“Szerkesztetlen” fénylények a fotókon és eszeveszett sötétség a fejekben

“Ha nem hiszed el hogy az élet tényleg örökké tart, hiába úszol, belefulladsz, pedig ott van a másik part” – nem szeretem a Tankcsapdát, mégis egész nap ez a dal járt az eszemben. Pedig azt gondolom, az embereknek nem az a fő bajuk, hogy nem “hisznek”, hanem inkább az, hogy eszükbe sem jut gondolkozni, ezért aztán óriási a káosz a fejekben és a szívekben.

Pár perce a nyolcadik (!) ismerősöm is megosztotta a Facebookon a népszerű mémet, amelynek témája a következő: “amit az emberi szem nem lát, de az objektív rögzített. Angyalok jelenléte egy balesetnél. A helikopternél lévő körök is angyalok jelenléte.
Kinagyítva a képet, látni hogy nem szerkesztett kép“:

A fiatal felnőtt férfiismerősöm a látottakat a következő gondolattal egészítette ki:

“Ha ez tényleg nem fake fotó akkor nagyon érdekes. Én hiszek az ilyenekben, és lenyűgöznek a hasonló dolgok! Reméljük ez nem fake.”

Nem tehetek róla, rögtön ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy megkérdezzem: kedves ismerős, ha rávilágítok a tényre, hogy ez egy szép illusztráció, amit valaki egy népszerű szerkesztőprogram segítségével rakott össze, akkor vajon ma este már az anyag marxista-materialista-ateista rabszolgájaként fogsz nyugovóra térni? És úgy egyáltalán: ha már hiszel “az ilyenekben”, akkor vajon miért nem gondolkozol el néha józan paraszti ésszel, hogy mi fán is teremnek az “ilyenek” meg a “hasonló dolgok”, amikben – állítod – hiszel?

Persze nem akartam kegyetlen lenni, ezért csak egyszerűen annyit írtam a kép alá, hogy:

“Ez egy szép illusztráció, Photoshoppal összerakva, de angyalok természetesen léteznek, a fényoldali entitások segítenek minket hitünktől függetlenül… illetve gondoskodnak arról, hogy megtörténjen mindaz, aminek meg kell történnie.”

Oké, tegyük egy picit félre az angyalokat és Jézus Krisztus személyét, akit legutóbb Cecilia Gimenez ábrázolt mindenkit megérintő hitelességgel: tényleg hihet bárki bármiben, ha hinni akar megélések és megértések helyett, még Xenuval meg a lélekporszívóval sincs semmi gond, de… nem árt egyfajta következetesség a választott világkép terén. Muszáj tájékozódni, gondolkozni, befelé figyelni és helyére rakni pár dolgot, különben az első nehézségnél kártyavárként omlik össze a sekélyes ideológia-gyűjtemény, bármiről is legyen szó.

Mire gondolok?

Hát nézd, van nem egy ateista barátom, akiket imádok, de újra és újra megdöbbennek, amikor valaki közülük ezzel a világképpel magához veszi az élet során elérhető keresztény szentségeket csupán azért, hogy – családi nyomásra, vagy mert “az olyan szép és romantikus” – templomi esküvője lehessen. Elkerekednek a szemeim, amikor az agnosztikus világképű szomszéd KERESZTSZÜLŐT választ a gyerekének, aki a templomban arra esküszik fel, hogy keresztény értékek szerint építi élete végéig a kisded lelkét. Are you fucking kidding, man? A szertartásokat a belső tartalom, nem a formaságok teszik értékessé*. Csináljad, ha hiszel benne, de istentagadóként, aki az egyházat a pedofil papokkal azonosítja, hitelesebb volna jegelni inkább a jegyesoktatást, pláne, ha már tíz éve együtt éltek és van két gyereketek, mire sor kerül a kézfogóra.

Ugyanígy azt is képtelen vagyok felfogni, amikor egy hithű, aktívan misére járó római katolikus kartárs a magazinok frissen végzett médiamunkás-gyakornokai által összehordott hárommondatos horoszkópjai alapján dönt élete fontos kérdéseiben, miközben kiröhögi azt, aki a karma és a szabad akarat rejtett összefüggéseire világít rá. Odáig rendben van, hogy az illető (ó, de sokan vannak!) rájött arra, hogy az egyház a világegyetem és az emberi létezés párhuzamainak kutatását azért tiltotta tűzzel-vassal, hogy a nép vakon és süketen szolgálja a hatalmat saját sorsa tudatos irányítása helyett, de akkor meg aztán végképp felfoghatatlan, miért nem néz mélyebbre a felületes, gyerekes marhaságoknál. Vagy azt mondjuk, hogy az asztrológia unatkozó háziasszonyok vigasza/Isten szava szerint tiltott gyümölcs, vagy ha már élünk vele, legalább hozzávetőlegesen megértjük szerepét és működését. Vagy, vagy.

Ti értitek azt, hogy a zsidó rabbik és keresztény papok 99 százaléka miért nem végez ördögűzést, amikor ördög pedig a Biblia szerint létezik? Számomra ez is felfoghatatlan. Történt pedig, hogy apám egyik volt osztálytársának a fia felkereste a falu papját, hogy felesége furcsa jellemváltozására keressen gyógyírt, amit szerinte sötét erők mozgatnak. A hívő család – hitük szerint és a Biblia alapján – ördögi megszállásra gyanakodott, de a pap nagyjából kiröhögte őket, majd közölte, hogy ilyesmivel már a hivatalos egyház régóta nem foglalkozik. Értem én, de ha hisznek benne, akkor miért nem csinálják…? Egyáltalán: az egyházak túlnyomó többsége miért utasít el minden modernkori “csodát” (a saját kanonizált szentjeiket és pénzt hozó zarándokútjaik főhőseit kivéve) a “szemfényvesztés” címkéje alatt, amikor öt- meg kétezer éve csak úgy hemzsegett a terep a kézrátétellel gyógyító, semmiből anyagot létrehozó, lebegő, angyalokkal bájcsevegő mesterektől? Vajon mindebből mára miért csak Németh Sándor tömegpszichózisa vagy a Budapest TV vérciki mémmé alacsonyodó, “élő gerincműtétet” végrehajtó tévéjósai maradtak meg, akiket 380 Ft+ÁFA percdíjon hívhatsz fel késő éjszaka?

Persze hullavicces az is, amikor a Minden Egy univerzális eszméjét magukénak valló, szervezett egyházaktól eltávolodott békenagykövetek szeretetenergiájába belerezeg egy kis zsidógyűlölet, buziszidás vagy cigányüldözés. Érted, mindenki egy, semmi sem történik véletlenül, minden mindennel összefügg, szellemünk örök és elpusztíthatatlan, mindannyian az isteni fény részei vagyunk… kivéve persze a zsidókat, a buzikat és a cigányokat. Érted. Kis Magyarország nem ország, nagy Magyarország mennyország, ja bocs, negyedik dimenzió, kapunyitás meg 2012, vesszen Trianon és a szőröstalpú románok, de te is, hitetlen hazaáruló! Majd mi, sumér-szkíta-hun harcosok elhozzuk a zaranykort a világnak, addig is olvassunk Kurucot a Barikádon, és szidjuk a kormányt ezerrel, vesszen Orbán ….és Gyurcsány is, meg persze a rohadt négerek, és az összes globalizált elnyomó meg ballibsi köcsög, heil Hitler! Éljen a Szent Korona és István, a király, de azért persze Koppány és Vazul is, meg az egész sámánisztikus pogány kultúra, Szűz Máriával és Innanával együtt, lehetőleg egyszerre!

Nézem ezeket az embereket, és komolyan nem értem őket: nem az a kérdés, hogy miben hisznek, hanem inkább az, hogy miért mondanak ellen saját maguknak, miért nincs bennük belső rend, ami helyére billentené a kognitív disszonanciát? Hol marad a szívükből az igény, hogy megértsék és megéljék mindazt, ami körülveszi őket a látható és láthatatlan világban, ha már egyszer ők maguk döntöttek úgy, hogy hinni szeretnének? Hogyan mondhatja egy fiatal felnőtt férfi azt, hogy “hisz az ilyesmiben”, amikor pontosan fogalma sincs arról, micsoda “az ilyesmi”… és csalódott volna, ha a számára eddig láthatatlan valóság a továbbiakban is megmaradna az érzékelés finom függönyének takarásában? Így mégis mi a hitének az alapja?

Ilyenkor aztán mindig hálás vagyok, hogy “hit” helyett engem megélések és megértések vezetnek (általában így, ebben a sorrendben), hiába háborgok olykor, amiért még bőven van mit átültetni a gyakorlat mezejére… többek között például azt is, hogy ne ítélkezzek a hasonló gyermeki naivitású megnyilvánulások fölött. Úgyhogy most ítélet nélkül, segítő szándékkal mondom: ébredjünk már fel, gyerekek! Utána sokkal jobban látjuk majd a lényeget, szárnyakkal vagy anélkül.

---

_{*Igaz, nem tudom, miért csodálkozom, amikor a WordPress nemrég három esküvői blogsablont is elérhetővé tett a házasulandók számára… itt egy népszerű iparág és az ember boldogság-stabilizáló mániája találkozik. Hosszú időre el is vette a kedvemet a házasságtól a téma köré épülő álszent, sekélyes és tudatlan cirkusz, de ma már tudom: szeretnék “esküvőt”, de csak olyan szertartásokkal, amik jelentenek is számunkra valamit…}