Aktuális

Néhány gondolat, ami kiveri a biztosítékot a bigott keresztényeknél

Kezdjünk rögtön valamivel, amivel többség nem ért egyet

Azt kérdezi, mi a problémám a kereszténységgel. Helló, miről beszélünk? Semmi. Egyik vallással sincs bajom, tehát az Evangélium hirdetőivel sem – sőt, igazából az ő világukat ismerem a legjobban, elvégre hat évig jártam hittanra heti két alkalommal. Rendben, bevallom, hogy az emberiség nagyobbik részét elnyomó, kizsákmányoló, tudatlanságban tartó és kiirtó “keresztény” hatalmi gépezettől már kinyílik a zsebemben a bicska, de szerencsére tisztában vagyok azzal, hogy mindennek semmi köze sincs Jézushoz. A többit meg igyekszünk megbocsátani nem hétszer, hanem akár hetvenhétszer is…

Azt is megkérdezi, épp elégszer, hogy minek foglalkozom elvont témákkal, amikor agnosztikus világképét beárnyékolja percepciója valamennyi korlátja, s ezért inkább az élet apró, érzéki örömeire fókuszál. Miért? Nehéz erre mit mondani. Talán azért, mert semminek sincs értelme, ha nem keresed és találod meg a mélyebb összefüggéseket, és nincsenek a verbális kereteken túlmutató válaszaid a létezés legalapvetőbb kérdéseire – egy bizonyos pont után pedig egyes dolgokat különösebb erőfeszítés nélkül is tudni fogsz, miért ne beszélhetnél tehát nyíltan minderről? Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az elvontabb, filozofikusabb témák mindig kevesebb olvasót vonzanak, és azt is tudom, hogy ennek a szűk rétegnek a java rendszerint támadásnak veszi a leírtakat, és heves nemtetszését fejezi ki – ennek ellenére most mégis írni fogok arról, amitől a bigott, szemellenzős keresztények egy része teljesen kiborul…

Az egyéni felelősségvállalás minden fejlődés alapja.

A bigott keresztények jelentős része úgy gondolkozik, hogy ők a legjobb esetben is csak imádkozhatnak, hogy a szentháromság valamely tagja megérintse és megszabadítsa őket minden velük született és szerzett bűntől, s a boldog öröklét ajándékával kedveskedjen nekik. Úgy vélik, Jézus nélkül semmire sem mennek, holott maga a Messiás is arra biztatott mindenkit, hogy őt mesterként s egyben testvérként (a Mennyei Atya gyermekeiként) kövessék az úton, ne pedig vakon, kérdések és válaszok nélkül imádják.

Ha egy teológiai vita során esetleg szóvá teszem, hogy fontos, hogy az ember tudatosan munkálkodjon saját fejlődésén, a legtöbb keresztény rögtön kiabálni kezd: “az önmegváltás a sátán útja, te csak kérheted a megváltást, s majd Fiú maga dönti el, mikor vagy érdemes az érintésére”. A keresztények többsége számára a földi halandó amolyan bűnben fogant passzív entitás, amelynek top spirituális cselekedete a legjobb esetben is maximum az Ige befogadása lehet – de mit ér a befogadás, ha nem tanulunk meg élni vele, tehát hol marad az egyéni felelősségvállalás és a tudatos fejlődés opciója, kérem szépen?

Lehet választani, végül is

Igen, minden ember rendelkezik teremtőerővel, és folyamatosan teremt – a teremtőjét neki!

Az áhítatos keresztény ismerőseim valamiért sikítófrászt kapnak attól a gondolattól, hogy az embernek teremtőereje van, amit tudatosan vagy tudattalanul, de mindenképpen, természetéből fakadóan használ. Nem értem, hol itt a bökkenő, amikor már a Biblia és Jézus Krisztus is folyton azt szajkózza, hogy Isten gyermekei vagyunk, a Fenségesnek a fiai mindahányan – és hát egy kölök azért örököl pár jellemző vonást a szüleitől: a Teremtőtől jelen esetben a teremtés képességét.

Jó, nem teljesen úgy, ahogyan az a Rhonda Byrnes-féle Titok-opuszban szerepel (nevezetesen: kedden kiválasztod, melyik Los Angeles-i álomházban kívánsz élni, szerdán wishboardra rakod a kecó fotóját, csütörtökön vizualizálod a berendezés illatát, péntekre az álomotthon a tiéd, szombaton pedig nagy költségvetésű filmet készítesz álmod valóra váltásáról), de azért még működik a dolog. Tény, hogy szocializációnk és egyéb korlátaink folytán bizonyos ok-okozati összefüggések rejtve maradnak előttünk, de attól még mi voltunk azok, akik gondolataink, szavaink és cselekedeteink lenyomataként létrehoztunk egy szituációt… vagy éppen részt vállaltunk egy más által létrehozott helyzetben. Nem is lehetne nagyon másként a dolog, ha az univerzum nyilvánvaló egységélményéből indulunk ki, ugye.

Igen, de ettől még nem kell megfeledkezni Jézusról sem – a tudomány nem gyengíti, hanem épp erősíti a hitet ezzel a tézissel.

A “mágia” nem démonizált okkultizmus, hanem egyszerűen az, ahogyan gondolatainkkal, szavainkkal és cselekedeteinkkel hatunk a világra – persze az erre tudatos embert nem lehetne úgy irányítani, ahogy a hatalomnak tetszik.

Amikor az elsőáldozásra készültem, rengetegszer hallottam, hogy távol kell tartanom magamat a sötét, okkult mágiától: a pap bácsink szerint a tinimagazinokba pakolt, túlterhelt gyakornokok által összeizzadott hatsoros horoszkóp is ebbe a kategóriába tartozik. Tízévesen persze még nem tudtam elmagyarázni, hogy a szórakoztató lapok tizenkét napjegyre lebontott pársoros közhelygyűjteménye nem igazán kapcsolódik ahhoz a tényhez, hogy minden mindennel összefügg, s így létezésünk sem független az univerzumtól, ám már akkor sem értettem, miért volna baj ezzel foglalkozni. Az Ószövetség vajon nem a csillagok állása alapján jövendölte meg Jézus születésének idejét, helyét és körülményeit, és a napkeleti bölcsek – három királyok – talán nem az asztrológia tudományának segítségével jutottak el a betlehemi istállóig?

A mágia voltaképpen annyit tesz, hogy átlátom a világ működésének összefüggéseit, és uralom a négy elemet az univerzum törvényeinek betartása segítségével – a “fehér” mágia pedig annyiban különbözik a “feketétől”., hogy nem próbálom meg befolyásolni, manipulálni vagy átrendezni más emberek szabad akaratát. Jézus első tanítványai még mind képesek voltak erre: s nem csak Jézus mellett jártak vízen, kommunikáltak angyalokkal vagy gyógyítottak embereket, hanem jóval azután is, hogy a Messiás (fizikai értelemben legalábbis) távozott köreikből. Az esszénusok például ma is oktatják az angyalkommunikációt, ami miatt bibliai keresztény egyház létükre napjainkra össze is mosták őket a new age-dzsel.

“Amúgy se jó, ha túl sokat tudsz”

A pünkösdi karizmatikus keresztény egyházak ma is úgy vélik, hogy a korai egyház mágikus természete – csodái, karizmái – napjainkban is kell, hogy éljen: ők például állítják, hogy megőrizték a gyógyítás, a “nyelveken szólás” és a szentlélekkel való kapcsolattartás képességét. Más kérdés, hogy a hazánkban legnépszerűbb pünkösdi karizmatikus keresztény csoport – a Hit Gyülekezete – esetében a “nyelveken szólás” és a “Szent Szellemmel való töltekezés” aktusa a nézők számára amolyan furcsa, tömegpszichózisra építő, felszínes formaságként jelenik meg: csak azt látjuk, hogy Németh Sándor megérint valakit, aki rángatózni, nevetni, fetrengeni és halandzsázni kezd, de nem teljesen értjük, miféle építő energiaátadás- és felhasználás történt… már ha történt egyáltalán. Nem akarom persze bántani a Gyülit, de igazából nem értem: ha már a legfelsőbb, legszentebb energiához nyúlunk, miért nem tanuljuk meg azt tudatos, konstruktív módon használni? És most nem csak a Vidám Vasárnapolókról van szó, hanem valamennyi keresztény egyházról: miért nem ad szinte egyik gyülekezet sem kézzel fogható, alapvető összefüggéseket bemutató karizmatikus képzést, amely a gyógyítást, a felsőbb szférákkal történő kommunikációt, és – összességben véve –  létezésünk misztikumát tanítaná meg a hívek számára? Olyat, amely nem csak egy “belső kör” (lásd Rózsakeresztesek, a kereszténység “ezoterikus” divíziója), hanem bárki és mindenki számára elérhető, aki igényli a fejlődést? Tudtuk ezt mi valamikor, és régi mondáink, meséink meg is őriztek pár fontos elemet, de a hatalom hamar rájött, hogy a tudatos embert nem lehet birkaként terelgetni és tehénként fejni, ezért aztán az elmúlt kétezer évben lassan teljesen anyagazonossá váltunk. Ma az ember olyan természetességgel azonosítja magát az anyaggal, hogy még a hívő keresztények is rettegnek az elmúlástól… ami lássuk be, azért vicc a köbön. Egyszerűen abszurd dolog a kilencvenhat éves, élete legjavát a szemközti katolikus templomban töltő Böbe nénit látni (itt lakik a házunkban), amint reszkető térddel kilincsel a reikinagymesternél, hogy ugyan gyógyítsa már őt ki a rákból, mert (még) nem akar meghalni…

Minden út ugyanoda vezet.

Sokáig nem értettem, miért kopogtatnak be időről időre Jehova tanúi lakásom ajtaján, s miért küldenek nekem vadidegen mormon fiatalok Jesus Loves You tárgyú üzeneteket a különféle közösségi portálokon (majd keresztelik meg poszthumusz Anne Frankot ugyanezek az arcok, több millió már nem élő zsidóval egyetemben). Aztán megértettem: helló, ezek a kedves, jó emberek mind abban a hitben élnek, hogy mindenki pusztulásra és örök kárhozatra ítéltetett, aki az ő konkrét szertartásaik szerint nem vallja meg bűneit, nem könyörög bocsánatért, nem alázkodik meg Isten előtt, nem merítkezik alá a szentelt vízben és nem fogadja el egyedüli, kizárólagos, üdvözülést hozó megváltójaként Jézus Krisztus(ostyává lényegült testé)t. Ahogy ezt megértettem, rögtön megbocsátottam a kissé erőszakos, tolakodó prédikátoroknak: te talán nem vetnéd magadat a vízbe, ha úszómesterként fuldoklót látnál a medence közepén?! Na ugye.

Keresztény embertestvéreink jelentős része nem érti még, hogy Isten gyermekeként irreleváns, melyik földi hatalomközpont felszínes formalitásait érzed magadénak, s testben élő spirituális lényként kevéssé tudsz egyetlen élet során változtatni a testtől független felsőbb éned úticélján. A (gondolatban, szóban, cselekedetben megnyilvánuló) tartalom, ami Jézus útjához kapcsolódik, ezerszer fontosabb a formánál, ami a különféle egyházközösségekhez köthető. Nem állítom, hogy a formai keretek mindegyike haszontalan, s gyülekezetekre sincs szükség, de meggyőződésem, hogy a lényeg nem a felszínen, a formalitásban rejtőzik: ilyenformán tehát minden fénylény isteni törekvése hasonló állomásokon visz végig ugyanaddig a célig…. Az igazság az, hogy minél magasabbra jut az ember törekvéseiben, annál inkább eltűnik szeme elől a különbözőség, és rálátást nyer a különféle hitek univerzális egységére, ahol csak a definíciók és a formai keretek különböznek egymástól, a tartalom nem.

Csak hát ahol van tér és idő, ugye…

Reklámok
Eszter névjegye (877 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

11 hozzászólás Néhány gondolat, ami kiveri a biztosítékot a bigott keresztényeknél bejegyzéshez

  1. az én vallás köré fűződő gondolataimat többek között egy osztálytársam mondata erőszakolta halálra még hetedikben, talán meséltem: “ha nem a fideszre szavaztak a szüleid, nem vagy igazi keresztény” – akkor 5456456 olyan kérdés merült föl bennem, amit megfogalmazni sem tudtam magamnak. azóta is keresem rájuk a választ, de tény, h bigott emberekkel nem szívesen beszélgetek, mert az érveimtől és a kérdéseimtől percek alatt felkapják a vizet.

    ízelítő a kérdésekből:
    – hogyan nevelhetnek a szülei úgy egy szerencsétlen gyereket, h 13 évesen teljes meggyőződéssel foglaljon állást a szakrális és a világi ideológiák ingoványos metszetében? ehhez minimum rengeteg élettapasztalat és elméleti háttértudás kellene.
    – miért tartja mifelénk mindenki a vallást erkölcsökkel szorosan összefüggőnek, amikor a katolikus egyház mocskosabb minden politikánál? a párunkkal nem dughatunk házasságkötés előtt, de kisfiúkkal bármikor, mi?
    – a saját vallásom (elvileg református vagyok) mely tanításaival tudok azonosulni, melyekkel nem és miért?
    – mi van, ha az “igazság odaát van”, magyarán nem a kereszténységnél kell keresni a bölcsek kövét, hanem mondjuk valami keleti spiritualitásban?
    – miért kell egyáltalán címkékkel ellátni, miben hiszek?

    • “ha nem a fideszre szavaztak a szüleid, nem vagy igazi keresztény” – muhahahahahahaha! LOL

      A kérdésarzenált megértem, én általános másodikban külön füzetbe vezettem kérdéseimet ceruzával, számozva. Az első az volt: ha Ádámnak és Évának két fia volt, Káin és Ábel, mi hogyan lehetünk egynemű testvérpár utódjai? De persze a többi is kemény volt: mit nem adnék érte, h megtaláljam a sok okosságot…. Berci atya mindenesetre teljesen ki volt akadva, és közölte, hogy ne agyaljak, higgyek inkább. Mire én: jaaa, akkor azért pont a tudás fájáról nem ehetett az első emberpár, mert az a hitet oltja ki? Berci atya akkor rámszólt, hogy ne rendetlenkedjek, vagy kizavar. Nem volt nyitott a teológiai vitára egy nyolcéves kölökkel. :DD

      Persze, én elméleti szinten mindenképpen megtenném azt, amit a gyakorlatban nem lehet: különválasztanám a (a gazdasági/politikai/mindkét hatalomhoz kötődő vallásokat a tényleges szakrális tartalomtól, erkölcsi tanítástól és eredeti üzenettől. Azt értjük, h maga a hatalmi eszközként működtetett intézményesített vallásnak miért érdeke az emberek sötétségben tartása (a kussoló, mozdulatban birkát könnyebb nyírni, fejni), de azt már nehéz megérteni, hogy az útkereső egyén
      a, miért nem keres válaszokat a kérdéseire;
      b, miért ragaszkodik értelmetlen, különálló, koszos puzzle-darabok különválasztásához a kirakósjáték összképével való foglalatosság helyett (és itt lehet azzal érvelni, hogy azért, mert nincsenek egzakt, mindenki számára észlelhető/felfogható válaszok, de akkor is ott marad a logikai ellentmondás, ami már elméleti szinten is abszurddá teszi az össze nem egyeztethető, mégis egymásra épülő következtetéseket, mint pl. a fentebb említett “Isten gyermekei vagyunk vs. csak a megváltó menthet meg minket” attitűd).

      Nincs mit tenni, a vallás jelenleg hiedelemszinten létezik, de idővel alátámaszthatja majd a tudomány, és az egyéni törekvés háttérbe szorítja a hatalom által vezérelt lebutított, cenzúrázott változatot. (Ez most kicsit radikálisan hangzott, de vállalom, ez egy ilyen nap… épp írtam reggelre egy Tom Cruise-os rövidhírt is, úgyhogy a héten még a szcientől is várható levél, amiben lebasznak :D… mindig írnak ilyenkor, sztem vmelyik tímjük óránként guglizik. Vicces ellentmondás, h szcienék az istenkép helyett pont az egyénfejlesztést hangsúlyozzák, de náluk is durva hatalomgyakoroló gazdasági eszközzé válik a vallás, mint olyan. Vajon ez törvényszerű anyagközpontú világunkban? Igaz, szcienéknél már a message is hibás, nem csak a módszer…)

  2. Amin nagyot nevettem, az a Rhonda Byrne-féle Titokban található gyors leírásra vonatkozott. Ám amennyire vicces, valójában annyira igaza is van… Ha kilépünk az időből, akkor azonnal teljesülnek a kéréseink, így a ház is, akár. Mostanában azt figyeltem meg, hogy attól függően, mennyire tudom az időtényezőt kivonni a kérésemből, 15 perc és nagyjából 3 óra közötti időben teljesülnek a kéréseim. A múlt heti akcióm, amikor is itt járt egy kedvenc bandám, és mindenképpen szerettem volna velük találkozni, olyan élményekkel gazdagított, amely rávilágított arra, ami az egyik képeden meg is jelenik: I have something better in mind. És tényleg. A türelem nevű tulajdonság az egyik legfontosabb a kvantumléthez, Kryon is ezt tanítja: kérsz valamit, kapsz valamiféle jelet, és nem azonnal kell elkezdeni cselekedni, hanem hagyni, hogy a szinkronicitás kibontakoztasson mindent. A türelmetlenség a félelemből ered, ezzel még nekem is van feladatom jócskán. De néhány gondolatom (pozitív természetesen hiszen a negatívot olyan természetesnek vesszük, hogy azt akár 2 másodperc alatt megteremtjük) rekordsebességgel valósult meg.
    Nekem volt egy kolléganőm, aki Jehovás nézetekkel bírt, és érdekes volt vele beszélgetni. Alapvetően sokkal pozitívabb a nő, mint a református keresztanyám, aki tényleg azt hiszi, hogy ítéletet hozol a fejedre, ha nem tisztulsz meg, mielőtt Úrvacsorázni mész. Hiába, nem vagyunk egyformák, a vallással szerintem nem lenne semmi baj, ha a keresztények az Egyházat nem azért találták volna ki, hogy a nép fölött uralkodjon, szándékosan félrefordítva a Bibliát, és a szeretet nevében háborúkat indítva (erre azért teljesen el tudok borzadni…), illetve ha Istent nem valami felhőn csücsülő, rajtunk abszolút kívül álló hatalomnak tekintené, hanem ÉREZNÉ, hogy egyek vagyunk vele… Mert akkor bizony, nem lenne ennyi szenvedés ezen a drága planétán.

  3. Érdekes, érdekes gondolatok.
    Az egyháznak én is tagja vagyok. Ennek ellenére nem védelmére kelek, hanem csak tényként mondom, hogy mindig az adott világ realitásában élt – akár pozitív, akár negatív előjellel (pl. hihetetlen vagyonok ugrabugráltak régen, de ezeknek köszönhetők pl. Michelangelo vagy Raffaello gyönyörűségei, a ravennai mozaikok stb. amelyek szemet, lelket gyönyörködtetnek). Ezért marha nehéz különválasztani a közélettől, hiszen ha valaki keresztény közegben nőtt fel ebben a társadalomban, annak a bőre alatt ott vannak a keresztény erkölcs na meg a közélet, politika főbb irányvonalai.
    Ha az egyház egyes tagjait szidjuk, mögöttük azt is látni kell, hogy az egyház is csak emberekből áll, és csak annyira lehet tökéletes és makulátlan, amennyire a benne élők azok. Az, hogy ennek ellenére működik, és most újra több embert vonz, biztos vagyok benne, hogy isteni kegyelem. Nem hiszem, hogy pl. az egyház tesz pedofillá vagy kapzsivá valakit, vagy valamelyik párt elkötelezettjévé. Inkább az adott tag személyiségei, gyengeségei törnek elő. De: nemcsak ilyenek vannak, hála Istennek. Sőt, ezek vannak kisebbségben, csak ezekből lehet szenzációt generálni.
    Vannak olyan csodálatos példaképek, akik lelkülete miatt azt mondja az ember, hogy mindenki más gyengeségeit és az egyház botlásait is megbocsátja (mert elítélni, ugye, nincs jogunk, mivel akár fél perccel később mi is beleesünk abba, amit a másikban kritizáltunk), ha ilyen igazi krisztusi lelkülettel élő emberek is kinevelődnek benne. És nagyon sokan vannak!
    Aki rám a legnagyobb hatást tette az utóbbi időben, az Böjte Csaba testvér. Bármelyik könyve olyan befogadó szeretettől árad, hogy az embernek kedve lenne beszámozni a mondatait, mint a Szentírást, és így idézni egy-egy beszélgetéskor. Még akkor is, ha ez eretnek gondolat :o)

  4. Hello ! Szerintem tök érdekeseket írsz, és fantasztikus, nem is tudtam, hogy vannak ilyen emberek, akikben ennyire erős a tudásvágy, és a… mondjuk, Isten-keresés… vagy mi ez. Hát de szerintem nincs itt semmilyen ellentmondás, amiket legalábbis felsoroltál, azok közül egyetlen egyet se látok annak. Például: Káinnak nem volt kivel összeházasodnia?… Én úgy olvastam, hogy az emberiség egyáltalán nem Káintól származik, hanem Séth-től, aki Káin és Ábel után született, és nem csak ez a 3 fia volt Ádámnak és Évának, hanem jóval több, csak nincsenek megnevezve e három fiún kívül. Valahogy így van leírva: “és éle még száz…-valahány esztendeig Éva, (minekutána Káint, Ábelt, és Séth-et szülte), és SZŰLE FIAKAT ÉS LEÁNYOKAT.” – Tehát, így már lehetett kivel összeházasodni, mert nem csak Káin és Ábel volt ott, hanem jó sokan, és ne felejtsük el, hogy akkoriban még jóval tovább tartott az emberek élettartama, mint most. (Legalábbis, így van megírva).

    Tehát, ott volt Káin és Ábel. Egyiktől se származhatunk, mert Ábel, szegénykém, gyilkosság áldozata lett, Káin meg utána ilyen földönfutóvá vagy mivé vált, és egyáltalán nem említi a Biblia, hogy ezek után lett volna családja (ha jól emlékszem), …de ez teljesen mindegy, hogy volt-e, hiszen, ha voltak is leszármazottai, ők mind elpusztultak utána a vízözönben. A Biblia nemzetségtáblázatai szerint nem Káintól, és nem is Ábeltől, hanem Séth-től származik mindenki, mert az ő leszármazottja volt Noé, akinek a családja volt az egyedüli, aki túlélte a vízözönt. Akkor hol az ellentmondás? :)))

    Egyébként, szerintem épp az a rendkívüli a szentírásban, és pont ez növeli meg a szemünkben a hitelét, vagyis, ez is, hogy ilyen sok ember írt bele részeket, évezredeken át, és mégsem találunk benne egyetlen ellentmondást sem, (csak legföljebb olyat, ami annak látszik), pedig több száz oldal. A többi felvetésed meg… fuuuuuu, rohadtsok mindent tudnék ezekről írni, csak az a baj, hogy nem merek, mert nem akarok okoskodónak tűnni, mert éééén is utálom az okoskodókat : ))) csakhogy ezekre a kérdéseidre annyira egyértelmű válaszok vannak magában a Bibliában, hogy nem tudtam nem hozzászólni, továbbá ide is van írva, h szóljunk hozzá nyugodtan, lájkoljuk, tegyük közzé, stb-blabla-bla…, úgyhogy nem hagyhatom szó nélkül: pl az eredendő bűnről meg az van, asszem, a Római levélben… vagy nem, a Korintusban, vagy mittudoménhol, hogy “mióta ember által jött a halál, ember által jött a feltámadás is a halálból, MERT: (most jön a lényeg) – miképpen Ádámban MINDNYÁJAN meghaltak, (az eredendő bűn miatt), azonképpen Krisztusban MINDNYÁJAN megelevenednek.” – (=föl fognak támadni, más fordítás szerint). szerintem ez a válasz a kérdésedre – (remélem, jól idéztem, de írd be a keresőbe, hogy hogy van pontosan) – tehát: tarthatjuk igazságtalannak, és a sors részéről kiszúrásnak, hogy Ádám, az első ember miatt minnnnnnnden leszármazottja is örökölte tőle az eredendő bűnt, (pedig mi nem is csináltunk semmit, mégis bűnösként születtünk meg !!) Ezt mondhatjuk igazságtalannak, és talán az is, de (a kegyelem és a törvény szembeállítása eléggé központi témája a Római levélnek), szóval, azt mondja, hogy “ahol a bűn megsokasodik, ott a kegyelem is”. (or something like that) Úristen, mennyit írok már, ezt nem hiszem el.

    • Szia Jean,

      nagyon köszönöm a kommentedet, nem éreztem túl soknak, érdekes volt olvasni. Ősszel vettem a kezembe a Bibliát először FELNŐTTKÉNT – azért más így, mint gyerekkoromban. Egyelőre még csak az Újszövetséget olvastam el, az Evangéliumokat többször is. Szerintem az a legfontosabb, leghitelesebb rész, nem annyira a levelek. Az Ószövetségen még nem rágtam át magam, kivéve persze a Zsoltárokat. Szóval, sok-sok minden letisztult: megismertem TÉNYEKET, amik le vannak írva, és persze átláttam így interpretációkat, amiket egyik vagy másik egyház nem teljesen jól vett át.

      Összességében véve azt látom, hogy maguk az Evangélimok fantasztikusak, amit viszont a legtöbb egyházközösség – tisztelet a kivételnek – csinált, az borzalmas. És én úgy látom, sok mindent figyelmen kívül is hagytak, félre is értettek sokan… nem is beszélve egyes hatalmi manipulációkról. Hiába más kérdés ez, ami külön több ezer oldalas könyveket töltene meg, nehéz elvonatkoztatni tőle, ha a kereszténység különféle ágairól van szó. Sok ember a legjobb szándékkal is rosszat vesz át abból, ami eredendően óriási értéket képvisel.

      Az eredendő bűn koncepciójáról a Katolikus kalandjaimnál írok, és már várom, hogy a teremtéstörténet is sorra kerüljön, felnőtt aggyal először. :) Hé, de ha se nem Ábel, se nem Káin, akkor kitől örököltünk…? :) Na jó, ez költői kérdés volt, nemsokára oda jutok, hogy összefüggéseiben látom a sztorit.

      Köszi a kommentet még egyszer!

      • Szia ST ! Én is az evangéliumokat ismerem a legjobban, az az igazság : ))) Viszont nekem van még ebből a most ősszel megjelent, újfordítású Bibliából még néhány elosztogatható példányom (ingyen), ami mai, magyar nyelven íródott, és pont abból a célból, hogy elkerülje az összes vallásos, vagy nem közérthető szót, és a lehető legegyszerűbben van fogalmazva, hogy még olyan tizenéves-forma gyerekek is megértsék, miközben persze, hűséges marad az eredeti szöveghez. Kell? Rám bízták, hogy adogassam el, (de csak annak, aki tényleg olvasni fogja). A boltokból már kezd kifogyni. És nem tudom, mikor lesz utánnyomás, de majd biztos lesz. Én amúgy mindig a Károli-fordítást olvasom, mert tökre megszoktam, és szép, régies nyelven van írva :)) Persze, ha valamit télleg nem értek, akkor megnézem az újban, vagy angolban, vagy franciában, és úgy már elég jól össze lehet rakni, hogy egy-egy rész mi mindent jelent.

        Az egyházak szerintem is elmehetnek a jó édes anyukájukba. : )))) (Ezt remélem, nem sokan látják) :))) de ez csak az én véleményem. Persze, hallottam már másokat is így beszélni, és könyveket is láttam erről a témáról, pl. Derek Prince: Krisztus (vagy Isten?) gyülekezetének újragondolása, vagy Frank Viola: …? hasonló című (nem jut eszembe) c. könyve is mind hasonló dolgokat fedez föl: hogy az egyház tisztára emberi, amiben már nem igazán van jelen Jézus, és jó nagy szervezet lett belőle, és szerintem is mindaz, amiből emberi RENDSZER lesz, (verkli), az máris nem nagyon használható Isten számára, aki pedig mindig újat és újat szeretne mutatni nekünk. Jézus sohase mondott ilyet, hogy “szervezzetek nagy-nagy egyházakat, építsetek minél nagyobb és minél több templomot, amit persze, fönn is kell tartani, kell az élére egy pap, amit fizetni kell, és az majd tök jó lesz, amikor a gyülekezet és a pásztor/pap/lelkész kölcsönösen függnek egymástól, ja és persze, az állam pénzétől is, és akkor majd a pap fogja megmondani, hogy mi mit jelent az Írásban, és mindenki vasárnaponként szépen leül, végighallgatja + nézi a “műsort”, és a prédikációt/szentleckét, ami nagyrészt arról kell szóljon, hogy 1. ugye, hogy mi sokkal jobban csináljuk, mint bárki más?! 2. aki nem hozzánk tartozik, az egy nagy nulla hozzánk képest, és még az is lehet, hogy a pokol tüzében fog elégni, 3. legyetek már buzgóbbak, mert így nem működik ez az egész rendesen, úgyhogy járjatok gyakrabban misére+istentiszteletre, és adakozzatok többet !! (hozzáteszem, hogy ha magáé, Jézusé lenne ez az egyház, akkor működne is rendesen), 4. biblia-tanítás helyett szokásos erkölcsi szöveg, amit magunktól is tudunk: legyünk jók, szeressük egymást, blablalba” Ilyeneket nem mondott, mégis, a korai egyház sokkkkkkal hatékonyabb volt, amikor még nem volt államvallássá téve a kereszténység, és nem lett belőle gépezet. Én a falra mászok a sok-sok emberi kitalálástól, hogy pl. hogyan kell evangélizálni?? Tegye föl a kezét, aki meg akar térni, jöjjön előre, mondd utánam, zene beúszik — Ilyesmi nincs leírva a bbl-ban, hogy ezt mindig így és így KELL ! vagy azt, hogy hogyan kell egy istentiszteletnek lezajlania. Mégis, mindig újra és újra ugyanúgy megy. Nem véletlenül nincs leírva, hogyan kell, mert szerintem ezzel az a célja, hogy hogy mi állandó kapcsolatban legyünk vele, és ő majd vezet minket. Viszont, ilyeneket mondott, Jn. ev. nemtommennyiben, amikor a samáriai asszonnyal beszél, arra a kérdésre, hogy hol kell imádni az Atyát, melyik templomban?? (katolikus, református, adventista, vagy akkor most melyik? “nem itt, és nem ott kell imádni az Atyát, hanem szellemben és igazságban” (asszem így van) És a tanítványainak meg azt mondta, hogy “az Isten országa nem itt, vagy ott van, hanem az Isten országa bennetek van.” És szerintem ebből is látszik, hogy őt csakis az emberek érdeklik, emberi “élő kövekből” (így van megírva) fogja fölépíteni az —>Ő<— Egyházát, nem pedig számára élettelen dolgokból, mint: templomok, gyülekezeti termek, egyházi hierarchiák, pap-püspök-érsek-stb, leuralás, kontroll, szentségek, tanítások, felekezetek, missziós szervezetek, teológiai főiskolák, stb. – mindegyik döglődik, és pénz-hiánnyal küzd, és ezt úgy próbálja életben tartani, hogy folyton sulykolják a hívőket, hogy adakozzatok jobban, és többet, és gyakrabban, de ne csak erre, hanem arra is, stb. Ha valóban Isten munkája lenne, akkor biztos nem szenvedne ennyire. Valahány százalékban biztos Isten munkáját végzik, de egy csomó fölösleges, és káros dolog is van benne.

        Na mindegy, egyáltalán nem az egyházakról akartam írni, csak röviden akartam, de ennyi lett belőle :)) bocs. Egyébként, ami a teremtést illeti, azt hallottam valakitől, hogy vannak keresztény kutatóközpontok, asszem, Amerikában, meg talán Ausztráliában, amik kifejezetten a teremtéssel és az özönvízzel foglalkoznak, azt kutatják, és különböző, csoda-számba menő eseményeknek néznek utána, amik a bbl-ban vannak leírva, és borzasztó érdekes felfedezéseket tettek, csak ezeket nem igazán hagyja a média elterjedni, mert nem illik bele az ő sajátos elméleteikbe, amely szerint a Biblia csak mese, és igazából a nagy robbanás által jött létre minden, és 100 milliárd évvel ezelőtt, és az életet meg részben ufók hozták ide, részben pedig magától lett, a szervetlen anyagból, és az evolúció során alakult ki minden faj. sőt, Jézus is ufó volt, de ugyanakkor ő volt az első guru is. :)))) Nem baj, hogy az evlc.-elmélet nem csak hogy nincs bizonyítva, de meg is dőlt, mégis ez jön a TV-ből és a tankönyvekből, mert nem tudnak mást kitalálni. Szóval, hallottam valakitől, hogy ezek a creation-research-ök vagy mik, egy csomó érdekes fölfedezést tettek, amik tudományosan is alátámasztják a Biblia történeteit. Valahogy úgy, mint Schliemann, aki komolyan vette az Íliászt, holott mindenki hülyének nézte, és biztosra vették, hogy Trója sohasem létezett, ő mégis azt mondta, hogy ez egy létező város, és megtalálta, és ki is ásta, csupán az Íliászt olvasva, pedig asszem, nem is volt régész. Szal egy "legendáról" szerzett tudományos bizonyítékot, ami a tudósokat is, és az egész világot is meggyőzte. Szal ők is ezeket kutatják, hogy a bbl-ai történetekben mi hol történt, és szépen odamennek, és megnézik, hogy milyen nyomot találnak belőle. pl. a Kármel hegy tetején, (amiről kiderítették, h nem is ott van, ahol mondják, hanem arrébb, és ehhez csak el kellett olvasni rendesen, hogy mi van oda írva, és megfejteni, hogy azok az ókori mértékegységek hány km-nek felelnek meg), ahol Illés próféta kérésére tűz szállott le az égből, annak a hegynek a tetején pl. olvadt kőzetet találtak. Ami teljesen nonszensz, mert az Ókorban még nem volt semmi olyan technológia, amivel köveket meg tudtak volna
        olvasztani. de van még egy csomó minden, egyszer voltam egy előadáson. Szóval, a bibliai legendákról sorra kiderül, hogy valóban megtörténtek, és az a legérdekesebb, hogy ezalatt még egy sor olyasmire is választ kapnak, amit a világi tudósok eddig sem értettek. Nekem ezzel semmi bajom nincs: ha valaki abban képes hinni, hogy ide látogatnak mindenféle ufók, vagy ezoterikus, asztrológiai, vagy akármilyen természetfölöttiben hisz valaki, akkor miért ne lehetne elhinni azt is, hogy kettéválik a tenger? Vagy valaki feltámad a halálból? Na szóval, ez engem is érdekel, csak még nem néztem utána ezeknek, mert nem tudom a pontos címét a weboldaluknak, de azt tudom, hogy az Interneten elérhetőek ezek a kutatási eredmények, és lehet, hogy te megtalálod, ha ilyeneket írsz be, hogy creation research, vagy ilyesmi.

        Na szóval, kell neked egy új fordítás, hogy jobban értsd?

  5. Én több szintű (értsd idős lelkész nagyon kötött bebiflázós tanokkal illetve vallasfilozófusokat faggató egyetemista ifivezető) református neveléssel indultam és örömmel jelentem h mindig kihangsúlyozták az egyéni felelősséget. Hogy nem lehet mindent az eredendő bűnre fogni. Tegyem meg amit tudok, és bízzak a Kegyelemben. Ez az e.bűn még így is sántított nekem s ma már nem is hiszem. Az ember eredendően jó, viszont ember, nem Isten. Ezért hibázik is olykor meg elcsábul ésatöbbi. De hát nem az a jó hívő aki nem követ el bűnt, hanem aki megbotlik és utána bocsánatot kér. Ha az ember őszinte megbánással fordul Istenhez, és ezt a jövőre nézve is igyekszik áthúzni, mármint átvezetni a felismeréseit és belátásait, akkor Isten megbocsát. Ebben ez egy nagyon fontos rész és a titok-könyvtől vagy hogy is mondjam, a kizárólag ÉN-központú önmegvalósítás elméletektől ebben alapjaiban különbözik, hogy az emberi élet célja Isten dicsőségére élni és az Ő elégedettségét keresni. Az “Isten gyermekei” Isten gondoskodó, szeretettel teli viszonyulásáról szól és nem arról h mit örököltünk az Ő tulajdonságaiból. Az ember nem Isten leszármazottja, hanem teremtménye, méghozzá nagyon különleges teremtménye. A többi creation “alapból” hisz, de az embernek ebben szabad döntési joga van és ebből eredően felelőssége is.
    Egy hívőnek folyamatosan fejlődnie kell, egyre jobban megismerni a világot és önmagát. Ez szerintem régebben nem volt divat a keresztyéneknél, de ma igen, pl a szeretetnyelvekről szóló könyvek Chapmantől. Vagy pl az iszlámban komoly pszichológiai oktatás is van, akár egyetemi szinten. Az meg külön tetszik h nincs fizetett papság és túlzott egyházi hierarchia (vallástudósok és imavezetők, ennyi).
    Szóval a hit meg a vallás meg az egyház valóban nem u.az. Kemény leckét kaptam anno hogy ezt megértsem. Így nem fordultam el Istentől és aztán megláttam h van egyház amelyik még figyelmeztet is rá, hogy a különböző irányzatok azok már értelmezések, vélemények, vagyis nem tévedhetetlenek.
    Nagyon tetszett az írásod Eszter, főleg a kérdések jöttek be :-) Na nem mintha tudnék mindre válaszolni. A teremtésről, emberiség létrejöttéről a Bibliát kijegyzeteltem, de most nem találom, majd később… Meg aztán más részek érdekessége miatt át-átkacsingattam a Koránba, s a Biblia-feltárásom így belassult.
    A kommentek is nagyon ott voltak (valld be h a bigottakat kiszerkesztetted…)
    Számomra hívőnek lenni pont a fent írt “sikerember” mentalitást jelenti. Csak nem az univerzumtól kérek hanem Istentől, aki az előbbivel ellentétben szeretettel viszonyul az emberhez. Végtelen szeretettel. De ebben tényleg hinni kell, ami nekem speciel könnyen megy mert élményből, v ha úgy tetszik tapasztalatból ered.

  6. Sebastian Knight // október 17, 2013 - 02:35 // Válasz

    “Rendben, bevallom, hogy az emberiség nagyobbik részét elnyomó, kizsákmányoló, tudatlanságban tartó és kiirtó “keresztény” hatalmi gépezettől már kinyílik a zsebemben a bicska, de szerencsére tisztában vagyok azzal, hogy mindennek semmi köze sincs Jézushoz.”

    Itt egyfajta, gondolkodás nélkül elfogadott propagandát mondasz vissza.
    Ennek az esszének a “Jézus igen, az egyház nem” c. bekezdés illene ide (rámutat arra is, miért nem volt Jézus egy legyenszépavilágista hippi):

    http://konzervatorium.blog.hu/2009/05/15/miert_nem_volt_jezus_baloldali

  7. A kereszténység vadhajtásai?

    A keresztény gyarmati rendszerről egy ember, akinek a kereszténység a specialitása, W. Howitt, a következőket mondja: „Azoknak a barbárságoknak és elvetemült rémtetteknek, amelyeket az úgynevezett keresztény fajok a világ minden táján és minden nép ellen, amelyet le tudtak igázni, elkövettek, nincs párja a világtörténelem semmilyen korszakában, semmilyen fajnál, bármilyen vad és műveletlen, könyörtelen és szemérmetlen is volt az” A holland gyarmati gazdálkodás története — és Hollandia a XVI. Század tőkés mintanemzete volt— „az árulás, megvesztegetés, orgyilkosság és aljasság felülmúlhatatlan képét tárja elénk” Mi sem jellemzőbb, mint a celebeszi emberrabló rendszerük, amellyel Jáva számára rabszolgákat szereztek. Az emberrablókat e célra külön kiképezték. A rabló, a tolmács és az eladó voltak a főszereplők ebben az üzletben, és a bennszülött hercegek a főelőadók. Az elrabolt ifjakat a celebeszi titkos börtönökbe rejtették, míg megértek arra, hogy a rabszolgahajókra küldjék őket” Makasszar város például tele van titkos börtönökkel, egyik szörnyűbb, mint a másik, zsúfolva nyomorultakkal, a kapzsiság és zsarnokság áldozataival, akiket erőszakkal elszakítottak családjuktól, és láncra vertek.
    Marx Tőke kidobtátok! Mondott jókat is!

8 visszakövetés / visszajelzés

  1. A Hit Gyülekezete másik (?) arca « Eszter's Offtopic
  2. A Szigetről, röviden « Eszter's Offtopic
  3. Halloween-mindenszentek-halottak napja: egyik sem az én ünnepem « Eszter's Offtopic
  4. Katolikus kalandjaim « Eszter's Offtopic
  5. Csak úgy csendben, befelé « Eszter's Offtopic
  6. A valódi okok, amelyek XVI. Benedek pápa lemondásának a hátterében állnak « Eszter's Offtopic
  7. Kérdések és válaszok, a dobozon túlról – interjú az Eszter’s Offtopic szerzőjével | Eszter's Offtopic
  8. Credo | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: