nők jóvoltából, hiszen ők várják el ezt egy férfitől) szokás.
            Mivel a nők válogatósak, így a férfiaknak kell alkalmazkodni az igényeikhez.
            És igen, elégé megfigyelhető, hogy a nők általában a “menőbb” (itt ne csak a konkrét vagyonra luxusra gondolj, hanem inkább a pénzkereső képességre, társadalmi integráltságra) férfiakat részesítik előnyben. Amíg a férfiak ezeket a tulajdonságait nem nézik egy nőnek.

            Hogy miért fáj? Ez is könnyen megérthető, ha beleéled magad a másik nem helyzetébe. Tegyük fel, 20 évig lemondasz dolgokról, gürcölsz, túlórákat vállalsz, hogy legyen egy lakásod, autód. Addig természetesen nem kapsz férfit, mert észreveszed, hogy a férfiak az olyan nőket részesítik előnyben, akiknek van saját lakásuk, autójuk. Akinek nincs, azt levegőnek nézik, kinevetik.
            Aztán, mire mindezt elérted, lesz egy férfid. Aki el akarja vetetni magát, vagy ma már elég, ha huzamosabb ideig veled él. Pár év múlva meg elhagy egy másik nőért, és viszi az autód, lakásod, ha lettek közben gyerekeid, azokat is. Te meg csak fizetheted a tartásdíjat utánuk.
            Mindezt arra hivatkozva, hogy hélóka, dugtam érte, nem? Együtt éltem veled, nem? Akkor? Miért tartod ezt igazságtalannak?
            Ilyen helyzetben szerintem a te agyad is ledobná a gépszíjat, hogy milyen elcseszett világban élünk már. Oké, hogy drága a répa, az is oké, hogy a férfi annak adja, és azt kér érte, amit csak akar, de hogy még utána legálisan ki is foszt, na, ez már nem oké.

            És, szerintem fordítva sem az.

            “Az a természetes, ha hol ő fizet, hol én, a közös költségeket felezzük, és ugyanez igaz a mosogatásra és a vécépucolásra is.”

            Csak az ilyen nő meg baromi ritka ám. És, ennek is megvannak az árnyoldalai. Mert a férfinek akkor is a “legjobbnak” kell lenni az elérhetőek közül. Tehát, akkor ha a státusz kiesik, marad, hogy legyen jóképű, szexi, férfias viselkedésű, szórakoztató adonisz.
            Ez meg megint kevés férfinek adatik meg.

            • fárasztó, ahogy ontod a sztereotípiáidat, anélkül, hogy a legkisebb mértékben is megpróbálnád őket bizonyítani. Közel annyi nő van, mint pasi. Ha a pasik sorban állnak a nőknél, mindnél, akkor viszont sokkal több pasinak kéne lennie. Egyszerű matek ez.

              • Fentebb írtam. Szexualitás intenzitásbeli különbség.
                Ha a férfiak a nőknek csak a 10%-át tennék ki, akkor lenne körülbelül egyenlő az esély.

                Egy férfi nagyon sok nőt meg tud dugni. És, nyilván, akik alfák, azaz bejönnek a nőknek, azok ezt meg is teszik.

                • Fentebb válaszoltam is. Igazi áltudományos érveket pufogtatsz, a hormonális szabályozás gyakorlatilag teljes félreértése, pont úgy használod az alig-ismereteidet, mint a Maslow piramissal kapcsolatban. Van fogalmad a női nemi hormonokról is? Oxitocin pl. megvan?

                  • Oxitocin az az érzelmi kötődést szabályozza. Pl. a gyerekhez. Nem nemi hormon.

                    Leginkább a tesztoszteron mellet a fenieletilamin (PEA) az, ami még szóba jöhet, mint a szerelem hormonja.
                    Viszont, a szerelem is olyan, hogy a férfiak szoktak szerelmesek lenni a nőkbe. A nők kevésbé mélyen szerelmesek a férfibe. Tulajdonképpen náluk a férfi elismerésében merül ki a dolog.

                    Egyszerűen nem nagyon tudsz olyan női költőket írókat hozni, akik ódákat zengtek volna a szerelműkről. Vagy arról, mi mindent megtennének érte. Férfiaktól viszont számtalan ilyent lehet találni.

                    • blaci200 // március 3, 2015 - 12:31 //

                      Szerintem endokrinológiából még egy kicsit tanuljál. Az oxitocin IS fokozza a nemi vágyat IS. Meg a méhösszehúzódást. Meg még sok mindent.
                      Érdekes lenne, ha elmennél egy endokrinológushoz, elmondanád neki, hogy tesztoszteron kell a nemi vágyhoz, ergo a nimfomániásoknak magasabb a tesztoszteron szintje. Szerinted elhinné neked?
                      Mit értesz azon, hogy kevésbé szerelmesek? Mert ugye pont azzal szokták indokolni azt, hogy a férfiaktól a hűség kevésbé várható el, hogy ők értelmileg nem vonódnak bele a dugásba. Ha igaz lenne az előző elméleted, hogy a pasik sok nőt tudnak megdugni, a nők meg nem tudnak sok pasival lefeküdni, az épp ezt a kevésbé érzelmességet támasztaná alá. Egyik mondatod üti a másikat logikailag.

                    • zoldfuszal // március 3, 2015 - 13:17 //

                      Gondolt át, vajon miért nincs forgalomban annyi — általad is ismert — szerelmes vers költőnőktől, valamint annak is érdemes még egyszer nekiugrani, hogy vajon egy szerelmes verset tekinthetünk-e egy komplex érzés megnyilvánulásának, mérhetjük-e az érzelem intenzitását rajta, stb. József Attila gyönyörű szerelmes verseket írt olyan nőknek, aki iránt nagyon nem kölcsönös és szimmetrikus vonzalmat táplált, mert súlyos pszichés problémákkal küzdött.

                    • Jaja, szegény József Attila szerelemmegnyilvánulásai nagyon betegesek voltak. :( De ettől még jól megragadott bizonyos érzéseket a verseiben…

                      …amit a költőNŐK meg leginkább azért nem, mert
                      1. a nők többsége írni-olvasni se tanulhatott meg
                      2. ha megtanult, azt a négy fal között művelhette legfeljebb, nem az irodalmi kánonban
                      3. az irodalmi kánonban is kerete volt annak, mit illik megírnia egy nőiírónak, és mit nem.

                      Ez azért szűkíti a lehetőségeket, nem? :)

                • És egy nő nem tud nagyon sok pasival lefeküdni? Miért vajon?

                  • A tud, az nem feltétlen jelenti, hogy van rá igénye is.

                    • blaci200 // március 3, 2015 - 12:36 //

                      De az, hogy nem teszi, az sem jelenti, hogy nincs igénye. Csak mondjuk a társadalom olyan mértékben nyomja el ezt az igényt benne (büdös kurva ugye), hogy nem teszi. Míg a pasi teheti, ugyan, kicsit nagy természetű, de meg nem rójuk érte. Ismétlem, nézz utána, kb. száz éve még melyik nemet tartották nagyobb természetűnek általában. Ki is az ingatag?

                    • zoldfuszal // március 3, 2015 - 13:07 //

                      Kinek van igénye széllel szembe’ pisálni? Amikor kettőnél több partnered volt életedben nőként, és már azt tanácsolják, hogy a vőlegényednek ezt ne áruld el?

            • Nu, nézzük csak.

              Ott tér el a világképünk, hogy

              1. az én értelmezésemben nincs olyan, hogy van egy “férfim”: nem birtokoljuk egymást, hanem közös életünk van, amibe egyenlő mértékben teszünk bele

              2. a “válogatás” számomra idegen koncepció, mert nem cél, hogy sok partnerem legyen, vagy a sok potenciális partnerből a legjobb opciót válasszam: az a cél, hogy megtaláljuk egymást azzal, akivel egymást tudjuk szeretni (és ez rohadt nehéz, nem mindig jön össze, de ez már a mai posztunk tárgya :))

              3. amit a nőről írsz, aki válogathat, azért irreleváns, mert ugyanebből a szempontból leírhatnánk, hogy a nő meg csak akkor rúg labdába, ha szép, vonzó és ügyes a szexben, és mindennek a híján a kutyának se fog kelleni, hiába becsületes, erkölcsös, okos, Nobel-díjas tudós egyébként. De valamiért nem CSAK ÉS KIZÁRÓLAG a szép nők és a gazdag férfiak találnak párra, és vicccesmód ők sem mindig egymás között. :)

              4. ha nincs méltó, megfelelő partner épp a közelben, aki elérhető, akkor nem kell partner – a posztnak épp az a lényege, hogy nincs gazdasági és társadalmi szükségszerűség, amely a kötelező érvényű kapcsolatot indokolná, te viszont azt írod, hogy akkor nincs az egzisztenciális kiteljesedésre esélyed, hiszen nem teljesül egy alapvető szükségleted. aki magában nem teljes, az párkapcsolatban sem lesz az.

              5. ez a “szükséglet” NAGYON messze áll a szerelemtől, szeretettől, tisztelettől, közös építéstől – szerintem. A szükséglet egészen más az én olvasatomban.

              Egyelőre ennyi jutott eszembe.

              • 1. Én sem birtoklásról írtam. Egyébként valamilyen szinten van birtoklás, pl gondolj bele, ha az állandó partnered más nőknek is csapná a szelet. Na, ott már gondot jelentene, hogy a “közös életbe” neki más fér bele, mint neked.

                2. A válogatásnak pont nem célja a sok partner, hanem éppen a legjobb partner kiszűrése a célja. Ha sok partner lenne, (poligámia) akkor az pont alacsonyabb válogatási hajlandóságra utal. Pl. ez a férfi stratégia, akinek éppen megfelel, aki éppen őt akarja. Tehát, egy férfi kevésbé válogat, poligámabb. Persze, ezt is átlagban kell érteni, lehetnek kivételek.

                “cél, hogy megtaláljuk egymást azzal, akivel egymást tudjuk szeretni (és ez rohadt nehéz”

                Egy férfinél meg gyakorlatilag lehetetlen, mert csak a kevésbé rosszak közül választhat. Felfelé nem nagyon tekingethet, ,mert az csak plátói szerelem lesz, nem kölcsonös. A nőknek viszont kevésbé kell megalkudni. De valamennyire meg kell, ha valaki a tökéletes herceget várja a disney mesékből, akkor sokat fog csalódni, és rájön, hogy a férfiak milyen silányak az álmokhoz, meg a tökéleteshez képest. :)

                3. Vizuális tesztek szerint a nők a férfiaknak csak a 20%-ra mondták azt, hogy átlagos, megfelelő kategória. A “maradékra” átlag alattival szavaztak.
                A férfiak viszont a nők 80%-át átlagos, megfelelő kategóriának ítélték.

                Tehát, nem áll meg, hogy címlaplány kategóriának kell lenni ahhoz, hogy válogathass a férfiak között. Persze, az igaz, hogy minél kevésbé szép egy nő, annál lejjebb kell adnia az igényeit.

                4. Már csak a “méltó megfelelő” partner definíciója hiányzik. Ha ez egy 20 oldalas elváráslista (á la nők), na, akkor valóban nehéz lehet méltó partnert találni. :) De ez nem a férfiak hibája. Illetve, azzal össze sem hasonlítható, hogy férfiként nem csak az lehet a baj, hogy nem találsz elég méltó megfelelő partner, hanem egyáltalán nem találsz senkit se, mert a nők elég szélsőségesen egyféle férfitípust preferálnak. Nem véletlen, hogy a férfiakra van “alfa, béta stb.” a nőkre meg nincs, mert a férfiak azért nem kifejezetten a címlaplányokat keresik.
                Másrészt, meg én a férfi lét értéktelenség érzet frusztráló és romboló hatására céloztam, tegát arra, hogy tegyük fel, egy férfi senkinek nem kell. Ez nyilván csökkenti a motivációját az élet egyéb területein is. A nőknél ilyen nincs, mert ha akar, akkor mindenképp kap férfit szexre. Legfeljebb nem tudja megtartani, vagy valami tökéletes testű adonisz lesz az, ha a nő mondjuk 150-en 100 kilós. :) De az a fajta értéktelenségérzet, hogy senkit nem kaphat még alkalmi szexre sem, nőknél nem áll fenn, vagy csak egy nagyon szűk 5% rétegre igaz.

                5. Nem írtam, hogy a két dolog egy és ugyanaz. A “közös” építés meg a nők felfelé választásából adódóan, eleve értelmezhetetlen. Te sem hiszem, hogy egy buta, ügytelen fiút felkarolnál, hogy “közös” építésbe kezdjél vele. Egy férfinek viszont valamilyen szinten egy ilyen nő fog jutni, aki tőle várja a csodát, mert hát ő a “férfi”. Amelyiktől túl sokat nem várhat, mert vele egy szinten, vagy alatta van, azt nem fogja a nő férfinek tekinteni.

        • “És, egyébként meg azért nem helytálló a komment, mert a válások kb 80%-át pont a nők kezdeményezik.” – ez inkább egy általános statisztika lehet, ugyanis Magyarországon a válások 70%-át kezdeményezik a nők. (férfiak:10%, közös megegyezés 20%). Az USA-ban pedig 85% női, 5% férfi és 10% körüli közös kezdeményezésről beszélünk. (17x-s a kontraszt) Ettől függetlenül egyetértek a (manapság nem túl divatos) hozzászólásoddal, hisz hatalmas az aránytalanság. A nők ELÉGTELENRE vizsgáztak holtomiglanból… elválnak, mert megtehetik… mivel hatalmas üzlet. Amerikában konkrétan 50 milliárd dolláros ipart hozott létre. Készült ebből egy remek dokumentum film is:
          http://www.dailykos.com/story/2014/08/18/1322591/–Divorce-Corp-Documentary-Offers-Searing-Indictment-of-Our-Corrupt-Family-Courts#
          Magyarországon, ha egy férfinak gyermeke születik, (házasságból, együttélésből) 75% esélye van arra, hogy nem nevelheti föl. Elveszik tőle, elzavarják a házából… a gyermek -és vagyonelhelyezési gyakorlat mindenki számára ismert. Látjuk az aluljárókban, padokon stb. Értem én, hogy a statisztika nőgyűlölő, a matek nőgyűlölő, az élet nőgyűlölő…. de ilyen számok mellett; nincs miről beszélni. Hangsúlyozom; nem azért válik (a nő) mert rossz neki, hanem, mert megteheti.
          A patricharhátus lebontásának szükségszerű velejárója eme intézmény megszűnése, hiszen ez volt a patriarchátus egyik alappillére. A férfit ez motiválta mindenre —> a SAJÁT gyermeke, felesége. Ezért harcolt, küzdött, dolgozott… Őértük.
          Mindeközben 93 éves mélyponton a házasságkötések száma az USA-ban (az azonos párok köttette nászokat is beleértve ami azért egy kevés %-t, így is hozzá-hozzáadott ehhez a rekord alacsony számhoz: (1920)
          http://www.washingtonexaminer.com/census-marriage-rate-at-93-year-low-even-including-same-sex-couples/article/2553600
          De hiszen ezt akartuk lányok! Nemde? Ahogy többek között Janet Bloomfileld (az AVOICEFORMEN nemzetközi férfijogvédő újság főszerkesztője) fogalmazott: az antifeminizmus és az MGTOW bevégzi azt, amit a feminizmus elkezdett, és majdnem végig vitt…
          És ez nem egy disztópia… ez a jelen

          • “az antifeminizmus és az MGTOW bevégzi azt, amit a feminizmus elkezdett, és majdnem végig vitt…”
            Akkor el is lehet adni a karórát meg a cipőt, mert minek. Problem solved. Én örülök :)

            • Én azért rendszerint általános, mindenki érintő Trendekről írok, amire ti feministák következetesen személyeskedéssel reagáltok. A dinamika mindenesetre beszédes. 2013 nyarán, mikor a Csakazolvassán kijelentettem E/3 személyben, hogy a férfi azzal csak nyerhet, ha igényességével (karóra, bőrcipő) imponál a nőnek, már akkor le lett ez a labda csapva. Azóta ti (főleg blaci) ezt roppan humoros személyeskedő módon a fejemhez vágjátok. Gerle Éva összesen 2x sütötte el ezt a poént, mivel érezte, hogy ebben ennyi van. Nem több.
              Ahhoz hogy rövidtávon minél több felszínes csajt tudjál felszedni, ahhoz ezek a kiegészítők elengedhetetlenek. És hát valljuk be, a nők halmaza, leginkább felszínes lányokat tartalmaz, nem olyat, mint például Eszter, aki a hozzászólásai alapján normális, rendes nőnek tűnik! (és hát csinos dekoratív is, de ez már szexizmus ugye? úgyhogy indokolt a zárójel)
              … senki sem akar a jóképű kidolgozott testű roma aszfaltozóval ismerkedni…ami érthető, ugyanis ez gáz… ugye? De az Amerikából hazatért humortalan pösze öreg pocakos filmproducer; az maga az álomférfi…
              Mi most miről beszélgetünk tulajdonképpen Zöldfűszál? Itt már rég nem nekünk kell, hogy kellemetlenül érezzük magunkat. Fentebb leírtam pár statisztikát, vitassuk, beszéljük meg azokat. Tudom, hogy kényelmetlen, de jó lenne végre nyílt lapokkal, tisztán játszani.

              • Röviden: te képzeled, hogy általános trendekről beszélsz, holott csak a valóság egy szegmensét látod, azt akarod te is általánosságként prezentálni.

                • Nagyon szűk szegmensét, amit ráadásul az egyéni világnézet körvonalai foglalnak keretbe: nem kétlem, hogy van ilyen, de a saját – és saját szűk környezeted – negatív tapasztalatai, amelyeket egyébként szívből sajnálok – nem keverendőek össze az általános trendekkel, tendenciákkal. A “minden nő le akarja nyúlni a pénzemet” nagyjából az a tengely, mint ami a “minden férfi csak szextárgynak akar engem” vonal: ki kell tudni látni belőle, hogy egyáltalán megfelelő helyzetbe kerüljünk az egészséges társkapcsolatokhoz.

                  • … én amit a témával kapcsolatban akartam, többé-kevésbé elmondtam…

                  • Ráadásul azt a logikai hibát, amin valóban már a Csakazolvassán röhögtünk csúf módon, hogy ugyanis (lényegében) pénzzel akar nőt fogni, majd az így megfogott nőről kiderül, hogy erősen szereti a pénzt, akkor meg van sértődve, és levonja a következtetést, hogy MINDEN nő ilyen – holott másmilyent nem is keres, és neked sem hiszi el, hogy pont leszarod a pasi pénzét, ugyanis neked van elég – még mindig nem volt képes észrevenni, illetve megérteni, hogy hol itt a hiba. Nekem se hiszi el, hogy volt olyan barátnőm, feleségem, akinek nem kellett nemtommilyen óra, nem nagyon fogadtak el meghívást, hanem kölcsönös volt a fizetés. Viszont szerettek érdekes dolgokról beszélgetni, érdekes helyekre utazni (ócsóé, de annál több emlékkel), stb. És bizony, saját bevallásuk szerint az én mindenkori barátnőim (nem az enyémek, de nyelvtanilag a kölcsönös összetartozást is birtokos szerkezettel fejezzük ki), már akikkel ilyesmi szóba került, marhára unatkoztak minden drágaórás, pénzes pasik mellett, ezért nem is volt ilyen partnerük érdemben, csak ilyen pasik próbálkozásai.

                    • Az én, és az én ismerősi, baráti, rokoni köröm megélései is ezt az élményt támasztják alá.

                      Komolyan, basztatás, kioktatás és csúfolódás nélkül mondom, hogy le kéne pörögni a pénzzel megfogható csini kiscsajokról, és olyan társat keresni, akivel közös a jogok és kötelességek forrása. Lehet, hogy van benne meló dögivel, mert senki se mossa ki helyetted a szaros gatyát (és nem lesz mindig szex sem automatikusan, csak amikor a párod is megkívánt), de cserébe nem lépnek le a te vagyonod felével kenyértörés esetén (más kérdés a közösen szerzett vagyon, de arra is lehet korrekt szerződést kötni), és biztos lehetsz abban is, hogy a személyiséged játssza a párod számára a főszerepet a kapcsolatban, nem a kocsid márkajelzése.

                    • És ez most legitimálja az amerikai/magyar válási statisztikákat? Hova akarod a nemlétező vitát eltolni? Házasságról, és az ebből következő válásról/vagyonmegosztásról beszéltem.

                    • blaci200 // március 3, 2015 - 15:16 //

                      Nem csak arról beszéltél, arról is beszéltél, amihez hozzászóltam.
                      A válási statisztikákkal próbálod igazolni a hajléktalanságot, mi megint vicces. Egy rakás eset van, mikor a nő MENEKÜL gyerekestől a bántalmazó pasitól, látlelettel, a súlyos bűncselekményt (asszony- és gyerekverés) elkövető pasi meg marad a lakásban. Legalább annyi, mint a lakásból kiperelt pasi. Valójában, mint nem is régen vált férj és apa, egyben családsegítő szolgálattal elég jó (személyes, nem saját ügyből fakadó) kapcsolattal rendelkező jelzem, hogy ez sem igaz. Marha nehéz kirakni a semmibe a pasit, egy halom nő él együtt elvált férjével egyszerűen azért, mert a pasinak nincs hova mennie. Semmivel sincs nagyobb esélye, mint hogy a nőnek kell lelépnie a GYEREKEKKEL EGYÜTT a bántalmazó férj-apától.

              • Bocsánat, nem akartalak megbántani :,( a többivel viszont nem értek egyet. A Vajna házaspár és a Morrison’s club törzsközönsége nem a magyar társadalom leképződése.

                • Ugyan, nem történt semmi, ellenben ha megindulna végre: a rendszerint hozzászólásaimra adott dislike-cunami; azzal kiengesztelhetnél. Ugyanis felsoroltam feljebb egy-egy statisztikát, férfiszempontot, ami ugye nyers nőgyűlölet… Már rég -7 ben kellene lennie az összes hozzászólásomnak. Elszomorítotok. :(

    • “Ugyhogy ezeket az aránytalanságokat kiküszöbölendő, valahol mégis szükség volt a holtomiglan holtodiglan ra, ami az emberek többségének épp megfelelt.”

      Hát nem tudom, azért én örülök, hogy megfizetik a munkámat a piacon, és ha a férjem lelépne a titkárnővel (mert én szerencsés vagyok, az enyém jóképű, sok nőnek kell), van saját jogon tartalékom, keresetem.

    • Teljes családban élni is csak akkor jó, ha jól működik. Nálunk volt olyan a szűk családban, aki azért vált el és maradt inkább örökös egyedülálló anyuka (aki egyébként nem szexelt össze-vissza, sőt, amennyire tudom, egyáltalán nem), mert a férje csalta, verte, terrorizálta. A melegházasság ellen érvelőknek is mindig azt szoktam mondani, hogy egy apa és egy anya önmagában még édeskevés a boldog gyerekkorhoz, és ahhoz, hogy jó értékeket és jó élményeket szerezzen egy gyerek…

    • Vajon miért van olyan érzésem, hogy te a magazinban_megjelenő nő(ci)kben gondolkozol, akik nagyon számítóak?
      Te tényleg úgy gondolod, hogy a nem annyira szép, az elhízott, a frusztráltságtól befordult, a szorongó alkatú lányok/nők mind-mind “felfelé választanak”?
      És tömegével ismersz olyan elvált, (több)gyerekes nőket, akik “vígan szexelgetnek fiatal, jóképű férfiakkal, teljesen ingyen”? ÉS ezzel szemben szegény exférjeknek meg fizetniük kellene ezért, de hát csórikám nem tudja, mert szegényt kizsigerelte a volt feleség?

      Nem tudom milyen életed lehet, és miért látod így a dolgokat, de elég furán hatnak nekem az általánosításaid, és a kényszeres tényközléseid.
      (Annyit sejtek, hogy vagy nincs gyereked, vagy van, de elváltál.)

      • Igen, azért a nem 175 centi-45 kg-nagycicis-széparcú-szőke huszonéves csajokon kívüli réteg nem kimondottan ez a kategória. Szerintem benne van a pakliban, hogy hősünk nem a saját ligáján belül nézelődik, és ezért éri elutasítás. :(

  11. Nagyon tetszett a cikked, teljesen egyetértek.
    A nagymamám azt mondta egyszer, hogy “ha olyan világ lett volna akkor is, mint ma, mi biztosan elváltunk volna”. Nem tudom egész pontosan, hogy mit értett ezalatt, mert gyerek voltam és nem mertem rákérdezni, de örökre megragadt bennem a keserűség, amivel mondta. Nem azt mondta, hogy “ezek a mai fiatalok”, “bezzeg mi még akkoriban…”, hanem hogy a VILÁG nem volt olyan. És azt is biztosan tudom, hogy nem volt boldog a nagypapám mellett. Nevetni jóformán csak akkor láttam, amikor a papám már nem élt…
    Egyébként én hiszek a házasság intézményében, mert kényszerű vagy sem (és ma már szerencsére zömében nem az), mégis egy hosszú távú elköteleződés, ami vagyonközösséggel is jár, de azon túl is az élet rengeteg területét lefedi. Jobb esetben életünk végéig, de még pesszimista esetben is évekre, évtizedekre kötelezzük el magunkat. Ennél sokkal kisebb felelősséggel vagy kockázattal járó ügyletekre is kötünk manapság szerződést. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy ha egy pár (egyébként nemüktől függetlenül) bele akar vágni ebbe a vállalkozásba, akkor választhassák ezt a “cégformát”, ami az informális előnyöktől (például hogy nagyobb tisztelettel beszélnek velem, mióta “-né” vagyok) a kisebb és nagyobb formális jogokig (mint az, hogy a bank közösnek ismeri el a bevételeinket és így hitelhez tudunk jutni, egészen az olyan egyszerű dolgokig, hogy felvehetjük egymás csomagjait a postán, és akkor a gyerekekkel kapcsolatos jogokig el sem merészkedtem) megadja a támogatást és keretet ahhoz, hogy ez a hosszú távú vállalkozás gördülékenyebben működjön.

  12. Jajj, de szeretem ezt a cikket! :) Olyan jól írsz erről a témáról (is)!

  13. Szép kerek, okos gömb ez a post, ahogy Eszter módra szerettyük <3 Még el fogom olvasni párszor!

  14. Szia Eszter!
    Nagyon tetszett ez a posztod IS!
    Évától találtam rád már több, mint 1 éve. Gyakran olvaslak (követlek is ;) ), de még nem kommenteltem nálad (időhiány). Mivel most nem rohanok (annyira), ezért olvastam a kommenteket is, és volt ami felhúzott, írtam, de látom moderálás van, és gondoltam akkor már illene köszönnöm is.

    A házasságról magam is hasonlóan gondolkodom. A férjemmel mi úgy házasodtunk össze több mint 10 évvel ezelőtt, hogy szeretnénk ugyan együtt megöregedni, de felelőtlenség volna olyanokat ígérgetni, kijelenteni, amikről fogalmunk sincsen. Hiszen eddig is sokat változtunk, ezután is fogunk, és csak a jelen szándékunkat ismerjük.
    Ebben a szellemben élünk ma is, ami fura módon, nemhogy kicsapongóvá nem teszi a kapcsolatunkat, hanem végtelenül felszabadító biztonságérzetet is ad, mert időnkénti felülvizsgálatra késztet minket, és tabuk nélkül, őszintén tudunk beszélgetni akár arról is, hogy mit csinálnánk másképp a mai tudásunkkal (pl. együtt lennénk-e egyáltalán, lenne-e gyerekünk, mit csinálnánk, ha nem lenne családunk, boldogok vagyunk-e, mitől?, stb.). És tudjuk, hogy lennénk olyan korrektek egymással, hogy ha máshogy gondolnánk, ha már nem lenne jó együtt, vagy csak jobb lenne külön, akkor korrekt módon meg tudnánk beszélni, le tudnánk zárni.
    Pedig volt templomi esküvőnk is, és nem azért mer_az_olyan_nagyon_szép.

    • Szia Pillanat,
      nagyon örülök, hogy itt vagy, és hogy most meg is szólaltál. :)
      Valahogy így gondolom én is. Hogy szeretni, tisztelni egymást, nem vágyni másra, de közben tudni, hogy bármi történhet, mindannyian változunk, alakul a világ is körülöttünk, és ha már nem jó együtt, tudjuk szeretettel elengedni egymást. Én sem tudom elképzelni, hogy két olyan ember esetében, akik valaha mindennél fontosabbak voltak egymás számára, létezik olyan opció, hogy tönkre akarja tenni az egyik a másikat. Ha ilyen van, akkor az a kapcsolat valószínűleg eleve nem szerelmen, hanem érdeken alapult, vagy éretlen volt mindkét fél, nem egymást szerették, csak valaki kellett épp.
      Ért véget kapcsolatom 10+ év után, és szeretet van a helyén, meg jókívánságok mindkettőnk oldaláról. Nagyon sajnálom azokat az embereket, akik ezt nem élik át, mert a másik kihasználása a cél.
      A templomi esküvő valóban szép, ha tartalma van, és nem elvárás vagy státuszszimbólum. Nekem a templomom a természet, ezért ha oda kerül a sor, ott szeretnék igent mondni is. :)

7 visszakövetés / visszajelzés

  1. Pokolba az epres óvszerrel, élvezzük a tabumentes ökölszexet! | Eszter's Offtopic
  2. Passzív ellenállás? Csak azt tudom, én mit vállalok… | Eszter's Offtopic
  3. A hónap kedvencei #2 | Kincsesfüzet
  4. Nem baj, ha filléreket keres a nővérke, tartsa el a férje? | Eszter's Offtopic
  5. Szabad a melegházasság Amerikában – a leggyakoribb kérdések és a legkézenfekvőbb válaszok | Eszter's Offtopic
  6. Variációk 10 népszerű témára: ezt írta a blogger, ezt olvasta helyette a troll | Eszter's Offtopic
  7. Fals jólmegmondás: az igazi nőnek nincs műkörme, régen a házasságok az égben köttettek, a gyerek meg a szabadban játszott! | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: