A siketvakok világa, hangok és képek nélkül

Posted on január 25, 2012 by

Helen Keller magna cum laude kitüntetéssel diplomázott, 1904-ben

Mindenkinek van egy harca, ami nehéz, magányos és fájdalmas, hiába tudjuk végig, hogy a megoldás nagyobb részben függ tőlünk, mint bárki vagy bármi mástól. A csata során többször feltesszük a kérdést: miért kell ezen keresztül mennünk? Miért ennyire nehéz? Miért fáj ilyen nagyon? Nem kaphatnánk esetleg egy kis könnyítést? Aztán jön a tehetetlen düh. A könnyek. A félelem. Mindez valószínűtlen körtáncot jár a reménnyel, a fénnyel, a bizonyossággal, hogy mindig van fény az alagút végén. De mi van azokkal, akik ezt a fényt csak magukban találhatják meg?

Az Index az elmúlt napokban sorozatot közölt a siketvak fiatalok és nevelőik mindennapjairól. Ez egy többszörös fogyatékosság, ami magában foglalja a látás- és a hallássérülést, mégsem tekinthető egyszerűen a siketség és a vakság kombinációjának, ezért rendszerint külön fogyatékossági típusként kezelik: vannak, akik így születnek, mások különböző betegségek miatt veszítik el látásukat, hallásukat. A videó szerint Magyarországon 7000 siketvak él. Szeptember óta minden hónapban küldök egy számlaszámra 5 ezer forintot: mindig máshova, olyan helyekre, ahol nagy szükség van rá. Ebben a hónapban a csekély kis hozzájárulást a Siketvakok Országos Egyesülete kapta, akik mindent megtesznek azért, hogy a magyar siketvakok teljesebb életet élhessenek. Folytatás →

Kategória: Jegyzet | Címke: , , | 1 hozzászólás

Still in kindergarten

Posted on január 24, 2012 by

Kategória: English, Vizuál-mozgókép | Címke: , | 1 hozzászólás

Végre írtam a vonzás törvényéről, és ahogyan (nem) működik

Posted on január 21, 2012 by

Ez egy eszköz, nem maga a megoldás

Épp hete történt, hogy egyik kolléganőm, Kriszti, figyelmemet egy érdekes cikk felé irányította: a Józsi bácsi gondolatai a világról című blog “Miért halt meg Steve Jobs?” című cikkét osztotta meg a Facebookon. Nagyon örültem az írásnak, mert másfél hónapja épp egy megdöbbentően hasonló témájú cikkbe kezdtem, igaz, nem Steve Jobs, hanem Jerry Hicks halálával kapcsolatban. Van egyfajta abszurditása annak, hogy egy milliomos Vonzás Törvénye-guru leukémiában hal meg, miután pozitív megerősítések helyett kemoterápiával kezelteti magát.

Józsi bácsi cikke annyira tökéletes és teljes lett (szinte mindent elmondott, amit én is szerettem volna, s mellé több értékes gondolatot is fűzött még bónuszként), hogy egy időre parkolópályára helyeztem a témát – kérlek benneteket, olvassátok el az írást, hogy megértsétek, miről is akarok ma szólni. A Jerry Hicks halála körüli témázgatás helyett inkább egy, a tudat és a tudatalatti ellentmondásait boncolgató cikket kezdtem el írni, ami természetesen több szállal kapcsolódik Hicks úr halálának háttértörténetéhez is. Láss csodát, pár nappal később Józsi bácsi pont arról indított diskurzust, amiről az én megkezdett bejegyzésem vázlata is szól: a vonzás törvényéről, illetve arról, hogy az miért is nem működik úgy, ahogy azt a Titok-könyvön felbuzdult, sötétben tapogatózó többség várná. Cikke, amelyet szívből ajánlók nektek is, arra inspirált, hogy folytassam és fejezzem be mielőbb a megkezdett írást. Íme. Folytatás →

Kategória: Jegyzet | Címke: , , , , | 3 hozzászólás

Nem tudott telefonálni

Posted on január 21, 2012 by

Sötét ég (kép: deviantart user rblokker)

Célia* két héttel a negyvenkettedik születésnapja után döntött úgy, hogy idegen országban kezd új életet. Hazája egyike azoknak a területeknek, amely a gazdasági világválság előtt sem dicsekedhetett magas GDP-vel, ráadásul Célia szakmáját a tönk szélére vágta a recesszió. Igaz, az egyébként kétségkívül tehetséges lány már 2005 óta az álláskeresők népes táborát gyarapítja.

- Tudod, nem akarok én ítélkezni, de… aki hat évig nem talál munkát, az vagy rossz helyen keresgél vagy… nem is keresgél – mondtam Dominiknak, aki távoli rokonságukra és régi, szoros barátságukra hivatkozva arra biztatta Céliát, próbáljon szerencsét az ő választott hazájában. Egy jóval tehetősebb, nyugat-európai országról beszélünk, ahol tárt karokkal várják a dolgozni vágyó uniós tagországok tehetségeit. Folytatás →

Kategória: Napi rutin | Címke: , , | 5 hozzászólás

Szerződés az állammal: a diplomás fiatalok nem mehetnek külföldre dolgozni?

Posted on január 20, 2012 by

Menni vagy maradni? (kép: ?)

A nap legnagyobb port kavart megosztanivalója a fiatalok körében a közösségi portálokon kétségkívül az új felsőoktatási törvény keretében konkretizált hallgatói szerződés volt, amelyben az állami ösztöndíjban részesülő hallgatók vállalják, hogy a képzési idő kétszereséig, a végzés utáni 20 évben bármikor, Magyarországon dolgoznak (ez hat, tíz vagy tizenkét évet jelenthet).

“Aki aláírta a szerződést, de nem teljesíti a feltételeket, annak vissza kell fizetnie az évente több százezer forintnyi támogatást. A cél, hogy minél több képzett értelmiségi maradjon Magyarországon” – mondta Hoffmann Rózsa. Ha a diák nem tud maradni, vagy nem tud végezni időben – ez az alapidő másfélszerese lehet -, akkor elkezdődik a visszafizetési procedúra. Akik nem tudnak diplomát szerezni, azoknak csak a támogatás felét kell visszafizetniük; a nőknek, ha három gyermeket szülnek, elengedik a visszafizetést. Talán mondanunk sem kell, hogy ezen az ifjak többsége felháborodott, az idősebbek – akik ezer éve végeztek, és egyébként sem vándorolnak tömegével Angliába – pedig helyeslően bólogattak. Én egyelőre nem foglaltam állást, meglátjuk, hogyan működik a szerződés a gyakorlatban. Néhány dolgot azonban nem árt tisztázni, mielőtt felháborodunk vagy bólogatunk. Folytatás →

Kategória: Jegyzet | Címke: , , , , | 6 hozzászólás

Ami a szánkon bemegy, és ami kijön…

Posted on január 19, 2012 by

Az elmúlt két és fél hétben kissé elhanyagoltam a testmozgást, mert az év elejével rengeteg meló szakadt a nyakamba. Vasárnap 30 kilométeres túra után sütöttük a fél kiló cukorral telített brownie-t,  kedden viszont sajnos nem jutottam el Noémi dinamikus jógájára, később pedig már túl éhes voltam az esti Iyengarhoz, ezért aztán egy ismerős frissen nyílt hamburgerezőjét teszteltük az éjszakában, majd szolid vodkázás következett. Ma szaunázással egybekötött duplajógán voltam, utána pedig 15 perc kardiót is megejtettem (ha már lúd, legyen kövér), hazafelé azonban pont egy McDonald’s előtt dobott le a villamos…

Folytatás →

Kategória: Napi rutin | Címke: , , , | 5 hozzászólás

Bővült a sütemény-repertoárom: fókuszban a brownie

Posted on január 16, 2012 by

Kissé meglepett, hogy majd’ fél kiló cukorra volt szükség a brownie elkészítéséhez, hiszen már megszoktam az “egy mokkáskanál cukorral” induló desszertek varázslatos világát. Persze ez sem derült ki azonnal, mert elég régen voltam már másodikos, amikor a gramm-deka-kiló váltószámokat tanultuk (szerencsére a Google a barátom, a Wiki a barátnőm), így az “450 dkg” első blikkre nem tűnt soknak. Ezután már csak az jelentett gondot, hogy mérőeszköz nem állt rendelkezésünkre, ezért elég gyakran kellett tippelgetni, nem csak cukor-ügyben. Ennek ellenére a sütemény remek lett, csak a tepsiből volt nehéz kikotorni… azt hiszem, ez a liszt-hiánnyal függhet össze. Sebaj, inkább az állag legyen kétes, mint az íz.

A kép illusztráció - az enyém krémesebb lett

Folytatás →

Kategória: Napi rutin | Címke: , , | 12 hozzászólás

Szöveggyártás versus kreatív írás – tehetséges vagy-e?

Posted on január 15, 2012 by

Találtam egy jópofa tesztet, ami segít kideríteni, hogy az ifjú írópalánta tehetséges-e. “Ülj le, és tíz percen át írj fel olyan témákat, amik érdekelnek. Ennyi a teszt. Tíz perc alatt mennyi mindent találsz, ami eléggé érdekelne ahhoz, hogy napokon át tanulmányozd, hogy szakértőkkel beszélj, hogy kipróbáld, ha írni akarnál róla? Tíz perc alatt tudsz találni húsz ilyet? Az csupán fél percenként egy” – írja Duncan Shelley az oldalán.

Folytatás →

Kategória: Napi rutin | Címke: , , , , | 12 hozzászólás

Feminizmus és antifeminizmus – elmondom, miben hiszek

Posted on január 14, 2012 by

Gaia (görögül Γαῖα, más néven Gé) istennő a görög mitológiában

“A feminizmus politikai eszme és mozgalom, amely a nők egyenjogúságáért küzd. A feminista politikai gondolkodás két fő kérdés köré összpontosul: először is elemzi azokat az intézményeket, folyamatokat és gyakorlatot, amelyek révén a nőket alárendelik a férfiaknak; másodszor pedig feltárja, hogy milyen módon lehet ezt az alárendeltséget megszüntetni” – a Wikipédia így határozza meg a feminizmus fogalmát. A nők és a férfiak ennél azért ezerszer sokszínűbben értelmezik a mozgalom lényegét.

Kétség nem fér hozzá, hogy szükség van rá, hiszen dédanyáink a legjobb esetben is csak írni-olvasni tanulhattak meg, arra pedig esélyük sem volt, hogy valódi hivatásuk, önálló vagyonuk vagy legalább politikai véleményük legyen. A patriarchális társadalmakban évszázadokon át nem képességeink vagy preferenciáink, hanem nemünk határozta meg elsősorban – számos esetben kizárólag – a közösségben betöltött helyünket, egyéni fejlődésünket. Nyilvánvaló, hogy két-három emberöltő alatt nem változhatnak meg évezredes beidegződések, ráadásul a világ számos területén a népesség több mint fele – igen, a nőnemű lakosság – még mindig elnyomás alatt él. Logikus, hogy minden fejlett társadalomnak az az érdeke, hogy nemre, bőrszínre, vallásra való tekintet nélkül mindenki kivegye a részét a közös munkából, és az embereknek lehetősége legyen eldönteni, hogy miféle munka is ez. Folytatás →

Kategória: Jegyzet | Címke: , , , | 9 hozzászólás

Béren kívüli juttatások: vajon milyen cafeteria-csomagot érdemes választani idén?

Posted on január 10, 2012 by

Gyerekkoromban reszkettem az izgalomtól, amikor év elején új tanszereket vásárolhattam magamnak: színes, illatos füzetek, zselés toll, egyedi naptárak, öt-hat évente új tolltartó, amit magamnak dekorálok ki. Gimisként a tankönyvek érdekeltek: végigböngésztem az irodalom- és történelemkönyvet, órákig olvasgattam a pszichológia jegyzeteket, elégedetten szagolgattam az ágyban és a fürdőkádban az új szerzeményeket (ki nem imádja a friss könyvek illatát?). Az egyetemen a kurzuskínálatot imádtam nézegetni tárgyfelvétel előtt: kiválogattam a legizgalmasabb előadásokat és szemináriumokat, és örültem a klasszul összerakott, szórakoztató perceket kínáló órarendnek. Felnőttkorra mindebből az évnyitó cafeteria-választás öröme maradt: kitölteni a táblázatot, amíg minden fillérnek megvan a helye, és nullára jön ki a végeredmény. Kicsit olyan ez, mint ajándékokat bontogatni a fenyőfa alatt…

Tényleg szép, de vajon jó is?

Folytatás →

Kategória: Napi rutin | Címke: , , , , | 12 hozzászólás

25 ütős címjavaslat, ha szakítás után blogot írnál

Posted on január 9, 2012 by

A meg nem írt bejegyzések után gondoltam, előállok pár egyéb ötlettel is: hátha valaki épp újabb csalódáson esett túl, és jól jöhetnek számára az alábbi témajavaslatok. Az írás a legjobb terápia, úgyhogy… hajrá!

Folytatás →

Kategória: Kisszínes | Címke: , , , | 17 hozzászólás

2011 szemetese: 12 hónap, 12 publikálatlan poszt

Posted on január 8, 2012 by

Leveleg lengnek akár a színarany szárnyak

Se időm, se erőm nem volt írni, ami nem is csoda: bizonyítást nyert, hogy január harmadika az idei év legdepresszívebb napja, s vele együtt az év első hete is tökéletes mélypont a Föld lakosságának túlnyomó hányada számára. A hétköznapok szürke fátyla éles kontrasztot mutat az emelkedett ünnepi hangulattal az édes pihenés emlékeitől kísértve, ráadásul ez az a pont, amikor az ember gőzerővel kezdi emészteni magát, amiért még mindig nem váltotta meg a világot… na jó, vagy legalább önmagát.

A szörnyű időszakot Noémi-féle izzasztó dinamikus jógával csetlettem-botlottam végig (mintha valahogy ilyenkor fizikai aktivitásunk is mélyponthoz érne), Szonjával pótkarácsonyoztam egy plázában, majd a város Carrie Bradshaw-ival és Michael Moore-jaival öntöttem egybe a Royalt és a (lejárt szavatosságú) Hellt reggel fél hatig. Rémes volt, de hosszú idő után először mátrai túra és sütő nélkül maradtam, így a két méteres galériázatlan bérlakásban merengtem az idők változandóságán… illetve hát azon, hogy bizonyos dolgok a kelleténél még mindig lassabban változnak, noha az idő rohan. Folytatás →

Kategória: Kisszínes | Címke: , | 28 hozzászólás

Visszatekintés 2011-re, célok 2012-re

Posted on január 1, 2012 by

A változás éve

Soha nem tettem még újévi fogadalmakat, azt viszont jól tudom, hogy konkrét célokra van szükség, ha bármit is szeretnék elérni az életben. A titkos naplómban tavaly listát készítettem arról, hogy mit szeretnék elérni idén, és tizenegy célból kilencet maradéktalanul sikerült is teljesítenem.

A legfontosabb változások, nagy vonalakban*, tavalyhoz képest:

1. Május óta rendszeresen sportolok, így jobb a kondim, mint egy évvel ezelőtt volt.

A célom az, hogy továbbra is mozogjak: folytatom a (céges edzőterem által biztosított) Iyengar-jógát, minél gyakrabban látogatom Noémi dinamikus jóga óráit és minden egyéb jóga-foglalkozást, amire Pesten és Gyöngyösön lehetőségem nyílik. Emellett időt szakítok a body pumpra és a kondi-edzésre is Erzsivel, mert az izomzatomnak fejlődnie kell, továbbá időről időre kipróbálok különféle mozgásformákat is, hogy táguljon a látóköröm. Régi nagy szerelmem, a mátrai túra továbbra is megmarad, legalább heti 5-6 órában. A cél, hogy a kirándulások mellett minden héten mozogjak legalább 3-4 órát, és egyre pontosabb és erősebb legyek. Folytatás →

Kategória: Napi rutin | Címke: , , , | 4 hozzászólás

Boldog új évet – avagy variáció Ginó majálisára

Posted on december 31, 2011 by

Boldog új évet kívánok mindenkinek, és nagy köszönet azoknak, akik részesei voltak a 2011-es évemnek (főszereplőként vagy egy-egy epizódszerep erejéig, az most mindegy). Még nagyobb köszönet azoknak, akik 2012-ben is velem lesznek!

Kategória: Kisszínes | Címke: , , , | 4 hozzászólás

Pikáns kis kalandom a Telenorral és a fekete paripával

Posted on december 30, 2011 by

A fekete gótparipa

Csúcsfogyasztó vagyok, lássuk be. Ez azzal jár, hogy nincs túl sok szolgáltató a telekommunikáció területén, amellyel nem volt még dolgom. És azzal is, hogy évről évre – általában decemberben – átfésülöm az innovációk és díjcsomagváltozások listáját, és praktikusabb megoldások után nézek. Ezúttal már a Telenornál megakadt az ügyintézés – mindjárt fel is vázolom, mely pontokon.

Először is, egy kis háttér. Jelenleg a következő szolgáltatókhoz köt számla (és aki szerint ez negatív irányban befolyásolja spiritualitásomat, annak azt üzenem: fuck you, biatch!):

- UPC (apuval közösen, a telefon-internet-tévé hármas: válogatni itt nem lehetett, a társasház velük szerződött, kész-passz)
- DigiTV (Pesten a tévé-előfizetésem, amit idén MindigTV-re fogok cserélni, hogy olcsóbban megússzam – a honlapjuk sajnos használhatatlan és nincs mobilra optimalizálva)
- T-Mobile (a céges telefon és net, itt csak képletes hozzájárulást fizetek, hogy a készüléket magáncélra is használhassam, a percdíj nulla forint – azért így is volt már velük dolgom, fél évig rossz címre küldték a  számlát, és miután kb. 3 ezer Ft tartozás összegyűlt, csak egy bizonyos helyen tudtam kifizetni a féléves hátramaradást)
- Telenor (a mobilnetem, amit Pesten állandó netként használok… és akkor is, ha mozgolódom: mivel sokat töltök le, a céges telefonhoz adott T-Mobile-net nem volna erre elég). Folytatás →

Kategória: Napi rutin | Címke: , | 4 hozzászólás